Balás P. Elemér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balás P. Elemér
Életrajzi adatok
Született1883. január 28.
Szabadka
Elhunyt1947. december 17. (64 évesen)
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
Ismeretes mint
  • jogász
  • egyetemi oktató
Pályafutása
Akadémiai tagságMTA, l. tag, 1943

Balás Péter Elemér (Szabadka, 1883. január 28.Budapest, 1947. december 17.) jogtudós, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja.

Életpályája[szerkesztés]

1905-ben a kolozsvári egyetemen szerezte meg jogi doktori diplomáját. Gyakorlati jogászként kezdte pályáját, először a makói járásbíróság fogalmazója volt, majd a szegedi törvényszék jegyzője, később a nagykikindai ügyészség alügyésze, majd ügyésze lett. 1916-ban az Igazságügyi Minisztérium törvény-előkészítő osztályára került, ahol 1937-ig dolgozott, 1935-től kúriai bírói rangban. 1934-ben habilitált büntetőjogi területen, majd 1937-ben kinevezték a szegedi egyetem polgári törvénykezési jogi tanszékére tanszékvezető egyetemi tanárnak. 1940-ben a kolozsvári tudományegyetemen a magyar polgári és büntető törvénykezési jog, egyben az anyagi büntetőjog professzora volt, és emellett a Polgári és Büntető Törvénykezési Jogi Szeminárium igazgatója. 1945 után egészen 1947-ben bekövetkezett haláláig tanszékvezető egyetemi tanár volt Szegeden, mint a büntetőjog és a büntető eljárásjog professzora.

Munkássága, tudományos testületi tagságai[szerkesztés]

Több területen is maradandót alkotott, jogi polihisztornak is nevezték. A büntetőjog mellett a magánjog, a szerzői jog, a sajtójog foglalkoztatta. Egyik fő műve Az okozatosság büntetőjogi problematikája című monográfia, amely 1936-ban jelent meg. Büntetőjogi gondolkodását meghatározták az I. világháború vége felé jelentkező égető társadalmi kérdések, előszeretettel foglalkozott a gazdasági bűncselekmények problematikájával. Időtálló javaslatokat tett a büntető perorvoslati reformmal kapcsolatban, és anyagi büntetőjogi munkásságához szorosan kapcsolódik büntető eljárásjogi tevékenysége is. Emellett a szellemi alkotások oltalmának kérdéskörével is foglalkozott. A szerzői jog és a sajtójog országosan elismert egyik legkiválóbb művelője volt. A rádiózás korszakának kezdetén, 1927-ben írta a Rádió, szerzői jog, sajtójog című monográfiáját. A személyiségi jogok kérdéskörével is foglalkozott, a Szladits Károly által szerkesztett nagy Magyar magánjog első kötetében ő írta a személyiségi jogról, valamint a szerzői jogról írt fejezeteket.

1943-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának. Székfoglalóját "Perszemlélet és kriminálpolitika" címmel írta. Az Akadémia Jogtudományi Bizottságának meghívott, majd később rendes tagja lett.

Emellett számos szakmai szervezet tagja is volt: a Szerzői Jogi Szakértői Bizottságnak, a Törvényszéki Orvosi Vizsgálóbizottságnak, társelnöke az Iparjogvédelmi Egyesületnek, alelnöke a Sajtótudományi Társaságnak és a Társadalomtudományi Társulatnak.

Főbb művei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • jog Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap