Both András (horvát bán)
| Both András | |
.svg) | |
| A bajnai Both család címere | |
| Dalmát Horvát és Tótország bánja | |
| Uralkodási ideje | |
| 1505 – 1507 | |
| Elődje | Balassa Ferenc |
| Utódja | Kanizsai György és Ernuszt II. János |
| Uralkodási ideje | |
| 1510 – 1511 | |
| Elődje | Kanizsai György és Ernuszt II. János |
| Utódja | Perényi Imre |
| Született | 15. század Magyar Királyság |
| Elhunyt | 1511. szeptember 13. Magyar Királyság |
| Testvére(i) | Both János |
.svg) | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bajnai Both András (fl. 1479–1511), 1482-ben, majd 1504 és 1507 között Dalmát Horvát és Tótország bánja, 1497 és 1498 között Zala vármegye ispánja, és végül 1510-ben Ung és Zemplén vármegyék ispánja, földbirtokos.
Élete[szerkesztés]
A nemesi származású bajnain Both családnak a sarja. Apja bajnai Both István (fl. 1451–1479), királyi ember, földbirtokos, Pálóczi György esztergomi érsek familiárisa. Fivére bajnai Both János (fl. 1481–1492), Dalmát Horvát és Tótország bánja, földbirtokos.[1]
Fiatal korában Mátyás magyar király fekete seregnek az egyik hadvezére volt. Az 1474-ben zajlott fiumei csatában győzelmet aratott. 1487-ben Ung és Zemplén vármegyék ispánja, 1489-ben Zágráb város kormányzója, Zengg városi kapitány. Mátyás király halála után majd II. Ulászló magyar király oldalára állt és uralkodása alatt Both András Dalmát Horvát és Tótország bánjáként 1482-ben, majd 1504 és 1507 között, és végül 1510-ben szolgálta.
Hunyadi Mátyás király a fiának, Corvin János szlavón bánnak adományozta. Ám ő 1494-ben bajnai Both Andrásnak és testvérének 18.000 aranyforintért eladta a várat.[2] Két oklevél maradt fönn erről az átadásról. Mindkettő szerint adósság miatt történt meg az adás-vétel. Ezt a birtokcserét 1495. május 30-án a Pécsett tartózkodó II. Ulászló magyar király is megerősítette. Bajnai Both András ezután Siklóson alakította ki uradalmának központját.[2] Bajnai Both András 1497 és 1498 között Zala vármegye ispánja volt. A szintén Mátyás alatt felemelkedett bajnai Both András 1502-ben tagja volt az Anna királyné fogadására kirendelt küldöttségnek, 1504-ben említették először báróként.[3] 1506-ban a környező (atyai (Valkó vármegye), szombathelyi (Baranya vármegye), valpói) uradalmakat Perényi Imre nádor kapta meg a királytól. 1507-ben Bajnai Both András föllázadt a király ellen, aminek okait a mai napig nem lehet tudni.[2] Perényi Imre nádor szembeszállt a lázadóval, és sikeresen elfoglalta Siklós várát, majd adás-vétel ürüggyel megszerezte a vár a tulajdonjogát.
Vince otocsáni püspök számára a magyar ügyek nem voltak ismeretlenek, ugyanis 1508-ban bajnai Both András horvát-szlavón bán követeként tárgyalt II. Gyula pápával az oszmánok elleni segélyek ügyéről. Minthogy bajnai Both András egyébként báni székhelyét Otocsánon tartotta, így személyes kapcsolatuk kézenfekvő.[4] Noha 1508-ban Ulászló király leváltotta bajnai Both Andrást és kamicsáci Horvát Márkot a bánság éléről, helyettük Kanizsai Györgyöt és Csáktornyai Ernuszt Jánost nevezte ki, de az utóbbiak nem tudták átvenni a bánság irányítását. Bajnai Both András nem volt hajlandó a tartomány kormányzatát utódainak, Kanizsai Györgynek és Ernuszt Jánosnak ténylegesen átadni. 1509-re a török veszély egyre nagyobb lett. A négy hatalom, a császár, a francia és a spanyol király meg a pápa által tető alá hozott szövetséghez Ulászló magyar királyt is felkérték a létrehozott liga csatlakozásra. A reménybeli szövetségesek Magyarország tevőleges, katonai részvétele fejében a területi gyarapodás lehetőségét, illetve a török elleni hadjáratban való részvételüket ajánlották fel. Mindehhez járult Perényi Imre nádor és bajnai Both András dalmát-horvát-szlavón bán közötti ellenségeskedés, amely miatt a bánságban polgárháborús viszony alakult ki. Jóllehet a király leváltotta Both Andrást és társát a báni tisztségről, de azok példátlan módon nem hagyták el a hivatalukat, és így megakadályozták, hogy az új bánok, Kanizsai György és Ernuszt János elfoglalhassák hivatalukat. Ráadásul, mivel Both András külön politikai vonalat vitt, ez kihatással volt a cambrai-i liga ügyében folyó tanácskozásokra is.[5][6]
Házassága és leszármazottjai[szerkesztés]
Első neje, Dóczi Margit (fl. 1492), akitől született:
- Both Katalin (fl. 1492)
- Both Orsolya (fl. 1492–1512). Férje: beregszói Hagymássy Miklós (fl. 1435–1476), világosvári várnagy, földbirtokos.
Első neje halála után feleségül vette körösszegi Csáky Anna (fl. 1504–1520) asszonyt, akinek a szülei Csáky Benedek és Rozgonyi Apollónia voltak. Fivére Csáky Miklós csanádi püspök volt. A második frigyéből nem létezik ismert gyermek.
Irodalom[szerkesztés]
- Markó László: A Magyar Állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Magyar Könyvklub, Budapest 2000, ISBN 963-547-085-1.
- Nagy Iván: Magyarország családai, Pest, 1857
- Jean-Marie Cauchies: Conseils et conseillers dans l’Europe de la Renaissance, Presses universitaires de Rennes, 2018 ISBN 2869065280
- Bánó Attila: A Magyar Nemes Vitézsége, Ed. Athenaeum, Budapest, 2009, ISBN 9789632930305
- Szekér George: Nagykanizsa – Romlottvár, Budapest, 2007
- Hunyadi Zsolt és Laszlovszky József: The Crusades and the military orders, Central European University Medievala, 2001 ISBN 9639241423
- Jean-Marie Cauchies: Conseils et conseillers dans l’Europe de la Renaissance, Presses universitaires François-Rabelais, 2018 ISBN 2869065280
- Engel Pál, Kubinyi András, Kristó Gyula: Histoire de la Hongrie médiévale. Tome II: Des Angevins aux Habsbourgs, Presses universitaires de Rennes, 2015 ISBN 2753531102
- Pálosfalvi Tamás: Bajnai Both András és a szlavón bánság. Szlavónia, Európa és a törökök, 1504–1513, in Honoris Causa. Tanulmányok Engel Pál tiszteletére, eds. Tibor Neumann and György Rácz, Budapest–Piliscsaba: MTA Történettudományi Intézete – PPKE Bölcsészettudományi Kara, 2009
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Óváry Lipót: A Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottságának oklevélmásolatai 1. füz., A Mohácsi vész előtti okiratok kivonatai. (Budapest, 1890.)
- ↑ a b c Vonyó, 2000, 65. o.
- ↑ A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012) Tanulmányok II. Bilkei Irén: Mohács előtt… Zala megye Jagelló-kori történetének vázlata
- ↑ Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)TanulmányokFedeles Tamás: "Ad Omnes Sacros Ordines Promoveri". Győri egyházmegyések római szentelési ügyei a késő középkorban
- ↑ László János (szerk.): Annales Tataienses VI. A diplomácia válaszútján. 500 éve volt Tatán országgyűlés. Tata, 2010.C. TÓTH NORBERT: Az út Tatáig. Országgyűlések 1510-ben
- ↑ Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)ESZTERGOM VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAIA XVII. század
