Egger Leo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egger Leo
Született1865. december 11.
Pest
Elhunyt1925. augusztus 18. (59 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaAuspitz Regina Rinka
(h. 1899–1925)
SzüleiEgger Adolf
Blau Júlia
Foglalkozásagyógyszerész
SablonWikidataSegítség

Egger Leo vagy Egger Leó (Pest, 1865. december 11.[1]Budapest, 1925. augusztus 18.)[2] gyógyszerész.

Életpályája[szerkesztés]

Egger Adolf (1826–1874)[3] cukrász és Blau Júlia fia. Kezdetben bátyja, Egger Izidor (1856–1899)[4] gyógyszerész bécs-nussdorfi gyógycukorka-gyárában dolgozott. 1889-ben a Bécsi Egyetemen gyógyszerészi, 1891-ben kémiadoktori oklevelet szerzett. Ezután francia és német vegyi gyárakban bővítette ismereteit. Két éven át az Amerikai Egyesült Államokban dolgozott gyógyszerészként. Bátyjával – aki két évvel később Bécsben elhunyt – 1897-ben megvette a budapesti VI. kerületi Váci körúton lévő Nádor patikát. 1911-ben a gyógyszertárat eladta.

Felesége Auspitz Regina Rinka volt, Auspitz Pál és Kohn Gizella lánya, akivel 1899. június 10-én Budapesten, a Józsefvárosban kötött házasságot.[5]

Gyógyszergyára[szerkesztés]

A patika eladása után alapították meg a Dr. Egger Leo és Egger Izidor Gyógyszerészeti és Vegyészeti Cikkek Gyára elnevezéssel a céget, amely később gyárrá bővült Kőbányán. Egger hozta forgalomba a német Neosalvarsan (arsenobenzol) injekcióhoz hasonló készítményt, Revival néven.[6] Fennmaradt a Budapest VI. Révai u. 12. alatt működő cég mellpasztilla-hirdetése is.[7]

Egger Leo halála után a vállalat 1930-ban özvegye, özv. dr. Egger Leóné és gyermekei, dr. Egger Iván és Egger Mária tulajdonába került. Mint családi vállalat, közkereseti társaság, maradt meg, amíg a Dr. Egger Gyógyszervegyészeti Gyárat (Budapest, X. kerület, Füzér u. 30.) a második világháború után, 1948-ban államosították.[8] Jogutódja – több egyéb vállalattal együtt – az EGYT lett.[9]

Írásai[szerkesztés]

  • Franciaország gyógyszerészetéről (Gyógyszerészi Közl., 1893. 30. sz.)
  • A hypodermikus gyógykezelés rövid vázlata (Gyógyszerészi Almanach, Budapest, 1897)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Dr. Varságh Zoltán: Dr. E. L. (Gyógyszerészi Hetilap, 1925. 10. sz.)
  • Dr. Baradlai János - Bársony Elemér: A magyar gyógyszerészet története (Budapest, 1930)