Finály György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Finály György
Született1874. április 24.[1]
Kolozsvár
Elhunyt1920. október 5. (46 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
SzüleiFinály Henrik
Foglalkozása
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
SablonWikidataSegítség

Kendi Finály György (Kolozsvár, 1874. április 24.Budapest, 1920. október 5.)[3] orvostudor, magyar királyi népfelkelő százados-orvos, a Stefánia szegény gyermekkórház sebészfőorvosa, a Budapesti közúti és helyiérdekű vasutak főorvos-helyettese, az Erdélyi Múzeum-Egyesület alapító, a királyi orvosegyesület s több tudományos és társadalmi egyesület rendes tagja.[4]

Életpályája[szerkesztés]

1897-ben Kolozsváron szerezte meg orvosi diplomáját. 1898–1904 között Davida Leó professzor mellett a kolozsvári kórbonctani tanszékén dolgozott. 1901 körül Budapesten telepedett le. 1904–1916 között Budapesten a Tauffer szülészeti klinikán (I. sz. szülészeti klinikán) tanársegéd volt. 1916–1920 között a Vendel utcai gyermekmenhelyen (budapesti Állami Gyermekmenhely) orvosa, illetve a Stefánia Gyermekkórház sebész-főorvosa volt.

Számos értekezése jelent meg az orvosi szaklapokban.

Családja[szerkesztés]

Szülei: Finály Henrik (1825–1898) egyetemi nyilvános, rendes tanár és Sebesi Anna (1846–1929)[5]. Három testvére volt: Finály Lajos (1870–1935) főfelügyelő,[6] Finály Gábor (1871–1951) régész, tanár és Finály István (1876–1947) vízépítő mérnök.[7][8]

Temetésére a Fiumei Úti Sírkertben került sor.[4]

Művei[szerkesztés]

  • Gyermekápolás és gyermekvédelem (Budapest, 1905)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Finály György (Gyógyászat, 1920, 40. sz.)
  • Bartha István-Förster Rezső: A Kis Akadémia negyvenkét esztendeje az ezredik előadásig 1899-1941. Budapest, Kis Akadémia, 1941.
  • Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8