Dinictis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dinictis
Evolúciós időszak: Késő eocén – kora miocén
Dinictis sp. koponya
Dinictis sp. koponya
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia)
Család: Ál-kardfogú macskák (Nimravidae)
Alcsalád: Nimravinae
Nem: Dinictis
Leidy, 1854
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Dinictis témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Dinictis témájú kategóriát.

A Dinictis az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a fosszilis ál-kardfogú macskák (Nimravidae) családjába tartozó nem.

Tudnivalók[szerkesztés]

A Dinictis-fajok 37,2-20,4 millió évvel éltek ezelőtt, a késő eocén korszaktól a kora miocén korszakig. Az emlősnem fajai Észak-Amerika endemikus élőlényei voltak, és körülbelül 16,8 millió évig maradtak fent.[1] Mint az oligocén primitív macskaszerű ragadozója, már az igazi Carnivorák közé tartozott. Bár a kardfogú tigrisekkel is mutatott rokonságot, azonban koponyaalkata alapján mégis a macskaalkatúak közé soroljuk. Felső szemfogai a tipikus macskaalkatúakénál nagyobbakra nőttek, de nem érték el a kardfogúaknál megfigyelt szélsőséges méretet. Megjegyzendő azonban, hogy alsó állkapcsán a felső szemfogakkal szemben bemélyedés található, ami viszont a kardfogúak sajátja.

Rendszertani besorolása[szerkesztés]

A Dinictis nevet Joseph Leidy adta 1854-ben. A Dinictis típusfaja a Dinictis felina. 1854-ben Leidy az ál-kardfogú macskák családjába helyezte a nemet. 1982-ben Flynn és Galiano a családon belül, a Nimravinae alcsaládba sorlta a nemet; 1991-ben Bryant és 1998-ban Martin megerősítette a Dinictis idetartozását.[2][3]

Rendszerezésük[szerkesztés]

A nembe az alábbi fajok tartoznak:

Megjelenésük[szerkesztés]

Rajz a Dinictisről
A Dinictis felina koponyája szemből a berlini Természetrajzi Múzeumban (Museum für Naturkunde)

Az állatok teste vékony, körülbelül 110 centiméter hosszú volt marmagasságuk a 0,6 métert érte el. Lábuknak hossza 20 centiméter volt, mancsukon a karmok nem voltak teljesen visszahúzhatók. A rövid végtagok öt ujjban végződött. Hosszú farokkal rendelkeztek. A Dinictis-fajok igen hasonlítottak a Hoplophoneus-okra. Koponya alakjuk inkább a macskaformákéra, mint a kardfogú macskaformákéra hasonlít. Összehasonlítva a legutóbbi kardfogú macskaformákkal, a Dinictis-eknek jóval kisebb szemfogaik voltak, de azért kissé kilátszottak a szájból. Az alsó állkapcson, ahol a szemfogak ültek pihenés közben, a bőrből tokszerű képződmény alakult ki.

A modern macskaféléktől eltérően, amelyek ujjaikon járnak, a Dinictis-ek az egész talpfelületüket használták. A Dinictis-fajok hasonlíthattak a mai leopárdra, és lehet, hogy hasonló életmódot folytattak. Mivel szemfogaik még nem fejlődtek hatalmas méretűre, a zsákmányt jobban fel tudták darabolni, emiatt arra vadászott ami éppen eléje került (a nagyobb szemfogú nemeknél, a „kardfog” zavarta a rágást). Habár kisebb szemfogakkal rendelkeztek, a Dinictis-fajok élőhelyüknek erőteljes uralkodói voltak.

Ökológia[szerkesztés]

A Dinictis-ek az Amerikai Egyesült Államok és Kanada területén éltek. Lehet, hogy egy paleocén kori Miacida-szerű állatból fejlődtek ki. Maradványaikat a kanadai Saskatchewan tartományban és az USA-beli Dél-Dakota, Észak-Dakota, Colorado, Montana, Nebraska, Oregon és Wyoming államokban fedezték fel.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. PaleoBiology Database: Dinictis, basic info
  2. J. J. Flynn and H. Galiano. 1982. Phylogeny of early Tertiary Carnivora, with a description of a new species of Protictis from the middle Eocene of northwestern Wyoming. American Museum Novitates
  3. H. N. Bryant. 1991. Phylogenetic relationships and systematics of the Nimravidae (Carnivora). Journal of Mammalogy.

Források[szerkesztés]

  • Benes, Josef. Prehistoric Animals and Plants. 204. old. Prague: Artua, 1979