Acsay Antal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Acsay Antal
SzületettAcsay Antal
1861. október 28.
Felsőalpár
Elhunyt1918. szeptember 10. (56 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar magyar
Foglalkozásapiarista szerzetes
egyetemi tanár
neveléstudós, író
Tisztségeegyetemi tanár
SírhelyeFiumei Úti Sírkert[1]
SablonWikidataSegítség

Acsay Antal (Felsőalpár, ma: Lakitelek, 1861. október 28.Budapest, 1918. szeptember 10.) magyar piarista szerzetes, tanár, elméleti neveléstudós, pedagógiatörténész.

Pályafutása[szerkesztés]

1888-tól a piarista rend budapesti papnevelő és tanárképző főiskolájának tanára, 1897-ben a budapesti tudományegyetemen a pedagógia történetének magántanára, 1907-től a hittudományi karon a neveléstudomány előadója. 1898-ban lefordította és jegyzetekkel ellátta Aeneas Sylvius Piccolomini (II. Piusz pápa) A gyermeknevelés című munkáját. Fővárosi törvényhatósági tagként élénk részt vett a főváros igazgatásában. 1918-ban hunyt el 57 éves korában.

Több könyve, illetve tudományos folyóiratokban számos tanulmánya jelent meg, amelyek közül többet külön is kiadtak.

Művei[szerkesztés]

  • A magyarországi kegyes tanítórend befolyása 18. századi tanügyünk fejlődésére 1750–1800. Vác, 1887.
  • A humanisták és skolasztikusok küzdelme a 16. század elején. Budapest, 1895.
  • Savonarola. Tanulmány. Budapest, 1896. (különnyomat a Religio-Vallásból)
  • Dante, Machiavelli, Savanarola. Budapest, 1897 (különnyomat a Magyar Szemléből)
  • Lubrich Ágost. Budapest, 1897 (különnyomat a Katolikus Paedagogiából)
  • Cicero mint bölcselő. Budapest, 1898. (különnyomat a Bölcseleti Folyóiratból)
  • A gyermeknevelés. Írta Aeneas Silvius. Ford. és jegyzetek. Budapest, 1898.
  • Lubrich Ágost emlékezete (1825–1900); Szent István Társulat, Budapest, 1905 (A Szent-István-Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályának felolvasó üléseiből)
  • A renaissance Itáliában. Budapest, 1905.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://resolver.pim.hu/auth/PIM39536, Acsay Antal, 2018. szeptember 3.

Források[szerkesztés]