2017-es elefántcsontparti lázadás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
2017-es elefántcsontparti lázadás
Dátum2017. január 6-8.[1][2]
HelyszínElefántcsontpart
EredményBékemegállapodás, a katonák magasabb bért kapnak, a lázadók amnesztiában részesültek.[3][4]
Harcoló felek
Elefántcsontpart Elefántcsontpart kormánya a Hadseregen belüli lázadók, leginkább az Új Erők felkelői.
Parancsnokok
Elefántcsontpart Alassane Ouattara
Elefántcsontpart Alain-Richard Donwahi[2]
Elefántcsontpart Issiaka Ouattara[2]
Ismeretlen
A Wikimédia Commons tartalmaz 2017-es elefántcsontparti lázadás témájú médiaállományokat.

2017. januárban egy nagyobb lázadás tört ki az elefántcsontparti hadseregen belül. A többségében a 2011-ben a katonaságba beintegrált Új Erők tagjai közül kikerült lázadók fő indítéka a fizetésük és életszínvonaluk emelése volt. Országszerte kilenc város elfoglalásával akartak nyomatékot adni követeléseiknek. A lázadás végül békésen zárult.

Története[szerkesztés]

A felkelés január 6-án 2 órakor kezdődött,[6] mikor a magasabb fizetésért és bent ragadt bónuszaik kifizetéséért harcoló elégedetlen katonák Bouakében fegyvert ragadtak, és lőszert szereztek a helyi katonai bázisokon és rendőrségeken.[1] Hozzájuk hamaorsan több, még aktív katona csatlakozott, akik az ECOWAS libériai küldetésének voltak a tagjai, de azt állították, nem kaptak fizetést a hadműveletben való részvételükért. Rövid tűzharc után a lázadók megszerezték Bouakét, lezárták a város bejáratait, és azt mondták a helybélieknek, maradjanak az épületekben. Bouakében nem történt több atrocitás,[1][7] de a lázadás gyorsan átterjedt más városokra is. A katonák Daloa katonai bázisán is felkeltek, egyes források szerint itt is rövid tűzharcra került sor.[6][7] Mások szerint a felkelők csak a levegőbe lőttek. Akármelyik variáció is volt, a helyzet gyorsan lenyugodott, és lázadók vették át az irányítást a város fölött. Több reményt vesztett katonai is Korhogóba ment. Ezt a várost mindenféle ellenállás nélkül sikerült bevenni.[1] Daoukro és Odienné területéről is harcokat jelentettek.[6][7] Bár az ország gazdasági központjában, Abidjanban a katonák viszonylag nyugodtak maradtak,[1] az éjszaka közülük is többen fellázadtak, így január 6-án estére már öt városban, köztük Abidjanban is átvették az irányítást. Az ENSZ békefenntartó csapatokat küldött az ország több tájára, hogy ezzel akadályozzák meg a helyzet eszkalálódását.[5] Alain-Richard Donwahi hadügyminiszter bejelentette, hogy másnap Bouakében tárgyalásokat kezd a lázadókkal.[1]

A legtöbb elégedetlenkedő katona az Új Erők egykori tagjai közül került ki. A második elefántcsontparti polgárháború előtt az ő ellenőrzésük alatt állt az ország északi része. Ezután tagozódtak be a szervezett katonai alakulatok közé.[2]

Másnapra a felkelők kilenc várost foglaltak el: ezek Bouaké, Abidjan, Odienné, Korhogo, Man, Daloa, Toulépleu, Abobo és Daoukro voltak.[2][6] Abidjanban a lázadók átv ették a katonai központ feletti ellenőrzést, majd blokkolták az katonai központokat, így a védelmi minisztériumot is elbarikádozták.[2] Ezen kívül a jelentések szerint megtámadták egy a kormányhoz hű félkatonai kommandó katonai bázisát is.[8] Mivel ahelybéli lakosok a helyzet elmérgesedésétől tartottak, nagyobb készleteket tároztak be élelemből és vízből.Man és Bouaké területéről is tűzharcról érkeztek hírek.[9] Donwahi és Issiaka Ouattara, a kormánypárti Köztársasági Gárda parancsnokhelyettese kora délután Bouakébe ment, hogy tárgyaljanak a felkelő katonákkal.[2][10] Sikerült velük megállapodni. A lázadók megígérték, hogy a lázadásnak véget vetnek, és visszatérnek barakkjaikba, ha megkapják a magasabb fizetést ész elmaradt bónuszaikat. Alassane Ouattara elnök ezután bejelentette a nemzeti televízióban, hogy sikerült megállapodást kötni, de kritizálta a katonákat az akciójuk miatt: "Szerintem az ilyesfajta akaratérvényesítés nem helyén való. Ez elhomályosítja országunk képét annak ellenére, hogy megpróbáljuk gazdaságunkat feléleszteni."[2][4]

Mindezek ellenére a lázadók nagyobb része nem volt megelégedve az elért eredménnyel. A felkelők tüzet nyitottak arra a házra, ahol aláírták a megállapodást, és azt hangoztatták, azt akarják, bónuszukat rögtön fizessék ki, és ne csak a következő héten. Patthelyzet alakult ki, miközben a kormány tagjait – köztük a honvédelmi minisztert is – több órán keresztül fogságban tartották. Január 8-án kora reggel azonban a felkelők összes foglyukat szabadon engedték.[2]

Következmények[szerkesztés]

Bár a megállapodás tartalmát nem hozták nyilvánosságra, a jelentések szerint a katonáknak magasabb fizetést ajánlottak, és megígérték, hogy az összes lázadó amnesztiában részesül. Január 9-én Ouattara elnök felmentette a hadsereg, a rendőrség és a félkatonai szervezet parancsnokait.[11]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e f Cyril Bensimon: En Côte d’Ivoire, coup de colère de militaires qui se sentent " lésés ". Le Monde, 2017. január 6. (Hozzáférés: 2017. január 10.)
  2. a b c d e f g h i Ivory Coast minister freed after troops mutiny deal. Al Jazeera, 2017. január 9. (Hozzáférés: 2017. január 10.)
  3. Ivory Coast unrest: Calm reported after two-day mutiny. BBC, 2017. január 8. (Hozzáférés: 2017. január 10.)
  4. a b Ivory Coast defence minister released by mutineers. The Guardian, 2017. január 8. (Hozzáférés: 2017. január 10.)
  5. a b Ivory Coast soldiers mutiny, taking several cities. Reuters, 2017. január 7. (Hozzáférés: 2017. január 10.)
  6. a b c d Ivory Coast uprising by disgruntled soldiers spreads to other cities. Reuters, 2017. január 6. (Hozzáférés: 2017. január 10.)
  7. a b c Soldiers launch mutinies in three Ivory Coast cities. Al Jazeera, 2017. január 6. (Hozzáférés: 2017. január 10.)
  8. Ivory Coast defence minister freed by mutinous soldiers. BBC, 2017. január 8. (Hozzáférés: 2017. január 10.)
  9. Hilaire Zon: Ivory Coast President Says Deal Reached to End Army Mutiny. New York Times, 2017. január 7. (Hozzáférés: 2017. január 10.)
  10. Peace Declared in Ivory Coast After Soldiers' 2-Day Revolt. VOA, 2017. január 7. (Hozzáférés: 2017. január 10.)
  11. Ivory Coast mutiny: President Ouattara dismisses security chiefs. BBC, 2017. január 9. (Hozzáférés: 2017. január 10.)