Harkay Pál
| Harkay Pál | |
| Született | 1913. szeptember 16. Nagylak |
| Elhunyt | 1980. február 6. (66 évesen) Vác |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1937) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Harkay Pál (Nagylak, 1913. szeptember 16. – Vác[1], 1980. február 6.)[2] magyar geográfus, gyakorlóiskolai tanár.
Életpályája[szerkesztés]
Szülei: Harkay József és Tassy Zsuzsanna voltak.[3] 1937-ben a budapesti tudományegyetemen földrajz-történelem szakán diplomázott. Ezután a Firenzei Egyetemen művészettörténeti tanulmányokat folytatott, majd államvizsgát tett. 1939-től Kassán, majd Keszthelyen és Budapesten középiskolákban tanított. 1947–1955 között a Budapesti Pedagógiai Főiskola földrajzi tanszéken adjunktus volt. Ezután az Apáczai Csere János Gimnáziumban 23 éven át gyakorlóiskolai vezető földrajztanár volt.
Munkássága[szerkesztés]
Kidolgozta a földrajztanítás problémafelvető módszerét. A Magyar Földrajzi Társaság választmányi tagja, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat földtudományi szakosztályának vezetőségi tagja, a Föld és Ég folyóiratnak szerkesztőbizottsági tagja volt. Földrajzi oktatásmódszertani és ismeretterjesztő írásai a Köznevelésben, a Földrajztanításban, a Föld és Égben, valamint az Élet és Tudományban jelentek meg.
Díjai[szerkesztés]
- Apáczai Emlékérem (1978)[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
További információk[szerkesztés]
- Ágh Biró Béla: Harkay Pál (Földr. Közlemény, 1980)
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. Budapest: Panoráma. 1993. 463. o. ISBN 963-243-344-0
- Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8