Berényi Andrásné
| Berényi Andrásné | |
| Született | Nagy Rozália 1887. január 11. Tarnabod |
| Elhunyt | 1973 (85-86 évesen) Karácsond |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | író |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Berényi Andrásné (szül. Nagy Rozália Tarnabod, 1887. január 14. – Karácsond, 1973. április 15.)[1] urasági cseléd, emlékíró.
Élete[szerkesztés]
Szegényparaszti családban született 1884. január 14-én, Nagy János és Kelemen Mária lányaként, 1884. január 17-én keresztelték Boconádon.[2] Csak néhány iskolai osztályt végzett; anyja viszont, mint a falu gyógyítója, a tudományát őrá is áthagyományozta. Házasságából tíz gyerek született, hatot nevelt fel. A család sokat költözködött, laktak többek közt Detken, Nagyúton, Tarnazsadányban, Nagyfügeden, Kálban, Halmajugrán, Tiszafüreden, Gyöngyösön, Kutason, Balatonbogláron, Budapesten, Gyöngyöspatán, Taksonyban, végül Karácsondon. A helyi termelőszövetkezet megalakulásakor kezébe került Tanner József: Milyen legyen a jó elnök? című könyve és hatására írni kezdett. Tanácsokat kért és kapott Veres Pétertől, hogyan kell jó könyvet írni.
1964-ben megnyerte a Földművelésügyi Minisztérium, a TIT és a SZÖVOSZ (Szövetkezetek Országos Szövetsége) országos irodalmi pályázatát, ez az írása (Emlékeim a Tarnagyöngye Tsz. életéből) megjelent a Valóság című folyóirat lapjain.[3] 1966-ban a Néprajzi Múzeum országos néprajzi és nyelvjárási pályázatán első- a régi népszokásokról írt feljegyzéseiben.[4] 1967-ben Morvay Péter néprajzkutató felkérte, írja meg a múzeum számára önéletrajzát. Ekkor már ágyban fekvő beteg volt, haláláig körülbelül 1200 oldalnyi visszaemlékezést írt meg, többek közt szüleiről, lánykoráról, de tágabb környezetéről is.
Utóélete[szerkesztés]
Az első válogatás írásaiból az "Emlékül hagyom" című antológiában jelent meg 1974-ben, 1975-ben Nagy Rozália a nevem címmel Hoppál Mihály külön könyvet szerkesztett írásaiból. A teljes szöveg máig kiadatlan, a Néprajzi Múzeum Etnológiai adattárában kutatható.[5] Múzeumi, levéltári kiadványok gyakori forrása.[6]
Díjai,elismerései[szerkesztés]
Sebestyén Gyula-emlékérem (1968)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Halálesete bejegyezve a karácsondi állami halotti akv. 11/1973. folyószáma alatt.
- ↑ Keresztelési bejegyezése, Boconád r.k.
- ↑ Békési Élet 1968 3. évf. 1. szám
- ↑ Népújság, 1966/1. szám
- ↑ Agria 41, az Egri Múzeum Évkönyve, 2005 381. oldal
- ↑ Egri Múzeum Évkönyv, 1987, 2000,2005, 2011 A népi építőművészet lakáskultúra és az életmód változásai Szentendre 2005 stb.
Források[szerkesztés]
- Emlékül hagyom: az unokáknak, dédunokáknak lássák, hogyan éltünk, s hogy az ő életük szebb legyen egyszer.../szerk.Hoppál Mihály, Küllős Imola, Manga János Budapest:Gondolat, 1974 ISBN 963 280 010 9
- Nagy Rozália a nevem/Berényi Andrásné szerk. Hoppál Mihály Budapest: Gondolat, 1975 ISBN 963-280-143-1
- Hungariarcana könyvtára: http://library.hungaricana.hu/hu/
További információk[szerkesztés]
- Magyar Néprajz 8. kötet http://mek.niif.hu/02100/02152/html/08/375.html
- Topor István: Kisparaszti életmód a 19. század végén Berényi Andrásné Nagy Rözália életrajzában Korok online folyóirat