Franz Ulrich Theodor Aepinus
| Franz Ulrich Theodor Aepinus | |
 | |
| Született | 1724. december 13.[1][2][3][4][5] Rostock[6][7] |
| Elhunyt | 1802. augusztus 10. (77 évesen)[1][2][3][4][5] Tartu[8] |
| Állampolgársága | |
| Szülei | Franz Albert Aepinus |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | |
| Kitüntetései | Order of Saint Anna, 1st class |
| Sírhelye | Raadi temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Franz Ulrich Theodor Aepinus témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Franz Ulrich Theodor Aepinus (Rostock, 1724. december 13. – Dorpat, 1802. augusztus 22.) német csillagász, matematikus, fizikus, természetfilozófus.
Pályafutása[szerkesztés]
Apja a rostocki egyetemen teológiát tanított. Johannes nevű ősük, a reformáció egyik vezető teológusa görögösítette az eredetileg Hoch vagy Huck családnevüket. Aepinus Jénában és Rostockban tanult orvostudományt, majd matematikát. Diplomamunkáját a zuhanó testek pályájáról írta 1747-ben. Privát docensként tanított a rostocki egyetemen, parciális differenciálegyenletekkel, negatív számokkal foglalkozott, és fizikai, valamint csillagászati eszközöket készített. 1755-ben Berlinbe hívták a csillagvizsgáló igazgatói posztjára, és a Berlini Tudományos Akadémia tagjává választották. Megismerkedett Leonhard Eulerrel, és nála lakott két éven keresztül.
Johan Carl Wilcke, aki tanítványa volt Rostockban, Berlinben írta disszertációját az elektromosságról. Megmutatta Aepinusnak a turmalint (szilikát ásvány), ami piezoelektromos tulajdonsággal rendelkezik. Aepinus a turmalin és más kristályok polarizációjának változását vizsgálta különböző hőfokon (piroelektromosság). Kísérleteiről tanulmányt írt 1759-ben Tentamen theoriae electricitatis et magnetismi címmel.
1757-ben az Orosz Tudományos Akadémia tagjaként Szentpéterváron telepedett le, és fizikát tanított. II. Katalin orosz cárnő nagyra értékelte munkáját és rábízta fiának, a később I. Pál orosz cárnak a nevelését.
Aepinus 1781-ben értekezést írt a hold felszínéről és az egyenetlenségek vulkanikus eredetéről. 1785-ben a Göttingeni Tudományos Akadémia külső tagjává választották. 2009-ben holdkrátert neveztek el róla.[9]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ a b MacTutor History of Mathematics archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Эпинус Франц Ульрих Теодор, 2015. szeptember 28.
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
- ↑ Aepinus (angol nyelven). Gazetteer of planetary Nomenclature, 2009. (Hozzáférés: 2019. július 23.)
Források[szerkesztés]
- J J O’Connor, E F Robertson: Franz Ulrich Theodosius Aepinus (angol nyelven). University of St Andrews. (Hozzáférés: 2018. december 20.)
