Gajdócsi István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gajdócsi István
Született1924. augusztus 20.
Baja
Elhunyt1989. szeptember 25. (65 évesen)
Kecskemét
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1974. április 25. – 1989. szeptember 25.)
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1947, jogtudomány)
A Wikimédia Commons tartalmaz Gajdócsi István témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Gajdócsi István (Baja, 1924. augusztus 20.Kecskemét, 1989. szeptember 25.) magyar jogász, politikus, gazdálkodó.

Élete[szerkesztés]

Baján született, 1924. augusztus 20-án. Középiskolai tanulmányait követően a Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója lett, ahol 1947-ben állam- és jogtudományi doktori oklevelet szerzett. Diplomázása után hadbírói munkakörbe kívánták elhelyezni, ám ezt családi okokra hivatkozva nem vállalta, helyette az örökségként kapott földterületén egyéni gazdálkodásba fogott.

Később, 1960 januárjában belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba, majd a szülővárosában megalakított Lenin Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke lett. 1964 januárjában a Bajai Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökévé nevezték ki. 1971 januárjától a Bajai Városi Tanács elnöke lett, majd a következő év elejétől egészen az 1989 júniusi nyugdíjazásáig a Bács-Kiskun Megyei Tanács elnöki tisztségét töltötte be. Hivatali működésének ideje alatt Kecskemét az Alföld egyik kulturális és szellemi központjává vált[1]; támogatásával szakszövetkezetek, termelőszövetkezeti szakcsoportok alakultak. Ugyancsak részben az ő támogatásával jött létre 1972-ben Lajosmizsén az ország első tanyamúzeuma is.

1971. április 25-étől élete végéig országgyűlési képviselő is volt, ez idő alatt minden választáson a Bács-Kiskun megyei 13. számú egyéni választókerületében szerzett mandátumot, 1985. június 25-étől beválasztották az Elnöki Tanács tagjai közé is, ezen tisztségét szintén haláláig töltötte be. 1987 szeptemberében meghívott vendégként – mint a megyei tanács elnöke – Pozsgay Imrével együtt részt vett az első lakitelki találkozón is.[2][3]

Alig néhány hónappal a nyugdíjazása után, 1989. szeptember 25-én hunyt el Kecskeméten.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]