Csikay Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csikay Imre
A Takarékszövetkezet elnöksége az 1890-es évek elején. Középen ül Csikay Imre lelkész
A Takarékszövetkezet elnöksége az 1890-es évek elején. Középen ül Csikay Imre lelkész
Született1820. november 8.
Kecskemét
Elhunyt1895. október 3. (74 évesen)
Kecskemét
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Csikay Imre témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Csikay Imre (Kecskemét, 1820. november 8. – Kecskemét, 1895. október 3.) református lelkész és főesperes.

Élete[szerkesztés]

Kecskemét végezte iskoláit és 1845-ben az első grammatikai, 1846-ban pedig mint senior a II. és III. osztályok tanításával bizatott meg. Innen 1846 őszén Bécsbe ment, ahol a protestáns teológiai intézetben a papi és az egyetemen a bölcseleti tudományokat hallgatta. 1847-ben Sárközy Kázmér gyermekei mellett nevelősködött és az ez évi országgyűlést Pozsonyban élte át. 1848 tavaszán a kecskeméti főiskolánál teológiai segédtanár lett. Amikor az ifjúság a haza zászlói alá sereglett, Polgár Mihály püspök mellett káplán és egyszersmind nemzetőr lett. A szabadságharc után ismét segédtanár volt. 1851-ben a nagykőrösi iskolához hívták tanárúl; 1856-ban pedig dunavecsei pap lett. Az 1859. évi császári pátens végett sok kellemetlenségnek volt kitéve az akkori császári hivatalnokok által. 1860. áprilisban a solti egyházmegye aljegyzője, 1863-ban főesperes lett. A dunamelléki egyházkerület pénztárnoka is volt.

A Fördős Lajos által az 1850-es években szerkesztett, különféle viszonyokra vonatkozó Papi Dolgozatokban és az 1870-es években a Kecskeméti Lelkészi Tárban több egyházi beszéde jelent meg. Egy cikkét közölte a Vasárnapi Ujság is 1856-ban.

Munkája[szerkesztés]

  • Vezérfonál a biblia ismeret és történethez Palestina földrajzával. A prot. algymnasium I. és II. oszt. számára. Kecskemét, 1855.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.