Aban (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aban (Абан)
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyKrasznojarszki határterület
JárásAbani
Irányítószám663740
Körzethívószám39163
Népesség
Teljes népesség
  • 55 fő (1762)
  • 94 fő (1781)
  • 477 fő (1859)
  • 1190 fő (1911)
  • 1779 fő (1917)
  • 1728 fő (1921)
  • 2493 fő (1927)
  • 5687 fő (1939)
  • 6479 fő (1959)[1]
  • 8709 fő (1970)
  • 9075 fő (1979)
  • 10 382 fő (1989)
  • 9823 fő (2002)
  • 9508 fő (2006)
  • 9429 fő (2008)
  • 9187 fő (2010)
  • 9011 fő (2011)
  • 9011 fő (2012)
  • 8967 fő (2013)
  • 8828 fő (2014)
  • 8683 fő (2015)
  • 8663 fő (2016)
  • 8735 fő (2017)
  • 8719 fő (2018)
  • 8775 fő (2019)
  • 8690 fő (2020)
  • 8618 fő (2021)
Földrajzi adatok
IdőzónaUTC+8, UTC+7
Elhelyezkedése
Aban (Oroszország)
Aban
Aban
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 56° 40′ 40″, k. h. 96° 03′ 40″Koordináták: é. sz. 56° 40′ 40″, k. h. 96° 03′ 40″
Aban (Krasznojarszki határterület)
Aban
Aban
Pozíció a Krasznojarszki határterület térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Aban témájú médiaállományokat.

Aban (oroszul: Абан ) település Oroszország ázsiai részén, a Krasznojarszki határterületen, az Abani járás székhelye. Neve az egykor itt élt jenyiszeji asszánok nyelvén azt jelentette: 'medvesarok'.

Népessége: 9187 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

Elhelyezkedése[szerkesztés]

Krasznojarszktól 309 km-re keletre, a legközelebbi vasútállomástól, Kanszktól 62 km-re északkeletre, az Aban folyó partján helyezkedik el.

Először egy 1762-ben kelt összeírás tesz említést az Aban partján fekvő orosz faluról; akkor ötvenöt lakosa volt, 1859-ben csaknem ötszáz. Az Abani járást 1924-ben alakították meg.

A járásban található a Kanszk-acsinszki-szénmedence egyik legnagyobb szénmezője (abani szénlelőhely). A kb. 2000 km² kiterjedésű barnaszén-lelőhelyet 1939-ben fedezték fel, részletes geológiai feltárását a világháború utáni évtizedekben végezték. A szénmező Abantól néhány km-re keletre létesített külfejtését 1983 óta művelik. A kitermelést végző vállalat bányászlakások építésével és közművesítéssel is hozzájárult a település fejlesztéséhez.[3][4]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]