Cikkjelölt:Ó kapitány, kapitányom!
Ez egy olyan cikkjelölt, ami kevés vagy ellenőrizetlen információt tartalmaz, ezért vagy más minőségvédelmi okból nem a cikkek között van, de a témája miatt feljavításra érdemes lehet. A vitalapon le van írva, hogy miben segíthetsz konkrétan ebben az esetben, a Wikipédia:Feljavításra váró cikkjelöltek lapon pedig az, hogy általában miben. |
Ezt a cikkjelöltet feljavítás hiányában hamarosan törölhetik, a törlés tervezett dátuma: 2024. július 25., 00:00 (CEST). Ha meg szeretnéd tartani, építsd tovább. A feljavítás után szólj a járőröknek, hogy már cikké tehető. Bővebben a cikkjelöltekről ide kattintva olvashatsz. |
Az amerikai polgárháború eredményei miatt elszomorodva írta Walt Whitman az "Ó, kapitány, kapitányom!" című versét az elhunyt amerikai elnök, Abraham Lincoln emlékére 1865-ben. Ő volt az új korszak költője, aki a bevett költői gyakorlatok béklyóitól való elszakadással és újak kialakításával egyensúlyozott, ahogyan Amerika is más céllal jött létre, elszakadva a gyarmatosítás igájától, és távol tartva magát a proletárosztály aláásásától. A hétköznapi emberek nyelvén szólva Walt Whitman arra törekedett, hogy a nemzet hangja legyen, és az akkori Amerika lakossága nevében szólalt meg. Ennek eredményeként nagyszerűen megörökítette a kor eseményeit, hangulatát és szellemét.
A vers szövege[szerkesztés]
A beszélőnek az elesett bajtárs halálával való megbékélése áll a szóban forgó vers középpontjában. A vers elején a beszélő megpróbál a valósághoz térni, miközben halott kapitányát figyeli a fedélzeten. Lassan, fokozatosan döbben rá, hogy a változás végleges, és az életnek ettől függetlenül mennie kell. A polgárháború vége elvileg az amerikai lakosság számára az öröm pillanata volt, ehelyett a gyász eseményévé vált. A polgárháború befejezése nemzeti gyászt és az elmélkedés időszakát hozta magával.
A vers címe Abraham Lincoln hajóskapitányra utal. A "hajó" itt a rabszolgák felszabadításáért vívott polgárháború szimbóluma. A költő szerint a hajó egyre közelebb hajózik a parthoz, ami azt jelenti, hogy a háború hamarosan véget ér. Elérték áhított céljukat. Mivel a győzelem pillanata, mindenki boldog. Ugyanakkor azonban figyelembe kell venniük, hogy a hajó metaforikus "kapitánya" már nincs többé. Amikor még élt, atyai vezetésével irányította a sokaságot. Halála után a nemzet apátlan. Ebben a gyötrelemben írja a költő a verseket. A vers hangulata azonban nem komor. Ha el is veszítették Lincolnt, a Lincoln által látott álom nem veszett el.