Gurjevszk (Kemerovói terület)

	Gurjevszk (Гурьевск)
; Gurjevszk címere	; Gurjevszk zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Kemerovói terület
Irányítószám	652780
Körzethívószám	38463
	Népesség
Teljes népesség	9400 fő (1931); 30 448 fő (1959); 31 000 fő (1967); 27 200 fő (1970); 25 570 fő (1979); 28 152 fő (1989); 28 600 fő (1992); 28 900 fő (1996); 28 800 fő (1998); 28 700 fő (2000); 28 700 fő (2001); 27 381 fő (2002); 27 400 fő (2003); 26 600 fő (2005); 26 200 fő (2006); 25 900 fő (2007); 25 800 fő (2008); 25 735 fő (2009); 24 817 fő (2010); 24 765 fő (2011); 24 450 fő (2012); 24 436 fő (2013); 24 137 fő (2014); 23 676 fő (2015); 23 359 fő (2016); 23 089 fő (2017); 22 872 fő (2018); 22 569 fő (2019); 22 375 fő (2020); 22 134 fő (2021);
	Földrajzi adatok
	Elhelyezkedése
	Gurjevszk Pozíció Oroszország térképén
	é. sz. 54° 17′, k. h. 85° 56′Koordináták: é. sz. 54° 17′, k. h. 85° 56′
	Gurjevszk Pozíció a Kemerovói terület térképén
	Gurjevszk weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Gurjevszk témájú médiaállományokat.

Gurjevszk (oroszul: Гурьевск) város Oroszország Kemerovói területén, a Gurjevszki járás székhelye.

Népessége: 24 817 fő (a 2010. évi népszámláláskor).^[3]

Elhelyezkedése[szerkesztés]

Kemerovo területi székhelytől kb. 150 km-re délre, a Szalair-hátság északkeleti lejtőjén, a Malij Bacsat folyó partján helyezkedik el. Vasútállomás a Belovóból délnyugat felé leágazó vasúti mellékvonalon.

Története[szerkesztés]

A közeli Szalair település környékén található ezüstlelőhelyekre alapozva 1812–1815 között ezüstolvasztót építettek, mely 1816-ban kezdett termelni. Mellette munkatelep alakult ki, a mai város elődje. Az üzemben nyert ezüstre az 1812-es napóleoni háborút követő helyreállításhoz volt szükség. Évekkel később megszervezték a vasgyártást is. 1839-ben az üzem leégett, helyreállításakor vasöntödévé és vasgyárrá alakították. A közelben nyitották meg a Kuznyecki-medence első szénbányáját 1851-ben, és a gurjevszki gyárban elkezdődtek a szénnel ötvözés kísérletei. Miután 1896-ban megindult a vasúti közlekedés, a vasat az uráli kohászati üzemekből szállították, és Gurjevszk termelése szinte teljesen leállt.

A szovjet korszakban a gyárat felélesztették. 1924-ben itt helyezték üzembe Szibéria első Martin-kemencéjét, és a következő évben elkészült a hengermű. Ezzel létrejött az első teljes ciklusú kohászati kombinát: öntöttvas-, és acélgyártás, hengerlés. 1938-ban Gurjevszk városi rangot kapott.

A járást 1935-ben hozták létre a Novoszibirszki terület részeként, majd 1943-ban a Kemerovói területhez csatolták. 1963–1986 között a város nem volt járási székhely, területe a Belovói járáshoz tartozott, 1987 január óta az újból létrehozott Gurjevszki járás székhelye.

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j ^k Народная энциклопедия «Мой город». Гурьевск (Кемеровская область)
↑ Кемеровская область. Оценка численности постоянного населения на 1 января 2009-2016 годов
↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 4.)

Források[szerkesztés]

Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija. ISBN 5 85270 026 6 (1994)
История города Гурьевска Archiválva 2020. november 24-i dátummal a Wayback Machine-ben (admgurievsk.ru, hozzáférés: 2020-11-21)

[913c0bdda8ff9a45b70518b0d3c723cb44d67446-1] ↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j ^k Народная энциклопедия «Мой город». Гурьевск (Кемеровская область)

[f48753938887d3adc51d1ffea1bad0ee9621379f-2] Кемеровская область. Оценка численности постоянного населения на 1 января 2009-2016 годов

[3] A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 4.)

[1]

[2]

[3]