Barna Zsigmond

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Barna Zsigmond
Született1829. február 8.
Nagykároly
Elhunyt1883. május 31. (54 évesen)
Budapest
Nemzetiségemagyar
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Barna Zsigmond témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nyermeghi Barna Zsigmond (Nagykároly, 1829. február 8.[1] – Budapest, 1883. május 31.) főjegyző, fővárosi tanácsos, ügyvéd. Pest városának főjegyzője, később tanácsosa, Barna Ignác és Barna Ferdinánd testvéröccse volt.

Élete[szerkesztés]

Apja gimnáziumi tanár volt Nagykárolyban.[2] Iskoláit szülővárosában, majd bölcsészeti tanulmányokat Szatmáron és Pécsett végzett. Pesti orvostanhallgató volt, amikor 1848 júniusában önként jelentkezett az alakulóban lévő 1. honvédzászlóaljba, december 28-tól őrmester, hadnagy, később főhadnagy volt alakulatánál a (fel-dunai), illetőleg a VII. hadtestben. „Az egész hadjáratot végig küzdötte; a télit Görgey alatt, a nyárit a VII. hadtestben Pöltenberg alatt. Világosnál mint főhadnagy tette le fegyverét. Zászlóaljának egy ütközetéből sem hiányzott. Gyuláról mint foglyot Aradra vitték s ott besorozták az 1. számú morva császári és királyi” gyalogezredbe. Tehát a szabadságharc leverése után 1849. december 15-től büntetésből közlegényként szolgált Lombardiában, majd szembaja miatt 1851 decemberében eltávozhatott.[1] Másik forrás szerint csak 1857. június 30-án szerelték le.[3]

Városi aljegyző volt Nagykárolyban, 1861-től Pesten, majd a megüresedett főjegyzői széket vele töltötték be.[2] 1877-től tanácsnokká léptették elő, s mint írták a róla szóló visszaemlékezésben, a legnehezebb ügyosztályok terhe nehezedett rá (adóügyi, gazdasági majd a középítésügyi osztályoké), s bár központilag eltörölték a délutáni hivatalos órákat, nála mindig megmaradtak.

1867-től a Pest városi Honvédegylet tagja volt.[3] Ugyancsak, mint tiszteleti tag működött a Budapest Fővárosi Díjnokok Segélyegyletében.[4]

Öngyilkos lett 1883. május 31-én, s Ráth Károly főpolgármesternek hátrahagyott búcsúlevele utóiratából kirajzolódik, hogy valóban az elhatalmasodott üldözési mániája okozta pillanatnyi elmezavar miatt: „Terrorizálva vagyok. A rendőrkémek mindig nyomomban vannak. Az isten szerelméért, hát miért? Elmém meg van zavarodva, dolgozni nem tudok.”[2] Temetése Budapest székesfőváros Törvényhatósága tisztviselőinek nagy részvéte mellett 1883. június 2-án történt meg, koporsóját a IV. kerületi (ma V. kerület) Só utca 14. szám alatti lakásából a Kerepesi úti temetőbe kísérték.[5]

Felesége 1868-tól csanádi Meskó Berta volt (meghalt Budapesten, 1919-ben).[3] Nekrológja szerint „négy serdületlen árva” (Sándor, Borbála, Pál és János)[6] maradt utána.[1]

Munkái[szerkesztés]

Batthyány Lajos temetésén városi főjegyzőként elmondott rövid búcsúbeszéde (in: Vahot Imre: Gróf Batthyány Lajos élet- és jellemrajza. Bp, 1873. 112. old.)
  • Emlékbeszéd, melyet néhai Rottenbiller Lipót, Pest város polgármestere arczképének leleplezési ünnepélyén tartott. Pest 1871.
  • Jelentés szab. kir. Pest város törvényhatósága 1871. évi működésének főbb mozzanatairól. Uo. 1872.
  • Átpillantás szab. kir. Pest város köztörvényhatósága 1867. évi május havában alakult s 1873. évi okt. 24. lelépett képviselő-testületének működése felett. Uo. 1873.
  • Emlékbeszéd boldogult József cs. kir. főherczeg, Magyarország nádora születésének százados évfordulója ünnepén. Bpest, 1876.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp., Heraldika, 1998-1999.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Barna_Zsigmond&oldid=26777432”