Dielektromos rúdantenna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A dielektromos rúdantenna egy antennaelem, amit leginkább a centiméteres, milliméteres és mikrohullámú tartományban használnak.

Kör vagy négyszög keresztmetszetű nyitott tápvonal hosszát adott permittivitású rúddal megnövelve olyan antennát kapunk, amely teljesítménye túlnyomó részét a dielektrikum tengelye irányában sugározza ki. Az így kialakított antennát a szakirodalom dielektromos rúdantennának nevezi.[1]

Felépítése[szerkesztés]


Primer sugárzója egy monopólus, amely egy egyik végén nyitott csőtápvonalban helyezkedik el.

A dielektrikum itt parazita sugárzóként működik, a monopólus által kisugárzott rádióhullámokat tereli tengelyirányba. A rúd legnagyobb és legkisebb átmérőjét az üzemi hullámhossz és a rúd anyagának permittivitása határozza meg, a rúd hosszát pedig a kívánt kisugárzási szög.

  • λ0 – üzemi hullámhossz
  • dmax – legnagyobb rúdátmérő
  • dmin – legkisebb rúdátmérő
  • l – rúdhossz az üzemi hullámhosszhoz viszonyítva
  • θ3dBi – -3dBi szinthez mért kisugárzási szög fokokban

Gyakorlati felhasználása[szerkesztés]

Ezt az antennatípust centiméteres és milliméteres hullámokon használják, apertúrasugárzók fejegységeként. Előnye, hogy iránykarakterisztikája könnyen meghatározható a dielektromos rúd méreteiből.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Babits László - Vadász Ferenc. Műholdvevő antennák. Műszaki Könyvkiadó, Budapest (1990). ISBN 963-10-8638-0