4385 Elsässer
| 4385 Elsässer | |
| Felfedezése | |
| Felfedező | Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld, Tom Gehrels[1] |
| Felfedezés ideje | 1960. szeptember 24.[1] |
| Felfedezés helye | Palomar |
| Névadó | Hans Elsässer |
| Alternatív név | 2534 P-L, 1977 QE2, 1977 RZ2, 1987 KA5 |
| Pályaadatok | |
| Epocha | 2009. június 18. (2455000,5 JD) |
| Aphélium távolsága | 559 894 730 km (3,743 CsE)[1] |
| Perihélium távolsága | 388 325 001 km (2,596 CsE)[1] |
| Fél nagytengely | 474 109 865 km (3,169 CsE)[1] |
| Pálya excentricitása | 0,181[1] |
| Orbitális periódus | 2060,767 nap 5,64 év[1] |
| Közepes anomália | 202,133°[1] |
| Inklináció | 0,58°[1] |
| Felszálló csomó hossza | 61,054°[1] |
| Perihélium szöge | 312,133°[1] |
| Központi égitest | Nap |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Átlagos átmérő | 10,813 km |
| Forgási periódus | 5,57 h |
| Albedó | 0,166 |
| Abszolút fényesség | 12,4[1] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A 4385 Elsässer (ideiglenes jelöléssel 2534 P-L) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld, Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 24-én.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
 |
| ||||
 | |
| Égitestek | |
| Égitesttípusok | |
| Apró testek | |
| Feltételezett bolygók | |
| Rekordok | |
Lásd még: égitestek, a Naprendszer égitestjeinek listája | |
