Ciureai vonatkatasztrófa
| Ciureai vonatkatasztrófa | |
 | |
| Részletek | |
| Dátum | 1917. január 13. |
| Ország | Románia |
| Helyszín | Piciorul Lupului |
| Vasútvonal | 600-as vasúti fővonal |
| Üzemeltető | Căile Ferate Române |
| Okok | fékhiba |
| Adatok | |
| Áldozatok | 800-1000 (becsült) |
| Sérültek | 300 (becsült) |
 A baleset helyszíne
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 47° 03′ 27″, k. h. 27° 34′ 18″Koordináták: é. sz. 47° 03′ 27″, k. h. 27° 34′ 18″ | |
 | |
A ciureai vonatkatasztrófa 1917. január 13-án történt a romániai Jászvásártól délre, a ciureai vasútállomáson (ma: Piciorul Lupului állomás). Hivatalos vizsgálat hiányában a baleset pontos oka, valamint az áldozatok és sebesültek pontos száma nem ismert. Becslések szerint 800-1000 ember vesztette életét, egyes források kétszer ennyi áldozatról beszélnek.[1] Ez jelenleg a világ harmadik legsúlyosabb vasúti tragédiája.
Előzmények[szerkesztés]
Miután Románia 1916. augusztus 27-én megtámadta az Osztrák–Magyar Monarchiát, a központi hatalmak 1916 szeptemberében kezdődő ellentámadása miatt a román civil lakosság Moldva felé menekült, és a királyi család Jászvásárra költözött. Az evakuáltak száma másfél millióra tehető,[2] ez a Regát akkori lakosságának mintegy 20%-a volt. 1916. december végén a németek elfoglalták Brăila városát, majd Galați felé nyomultak.
Az út[szerkesztés]
Az E-1 jelzésű,[2] két gőzmozdony által vontatott, 26 vagonból álló szerelvény 1917. január 11-én (az akkor használatos régi naptár szerint 1916. december 30-án) hagyta el Galați városát, több órás késéssel indulva a német bombázások miatt. A vonatot erősen túlzsúfolták, és a körülmények borzalmasak voltak: korabeli beszámolók szerint számos ember utazott a tetőn és az ütközőkön,[3] és útközben sokan megfagytak, vagy leesve halálra zúzták magukat.[4]
A vonat Barládnál elakadt a havazás miatt, csak másnap, január 12-én tudta folytatni útját. Mivel kifogytak a szénből, a mozdonyokat fával fűtötték, ami lassabb haladást tett lehetővé. Este Bârnova állomására értek, ahol ellenőrizték a Westinghouse-fékeket, majd éjjel 1 órakor továbbindultak. Ekkor már csak 10 kilométerre voltak Jászvásártól, a célállomástól.
A baleset[szerkesztés]
A Bârnova és Ciurea közötti lejtőn a vonat gyorsulni kezdett. A mozdonyvezető fékezni próbált, de csak a mozdonyok fékei működtek. Feltételezések szerint az első vagonok egyikében egy utas véletlenül elzárt egy szelepet,[3] így a kocsik légfékei nem működtek. A kocsik kézi fékekkel is fel voltak szerelve, de a kalauzok képtelenek voltak elérni ezeket az összezsúfolt utasok miatt.
A ciureai állomás 1-es vágányán egy nyersolajat szállító szerelvény vesztegelt, így az állomás alkalmazottai megpróbálták a 2-es vágányra terelni az érkező vonatot. A nagy sebesség miatt csak a mozdonyok és egy pár vagon tudta bevenni a kanyart; 23 vagon kisiklott és összeroncsolódott. Legalább egy vagon a nyersolajat szállító szerelvénynek ütközött. Az ütközés, robbanás, és tűz következtében körülbelül 800-1000 ember vesztette életét, a sérültek száma 300-ra tehető.
A baleset után[szerkesztés]
A háború káoszában nem tájékoztatták a közvéleményt az eseményről, hogy az amúgy is demoralizált román lakosságot ne törjék meg még jobban. Nem volt hivatalos vizsgálat, a baleset körülményei jórészt csak szemtanúk beszámolóiból ismertek. A halottakat az állomás melletti tömegsírba temették.
2017-ben, a katasztrófa százéves évfordulóján emlékművet lepleztek le az áldozatoknak Ciurea községben.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Zanoagă, Alex. „Monument dedicat victimelor celei mai mari catastrofe feroviare din România”, Ziarul de Iași, 2017. január 11. (Hozzáférés: 2017. január 13.)
- ↑ a b „Povestea catastrofei de la Ciurea”, Bună Ziua Iași, 2013. április 3. (Hozzáférés: 2017. január 13.)
- ↑ a b „În ajun de An Nou, un bolid cobora din Bârnova spre Iași”, Curierul de la Iași, 2012. január 4.. [2012. december 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. január 13.)
- ↑ Blondel, Yvonne. Journal de guerre 1916–1917 (francia nyelven). Párizs: L'Harmattan (2002). ISBN 9782296290204
Források[szerkesztés]
- Tóth-Szenesi Attila. „Halálvonatnak indult, az is lett belőle”, Index.hu, 2017. január 12. (Hozzáférés: 2017. január 13.)
- Stănescu, Dorin. „Cea mai mare catastrofă din istoria Căilor Ferate Române”, Historia, 2014. augusztus 18.. [2016. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. január 13.)
