Bíró Andor (történész)

Dr. Bíró Andor
Született	1961. január 1. (63 éves) Feketeardó
Foglalkozása	történész, magyarságkutató
Sablon • Wikidata • Segítség

Bíró Andor (Feketeardó, 1961. január 1.) történész, magyarságkutató.

Életútja

1983-ban az Ungvári Állami Egyetem Történettudományi Karán szerzett diplomát. Szakdolgozatának címe: A magyar kultúra a XIX. század utolsó harmadában. Az egyetemen tanársegéd, majd 1986-tól aspiráns volt. 1991-től a történelemtudomány kandidátusa. 1989 és 1997 között az Ungvári Hungarológiai Központ munkatársa, 1992-től tudományos főmunkatárs.

1997-ben Budapestre költözött. 2000-től a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár és Hadisírgondozó Iroda tudományos főmunkatársa és helyettes irodavezetője, majd a 2010. októberi szervezeti átalakulást követően a HM Társadalmi Kapcsolatok és Hadisírgondozó Hivatal vezető-főtanácsosa. Munkájának és közreműködésének köszönhetően több száz magyar hősi emlékmű épült a hősi halált halt vagy hadifogságban elhunyt magyar katonák és polgári áldozatok emlékére az egykori Szovjetunió utódállamaiban.

Fő kutatási területe a 20. századi magyar történelem, a két világháború közötti magyar munkásmozgalmak, „elsősorban az 1920-as évek kommunista, szociáldemokrata és szakszervezeti mozgalmai”. Kutatta Kárpátalja történelmi településneveit, az 1990-es években kezdeményezte több település visszanevezését eredeti magyar nevére. 2003-ig 52 kárpátaljai települést neveztek át.

Alapító tagja és évekig tudományos titkára volt a Kárpátaljai Magyar Tudományos Társaságnak.

Tudományos titkára a Magyar-Ukrán Történész Vegyesbizottság Magyar Tagozatának.

Családja

Apja Bíró Andor kolhozelnök.

Publikációi

Néhány fontosabb publikációja:

• Munkásmozgalom Magyarországon az 1925–1929-es években. kandidátusi értekezés orosz nyelven. Lvov. 1990.
• Kárpátalja településeinek történelmi neveiről. Ungvár–Budapest: Ungvári Hungarológiai Központ. 1993.
• Magyarország megítélése a második világháborús szovjet és orosz szakirodalomban. In: Háború, hadsereg, összeomlás. Magyar politika, katonapolitika a második világháborúban. Budapest: Zrínyi Kiadó. 2005. ISBN 963-327-401-x
• Magyar hadisírok Oroszországban – szovjet hadisírok Magyarországon. In: …És újfent hadiidők (avagy: a „boldog békeidők” nem térnek vissza) 1939–1945. Budapest, Petit Real, 2005. ISBN 963-9267-33-3
• Венгерские военнопленные в советском плену. Результаты, проблемы и перспективы исследования. In: Cohorta. Revistă De Istorie Militară, nr. 1-2, 2010. Chisinău, 2010. ISSN 1857-0100
• Legszentebb kötelesség. A Temető-hegy a Megbékélés hegye lesz. Regiment, 2010/3.
• Magyar hadifogoly-emlékművek az egykori Szovjetunió területén. In: Elhurcolva - távol a hazától. Szovjet fogságban raboskodott és ott meghalt magyarok adatbázisa és tárgyi emlékeik, 1941-1955. Budapest HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, 2017. ISBN 978-963-7097-81-2

Források

• ↑ Moldova 2000: Moldova György: Európa hátsó udvara. Riport Keletről. II. kötet. Budapest: Urbis. 2000. 165–166., 170–185. o. ISBN 963-9291-06-4
• ↑ Révai új lexikona: Révai új lexikona XIX.: Pótkötet (A–Z). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2008. 148. o. ISBN 978-963-955-653-9  
• ↑ Udvarvölgyi 2003: Udvarvölgyi Zsolt: Tizenöt éves az Ungvári Hungarológiai Központ. Beszélő. 2003 [?]. (Kárpátszemle, online elérés)
• ↑ Ravasz 2007: Ravasz István (szerk.): Emlékek a Hadak Útja mentén avagy Hadtörténelem, kegyelet és hagyományőrzés. II. kötet. Budapest: Petit Real. 2007. 163–171. o. ISBN 978-963-7097-23-2
• ↑ KMTT 2003: Kárpátaljai Magyar Tudományos Társaság. Életrajzi lexikon. 1. évfolyam, Ungvár, 1994., valamint V. évfolyam, Ungvár, 2003. ISBN 966-7400-59-X
• ↑ MTA VB: https://web.archive.org/web/20130314031009/http://mta.hu/ii_osztaly_cikkei/tortenesz-vegyesbizottsagok-magyar-tagozatai-112591