Ugrás a tartalomhoz

Cikkjelölt:Euromajdan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

 

Euromaidan vagy a Maidan-felkelés [1], a tüntetések és a polgári zavargások hulláma volt Ukrajnában, amely 2013. november 21-én kezdődött a kijevi Maidan Nezalezhnostiban (Függetlenség téren) lezajlott nagy tüntetésekkel. A tiltakozást az váltotta ki, hogy Viktor Janukovics elnök hirtelen úgy döntött, hogy nem írja alá az Európai Unió és Ukrajna közötti társulási megállapodást, ehelyett szorosabbra fűzi kapcsolatait Oroszországgal és az Eurázsiai Gazdasági Unióval. Az ukrán parlament elsöprő többséggel jóváhagyta az EU-val kötött megállapodás véglegesítését, [2] de Oroszország nyomást gyakorolt Ukrajnára, hogy utasítsa el azt. [3] A tiltakozások köre kiszélesedett, Janukovicsot és az Azarov-kormányt lemondására szólították fel. [4] A tiltakozók ellenezték a széles körben elterjedt kormányzati korrupciót, a hatalommal való visszaélést, az emberi jogok megsértését [5] és az oligarchák befolyását. [6] A Transparency International Janukovicsot nevezte meg a korrupció legjobb példájának a világon. [7] A tiltakozók november 30-i erőszakos feloszlatása további haragot váltott ki. Az Euromaidan vezetett 2014-ben a méltóság forradalmához. A felkelés idején a kijevi Függetlenség tere (Maidan) egy hatalmas tiltakozó tábor volt, amelyet tiltakozók ezrei foglaltak el, és ideiglenes barikádok védték. Konyhákkal, elsősegélynyújtó állomásokkal és műsorszórási lehetőséggel, valamint beszédek, előadások, viták és előadások színpadaival rendelkezett. [8] [9] A „Maidan Önvédő” egységek őrizték, amelyek rögtönzött egyenruhát, sisakot, pajzsot viselő, botokkal, kövekkel és benzinbombákkal felfegyverzett önkéntesekből álltak. Ukrajna számos más részén is tüntettek. Kijevben december 1-jén összecsapások voltak a rendőrséggel, majd a rendőrség december 11-én megtámadta a tábort. A tiltakozások száma január közepétől nőtt, válaszul arra, hogy a kormány drákói tiltakozásellenes törvényeket vezetett be. Január 19–22-én halálos összecsapások voltak a Hrusevszkij utcában. A tüntetők ezután Ukrajna számos régiójában elfoglalták a kormány épületeit . A felkelés február 18-20-án tetőzött, amikor Kijevben a Maidan aktivistái és a rendőrség közötti heves harcok csaknem 100 tüntető és 13 rendőr halálát okozták.

Ennek eredményeként Janukovics és a parlamenti ellenzék február 21-én megállapodást írt alá az ideiglenes egységkormány létrehozásáról, alkotmányos reformokról és előrehozott választásokról. A rendőrség aznap délután elhagyta Kijev központját, majd aznap este Janukovics és a kormány többi minisztere elmenekült a városból. [10] Másnap a parlament elmozdította hivatalából Janukovicsot [11] és ideiglenes kormányt állított fel. [12] A méltóság forradalmát hamarosan követte a Krím orosz annektálása és az oroszbarát nyugtalanságok Kelet-Ukrajnában, amelyek végül az orosz-ukrán háborúig fajultak.

Áttekintés[szerkesztés]

A tüntetések 2013. november 21-én este kezdődtek, amikor a fővárosban, Kijevben tüntetések robbantak ki, miután az ukrán kormány elutasította azokat a törvénytervezeteket, amelyek lehetővé tennék a bebörtönzött ellenzéki vezető, Julija Timosenko szabadon bocsátását, és felfüggesztenék az Ukrajna–Európai Unió társulási megállapodásának aláírására irányuló előkészületeket az Európai Unióval, hogy szorosabb gazdasági kapcsolatokra törekedjenek Oroszországgal. [13] A fordulatot Oroszország fenyegetéseinek, sértéseinek és megelőző kereskedelmi korlátozásainak kampánya előzte meg. [14] [15] [16] [17]

2013. november 24-én összecsapások kezdődtek a tüntetők és a rendőrség között. A tiltakozók a kordon megbontására törekedtek. A rendőrök könnygázt és pálcát használtak. A tiltakozók könnygázt és petárdát is használtak (a rendőrség szerint a tüntetők voltak az elsők, akik ezeket használták). [18] Néhány napos tüntetések után egyre több egyetemi hallgató csatlakozott a tiltakozásokhoz. [19] Az Euromaidant az Európai Unió számára is jelentős politikai szimbolikus eseményként jellemezték, különösen mint "a történelem eddigi legnagyobb Európa-párti tüntetését". [20]

A tiltakozás az erős rendőri jelenlét, [21] [22] a rendszeresen fagypont alatti hőmérséklet és havazás ellenére folytatódott. A kormányerők részéről november 30-án kora reggel fokozódó erőszak a tiltakozások szintjének emelkedését okozta, Borisz Nyemcov orosz ellenzéki politikus szerint december 1-jén és december 8-án Kijevben 400-800 ezer ember demonstrált. [23] Az előző hetekben a tiltakozások látogatottsága 50 000-ről 200 000-re ingadozott a szervezett felvonulások során. [24] [25] December 1. és január 25. között erőszakos zavargások zajlottak, válaszul a rendőri brutalitásra és a kormány elnyomására. [26] Január 23-tól kezdődően az Euromaidan aktivisták lázadása során több nyugat-ukrajnai régió (tartomány) kormányzati épületét és regionális tanácsát elfoglalták. [27] Az oroszZaporizzsja, Szumi és Dnyipropetrovszk városokban a tüntetők önkormányzati épületeiket is megpróbálták elfoglalni, és a rendőrség és a kormány támogatói is jelentős erővel találkoztak velük. [27]

Lecia Bushak újságíró szerint a Newsweek magazin 2014. február 18-i számában,

Az EuroMaidan sokkal nagyobb dologgá nőtte ki magát, mint pusztán egy dühös válasz a megbukott EU-megállapodásra. Most Janukovics és korrupt kormányának lejáratásáról van szó; elvezetni Ukrajnát az Oroszországgal fennálló 200 éves, mélyen összefonódó és fájdalmas kapcsolatától; és kiállni az alapvető emberi jogok mellett a tiltakozáshoz, a szabad beszédhez és a szabad gondolkodáshoz, valamint a békés cselekvéshez a büntetés veszélye nélkül. [28]

A fordulópont február végén következett be, amikor a kormánypárt elegendő tagja elmenekült vagy disszidált ahhoz, hogy a párt elveszítse többségét a parlamentben, így az ellenzék elég nagy volt a szükséges határozatképességhez . Ez lehetővé tette, hogy a parlament elfogadjon egy sor törvényt, amelyek eltávolították Kijevből a rendőrséget, megszüntették a tiltakozásellenes műveleteket, visszaállították a 2004-es alkotmányt, felszabadították a politikai foglyokat, és leváltották Janukovics elnököt hivatalából. Janukovics ezután Ukrajna második legnagyobb városába, Harkovba menekült, és nem volt hajlandó elismerni a parlament döntéseit. A parlament előrehozott választásokat jelölt ki 2014 májusára. [29]

2019 elején egy ukrán bíróság árulásban bűnösnek találta Janukovicsot. Janukovicsot azzal is vádolták, hogy azt kérte Vlagyimir Putyintól, hogy küldjön orosz csapatokat Ukrajna megszállására, miután elmenekült az országból. A vádak csekély gyakorlati hatást gyakoroltak Janukovicsra, aki száműzetésben élt az orosz Rosztov városában, mióta 2014-ben fegyveres őrség alatt Ukrajnából menekült [30]

Háttér[szerkesztés]

Névtörténet[szerkesztés]

Az "Euromaidan" kifejezést kezdetben a Twitter hashtagjaként használták. A tiltakozások első napján létrehoztak egy Euromaidan nevű Twitter-fiókot. [31] Hamar népszerűvé vált a nemzetközi médiában. [32] A név két részből áll: az "Euro" az Európa rövidítése, ami a tüntetők Európa-párti törekvéseit tükrözi, a "maidan" pedig a Maidan Nezalezhnostira (Függetlenség térre), Kijev belvárosának nagy terére utal, ahol a a tiltakozások többnyire zajlottak. A "Maidan" szó perzsa szó, jelentése "tér" vagy "nyílt tér". Sok más nyelv kölcsönszója, és az ukrán nyelvben és az Ukrajnában beszélt oroszban is az Oszmán Birodalomból került át. A tüntetések során a „Maidan” szó a politika és a tiltakozás nyilvános gyakorlatának jelentését nyerte el.

Amikor az Euromaidan először indult, az ukrajnai médiák a mozgalmat Eurorevolution [33] néven keresztelték.

Az "ukrán tavasz" kifejezést időnként használták a tiltakozások során, ami az arab tavasz kifejezést visszhangozza. [34] [35]

Kezdeti okok[szerkesztés]

2012. március 30-án az Európai Unió (EU) és Ukrajna társulási megállapodást kezdeményezett; az EU vezetői azonban később kijelentették, hogy a megállapodást csak akkor ratifikálják, ha Ukrajna foglalkozik a "demokrácia és a jogállamiság meredek romlása" miatti aggályaival, beleértve Julija Timosenko és Jurij Lucenko 2011-es és 2012-es bebörtönzését [36] [nb 7] A tüntetéseket megelőző hónapokban Viktor Janukovics ukrán elnök olyan törvények elfogadására sürgette a parlamentet, amelyek révén Ukrajna teljesíteni tudja az EU kritériumait. [37] [38] 2013. szeptember 25-én a Verhovna Rada (Ukrajna parlamentje) elnöke, Volodimir Rybak kijelentette, biztos abban, hogy parlamentje minden olyan törvényt elfogad, amely megfelel a társulási megállapodás uniós kritériumainak, mivel az Ukrán Kommunista Párt kivételével „A Verhovna A Rada összefogott e törvényjavaslatok körül." Pavlo Klimkin, a társulási megállapodás egyik ukrán tárgyalója szerint kezdetben "az oroszok egyszerűen nem hitték el, hogy [az EU-val kötött társulási megállapodás] valóra válhat. Nem hittek abban, hogy képesek vagyunk jó megállapodást megtárgyalni, és nem hittek a jó megállapodás végrehajtása iránti elkötelezettségünkben.” [39]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Marples: The Maidan Revolution in Ukraine. E-International Relations, 2020. július 1.
  2. ↑ „Parliament passes statement on Ukraine's aspirations for European integration”, Kyiv Post, 2013. február 22. 
  3. ↑ szerk.: Dinan: The European Union in Crisis. Palgrave Macmillan, 3, 274. o. 
  4. ↑ Kiev protesters gather, EU and Putin joust, Reuters (12 December 2013)
  5. ↑ Yanukovych Offers Opposition Leaders Key Posts, Radio Free Europe/Radio Liberty (25 January 2014)
  6. ↑ szerk.: Marples: Ukraine's Euromaidan: Analyses of a Civil Revolution. Ibidem Press, 9–14. o. (2015. június 6.) 
  7. ↑ „Transparency International names Yanukovych world's most corrupt”, Kyiv Post, 2016. február 11. 
  8. ↑ Wynnyckyj, Mychailo. Ukraine's Maidan, Russia's War. Ibidem Press, 93–99. o. (2019. június 6.) 
  9. ↑ Anatomy of Maidan.
  10. ↑ Walker. „Ukraine: 'The dictatorship has fallen.' But what will take its place?”, The Observer, 2014. február 22. (Hozzáférés: 2019. február 23.) (brit angol nyelvű) 
  11. ↑ Sindelar: Was Yanukovych's Ouster Constitutional?. Radio Free Europe, Radio Liberty (Rferl.org), 2014. február 23. (Hozzáférés: 2014. február 25.) „[I]t is not clear that the hasty February 22 vote upholds constitutional guidelines, which call for a review of the case by Ukraine's Constitutional Court and a three-fourths majority vote by the Verkhovna Rada – i.e., 338 lawmakers.”
  12. ↑ Boris N. Mamlyuk (2015. július 6.). „The Ukraine Crisis, Cold War II, and International Law”. The German Law Journal.  
  13. ↑ „Ukraine drops EU plans and looks to Russia”, Al Jazeera, 2013. november 21. (Hozzáférés: 2013. november 24.) 
  14. ↑ „Russia seeks to derail Ukraine's trade deal with E.U., deploying taunts and insults”, The Washington Post, 2022. szeptember 14. 
  15. ↑ „Russia's Medvedev warns Ukraine over joining EU trade bloc”, Reuters (Hozzáférés: 2022. szeptember 14.) (amerikai angol nyelvű) 
  16. ↑ Russia threatens Ukraine with bankruptcy over plans to sign EU agreement. www.telegraph.co.uk. (Hozzáférés: 2022. szeptember 14.)
  17. ↑ EU: Russia to blame for failure of Ukraine deal (amerikai angol nyelven). The Herald-Times. (Hozzáférés: 2022. szeptember 14.)
  18. ↑ (orosz nyelven). МИР24 [MIR24], 2013. november 25. [2013. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 3.)
  19. ↑ Students in Ukraine threaten indefinite national strike Archiválva 2013. december 2-i dátummal a Wayback Machine-ben., Euronews (26 November 2013)
  20. ↑ „Ukraine Offers Europe Economic Growth and More”, The New York Times, 2013. december 12. (Hozzáférés: 2014. január 21.) 
  21. ↑ Live updates of the protests, Kyiv Post (27, 28 and 29 November 2013)
  22. ↑ Protests continue in Kiev ahead of Vilnius EU summit Archiválva 2013. december 2-i dátummal a Wayback Machine-ben., Euronews (27 November 2013)
  23. ↑ „Ukraine's capital Kiev gripped by huge pro-EU demonstration”, BBC News, 2013. december 8. (Hozzáférés: 2013. december 8.) 
  24. ↑ Auyezov. „Ukraine opposition urges more protests, forms political bloc”, Reuters, 2013. december 22. (Hozzáférés: 2014. január 24.) 
  25. ↑ Ukraine pro-Europe protesters hold first big rally of 2014, Reuters (12 January 2014)
  26. ↑ „No Looting or Anarchy in this Euromaidan Revolution”, Kyiv Post (Hozzáférés: 2014. január 24.) 
  27. ↑ a b „Ukraine protests 'spread' into Russia-influenced east”, BBC News, 2014. január 26. (Hozzáférés: 2023. március 10.) (brit angol nyelvű) 
  28. ↑ Bushak. „Kiev's Minstrel of the Street Revolution”, Newsweek, 2014. február 18.. [2014. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. december 19.) 
  29. ↑ Fisher. „Ukraine's parliament just threw President Yanukovych under the bus. That's great news”, The Washington Post, 2014. február 20. (Hozzáférés: 2014. március 3.) 
  30. ↑ Roth. „Ukraine's ex-president Viktor Yanukovych found guilty of treason”, The Guardian, 2019. január 25. (Hozzáférés: 2019. február 23.) (brit angol nyelvű) 
  31. ↑ Євромандай. Twitter, 2013. november 21. (Hozzáférés: 2013. december 10.)
  32. ↑ Chervonenko. „Ukraine's EU options 'still open'”, 2013. november 25. (Hozzáférés: 2013. december 2.) 
  33. ↑ Anders Aslund. „Euro Revolution in Ukraine”, KyivPost, 2014. február 26. 
  34. ↑ Kerry in Moldova Supports Ukrainian 'Spring'. Israelnationalnews.com, 2013. december 6. [2014. február 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 3.)
  35. ↑ Verger: Photo Essay: The Ukrainian Spring. Newsweek, 2013. december 9. (Hozzáférés: 2014. március 3.)
  36. ↑ Ukraine's jailed Tymoshenko calls off hunger strike, Kyiv Post (16 November 2012)
  37. ↑ "EU Commissioner Fule expects Rada to pass European integration bills on November 21", Interfax-Ukraine (20 November 2013)
  38. ↑ Ukranian [sic president asks for laws to be passed to facilitate EU association agreement | Euronews], 2020. november 17. [2020. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 4.)
  39. ↑ Klimkin: Russia trying to force renegotiation of Minsk deals, Kyiv Post (18 January 2015)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Cikkjelölt:Euromajdan&oldid=26361876”