Fejes Gizella

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fejes Gizella
Született1935. augusztus 28.[1]
Budapest
Elhunyt2022. augusztus 16. (86 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaGyebnár Pál (1923-2016)
GyermekeiGyebnár István,
Gyebnár János (1970-2023)
SzüleiFejes János (1905-1956),
Halasi Ilona (1905-1983)
Foglalkozása
  • festőművész
  • grafikusművész
SírhelyeFarkasréti temető

A Wikimédia Commons tartalmaz Fejes Gizella témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fejes Gizella (Budapest, 1935. augusztus 28. – Budapest, 2022. augusztus 16.) magyar festő- és grafikusművész.[2][3]

Életútja[szerkesztés]

1935-ben született budapesti polgárcsaládban. Budapest ostromát tíz évesen élte meg, az 1. kerületi Batthyány utcai lakóházukat földig bombázták. A család új életet a 12. kerületben, Németvölgyben kezdett, ahol általános iskolai tanulmányait is végezte. Természetes rajzkészsége, a képzőművészet iránti tehetsége már középiskolás korában kibontakozott, amelyet a Dési Huber István Képzőművészeti Körben fejlesztett tovább. Mesterei között volt Fenyő A. Endre, Domanovszky Endre, Gráber Margit, Sostarics Lajos. Anyagi okokból nem tudott a Képzőművészeti Főiskolán felsőfokú tanulmányokat folytatni, a középiskola elvégzése után munkába állt. Közelről figyelte unokanővére, Bednay Éva képzőművész és Bednay Dezső iparművész pályáját is, nem követtette azonban a XX. század végének rájuk is jellemző absztrakt törekvéseit. Fiával, a szintén képzőművészettel foglalkozó Gyebnár Istvánnal bejárta Európa sok városát, ahol rendszeresen látogatta a jelentős képzőművészeti gyűjteményeket, múzeumokat és a kortárs galériákat.[4][5]

A képzőművészet iránti elkötelezettsége, alkotókedve élete során töretlen maradt. Munkássága során főleg grafikákat, portrékat, akvarelleket, tájképeket és csendéleteket készített. Festészetét inkább a hagyományok  követése, ezzel egyidejűleg a komplex látvány általa érdekesnek tartott részleteinek felnagyítása, egyéni életérzések, hangulatok érzékeny személyiségén keresztül megszűrt ábrázolása határozta meg. Fiatalkori portréi elsősorban a „belső én”, a személyiség bemutatására irányuló törekvésekkel emelkednek ki. Időskori festészetében különösen az akril festékek nyújtotta új lehetőségek kihasználására, a hozzá közelálló téma hangsúlyos láttatására törekedett. Utolsó alkotásait többnyire élénk színhasználat, de a múlandó élmények, az élet elillanó pillanatainak borongós hangvételű, már-már elmosódó megragadása jellemzi.[6][5]

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]