Elekes Dezső

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Elekes Dezső
Született1889. november 11.
 Osztrák–Magyar Monarchia, Kézdivásárhely
Elhunyt1965. április 7. (75 évesen)
magyar Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásajogász, statisztikus, demográfus
IskoláiKolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem
SírhelyeFarkasréti temető (610-259. templomi fülke)[1][2]
A Központi Statisztikai Hivatal elnöke
Hivatali idő
1946 – 1948
ElődZentay Dezső
UtódPéter György
Sablon • Wikidata • Segítség

Szentkatolnai Elekes Dezső (Kézdivásárhely, 1889. november 11. – Budapest, 1965. április 7.[3]) jogász, statisztikus, demográfus, címzetes egyetemi tanár, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke 1946-tól 1948-ig.

A sajtóstatisztika és a statisztikai hírszolgálat hazai úttörője. Miniszteri tanácsos, a Magyar Statisztikai Társaság főtitkára, majd alelnöke, a Journal de la Société Hongroise de Statistique, a Magyar Statisztikai Szemle és a Kisebbségvédelem szerkesztője. Költő, sakkozó, levelezési sakkvilágbajnok.

Elekes György költő bátyja.

Pályafutása[szerkesztés]

A székely nemesi származású, szentkatolnai Elekes család sarja. Alapfokú és középiskolai tanulmányait Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön végezte. Felsőfokú tanulmányait 1907-1910 között a kolozsvári tudományegyetem jogi karán végezte, majd 1912-ben jogi doktorátust szerzett. 1910-től az első világháború kitöréséig ügyvédjelöltként, később ügyvédként Brassóban és Kézdivásárhelyen dolgozott. Katonaként részt vett az első világháborúban.

1918-ban a Központi Statisztikai Hivatal szolgálatába lépett. 1931 és 1936 között a hivatal könyvtárát vezette. Kidolgozta a könyvstatisztikai adatfeldolgozás módszertanát, és ő indította el az erre vonatkozó adatgyűjtési munkákat is. 1936-ban miniszteri titkárrá nevezték ki.[4] Előbb az általános és szerkesztési ügyek osztályát, majd 1939-től a Központi Statisztikai Hivatal központi osztályát vezette. A hivatali ranglétrán is gyorsan emelkedett: 1941-ben miniszteri osztálytanácsos, 1944-ben pedig miniszteri tanácsos lett. 1945-ben a KSH alelnöke, 1946–48 között elnöke volt.

A Magyar Statisztikai Társaság másodtitkára, majd 1926-tól titkára, 1932 és 1943 között főtitkára. 1943-tól a Társaság alelnökeként tevékenykedett.

Tanulmányai, cikkei a Magyar Statisztikai Szemlében – amelynek 1939-től 1945-ig szerkesztője volt –, és a Magyar Statisztikai Társaság francia nyelvű folyóiratában, a Journal de la Société Hongroise de Statistiqueban jelentek meg.

1935-től a Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és államtudományi karának magántanára, 1942-től pedig rendkívüli tanára volt.

Élete utolsó szakaszában családvédelmi, demográfiai kutatásokkal foglalkozott. Szentkatolnai Elekes Dezső 1965. április 7-én halt meg Budapesten, sírja a Farkasréti temetőben található.

Művei[szerkesztés]

  • A mai Magyarország. A második világháború és a párizsi békeszerződés következményei (szerkesztőként, 1946)[5]
  • Sakkozók kincseskönyve. Magyar sakk almanach; szerk. Elekes Dezső; Magyar Sakkvilág, Kecskemét, 1926
  • A Dunavölgyi kérdőjel. A Duna környéki Közép-Európa gazdasági problémája (Budapest, 1934)
  • Budapest szerepe Magyarország szellemi életében (Budapest, 1938)
  • Hazánk, népünk, szomszédaink. Az ezeréves, a trianoni és a megnagyobbodott Magyarország ismertetője; Magyar Statisztikai Társaság, Bp., 1940 (A Magyar Statisztikai Társaság kiadványai)
  • Statisztikus a harcmezőn. Elekes Dezső háborús naplója; sajtó alá rend., jegyz. Derzsy Márk, bev. Kovács Csaba; KSH Könyvtár, Bp., 2018 (A statisztika történetei)

Sakkozóként[szerkesztés]

Sakkozók kincseskönyve (1926)

1924-ben megnyerte Budapest amatőr sakkbajnokságát.[6]

A sakkal kapcsolatos könyvei közül kiemelkedik az 1926-ban megjelent Sakkozók kincseskönyve című műve. Ez a kötet a sakknak minden ágával foglalkozott, közölte az akkor aktív feladványszerzők kedvenc műveit.[7] Az Új Nemzedék folyóirat sakkrovatának vezetője volt.[8]

Sakkfeladvány-szerzőként legjobb eredménye az 1936. évi müncheni sakkolimpiával párhuzamosan rendezett feladványverseny végjáték osztályában elért 2. helyezése volt.[9] A levelezési sakkozásnak élete végéig lelkes híve maradt. Legszebb sikerét az 1952-ben levelezési sakkcsapat-világbajnokságot (később ezt a versenyt I. levelezési sakkolimpia néven jegyzik) nyert magyar válogatott tagjaként érte el.[10]

Emlékezete[szerkesztés]

  • Statisztika Petőfi SC 1976 óta évente megrendezi az Elekes Dezső Nemzetközi Sakk Emlékversenyt.
  • A sepsiszentgyörgyi Szent György Lovag Sakk Klub is megemlékezik a KSH elnökére, az Elekes Dezső-emlékverseny kiírására 2012-ben már a 44. alkalommal került sor.[11]

Irodalom[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  2. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  3. ↑ (1965. május) „Elekes Dezső (1889–1965)”. Magyar Sakkélet 15 (5), 82. o.  
  4. ↑ (1936. július 8.) „Kinevezések és címadományozások”. Nemzeti Ujság 18 (154), 9. o.  
  5. ↑ Országos Idegennyelvű Könyvtár
  6. ↑ (1924. július 1.) „Budapest amatőrbajnoksága”. Magyar Sakkvilág 9 (7), 170. o.  
  7. ↑ (1926. április 30.) „Kiadják a magyar sakkozás leltárát”. Uj Nemzedék 8 (97), 8. o.  
  8. ↑ (1926. január 5.) „Dr. Elekes Dezső sakkmester”. Kecskeméti Közlöny 8 (3), 2. o.  
  9. ↑ (1937. június 1.) „Végjátékok”. Magyar Sakkvilág 22 (6), 148. o.  
  10. ↑ (1952. május 28.) „Magyarország csapata nyerte a levelezési sakkcsapat-világbajnokságot”. Népszava 80 (123), 6. o.  
  11. ↑ Elekes Dezső-emlékverseny (2012. november 8.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Elekes_Dezső&oldid=26863496”