1964-es sakkolimpia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
16. sakkolimpia
(1964)
(16th Chess Olympiad)
A 16. sakkolimpia helyszíne
A 16. sakkolimpia helyszíne
Adatok
Rendező Izrael
Dátumnovember 2.november 25.
Csapatok50 csapat 294 versenyző
HelyszínekSheraton Hotel (Tel-Aviv rendező városban)
HonlapOlimpBase honlap

Címvédő Szovjetunió
Győztes Szovjetunió

 ← 1962: Várna1966: Havanna → 

A 16. sakkolimpia 1964. november 2. és november 25. között Izraelben, Tel-Avivban került megrendezésre. Helyszíne a Sheraton Hotel volt. Ez volt az első sakkolimpia, amelyet az ázsiai földrészen rendeztek, és ez volt az első olyan, amelyen Ausztrália indulásával mind az öt kontinens képviseltette magát.

A résztvevők[szerkesztés]

Az eseményen 50 ország vett részt, 294 versenyzővel. A mezőny erősségét a megjelent 31 nemzetközi nagymester és 40 nemzetközi mester jelezte.

A szovjet csapat volt a mezőnyben az egyetlen, amelyben hat nemzetközi nagymester szerepelt. Ennek megfelelően a sorrendben hat alkalommal is elnyert cím után ezúttal is ők voltak a legesélyesebbek az aranyéremre. Az első táblán a világbajnok Tigran Petroszján, a másodikon és harmadikon két exvilágbajnok: Mihail Botvinnik és Vaszilij Szmiszlov, a negyediken Paul Keres, az első tartalék újoncként Leonid Stein, míg a második tartalék a későbbi világbajnok Borisz Szpasszkij volt.

Az amerikai csapatból ezúttal hiányzott Bobby Fischer, helyette azonban szerepelt Samuel Reshevsky, aki az előző két olimpián azért nem játszott, mert nem fogadta el, hogy Fischer mögött csak a második táblán játszhat. A második táblán a magyar származású Benkő Pál játszott. A szovjetek mögött a dobogóra esélyesek között tartották számon az 5 nagymesterrel felálló jugoszláv csapatot, valamint a nyugat-német és a magyar válogatottat.

A csapatok 6 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként állapítsák meg és hirdessék ki a legjobb egyéni eredményt elérőket.

A verseny lefolyása[szerkesztés]

Az 50 csapatot 7 elődöntő csoportba sorsolták, amelyekből az első két helyezett jutott az „A” döntőbe, a 3–4. helyezett a „B” döntő, az 5–6. helyezett a „C” döntő, a többiek a „D” döntő mezőnyét alkották.

A verseny az elődöntőben és a döntőkben is körmérkőzéses formában zajlott. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén a csapateredményeket vették figyelembe, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. Ha ezután is holtverseny állt volna fenn, akkor a holtversenyben levő csapatok egymás elleni eredménye döntött volna a helyezésekről. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni.

A versenyt meggyőző fölénnyel, sorban hetedszer a címvédő szovjet csapat nyerte Jugoszlávia és a Német Szövetségi Köztársaság előtt. Magyarország fél ponttal lemaradva a dobogóról a 4. helyen végzett, úgy, hogy a dobogós Jugoszláviát és az NSZK-t is legyőzte. Játékosaink közül Portisch Lajos az első táblán egyéni bronzérmet szerzett, emellett különdíjat kapott, mint az „A” döntőben az első táblán legjobb eredményt elért játékos.[1]

A verseny eredményei[szerkesztés]

Elődöntők[szerkesztés]

  • 1. csoport: 1. Szovjetunió 23½, 2. Spanyolország 14, 3. Fülöp-szigetek 11, 4. Chile 10½, 5. Svájc 10%, 6. Venezuela 7½, 7. Dél-afrikai Köztársaság 7.
  • 2. csoport: 1. Jugoszlávia 19½, 2. Hollandia 19, 3. Mongólia 14½, 4. Ausztria 12½, 5. Mexikó 10, 6. India 4½, 7. Bolivia 4.
  • 3. csoport: 1. Magyarország 20, 2. Izrael 16, 3. Svédország 15, 4. Skócia 11½, 5. Franciaország 11, 6. Írország 6½, 7. Luxemburg 4.
  • 4. csoport: 1. Amerikai Egyesült Államok 21, 2. Lengyelország 14½, 3. Anglia 13, 4. Norvégia 11, 5. Törökország 9½, 6. Irán 8, 7. Portugália 7.
  • 5. csoport: 1. Románia 18, 2. Csehszlovákia 18, 3. Kuba 12½, 4. Paraguay 11, 5. Kolumbia 10½, 6. Puerto Rico 9½, 7. Ausztrália 4½.
  • 6. csoport: 1. Argentína 18½, 2. Kanada 17½, 3. NDK 17, 4. Ecuador 11½, 5. Monaco 7, 6. Írország 7, 7. Uruguay 5½.
  • 7. csoport: 1. Bulgária 22½, 2. NSZK 22½, 3. Dánia 18½, 4. Peru 17, 5. Finnország 14½, 6. Görögország 9½, 7. Dominikai Köztársaság 5½, 8. Ciprus 2.

Az „A” döntő végeredménye[szerkesztés]

H. Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 + = Pont
1  Szovjetunió 2 1 4 3 2 4 3 3 10 1 2 36½
2  Jugoszlávia 2 2 2 2 2 3 2 3 3 6 1 6 32
3  NSZK 3 2 2 2 2 3 1 3 7 2 4 30½
4  Magyarország 2 1 3 2 3 3 2 8 2 3 30
5  Csehszlovákia 2 2 2 2 2 3 4 4 5 28½
6  Amerikai Egyesült Államok 0 2 2 2 2 3 7 2 4 27½
7  Bulgária 1 2 3 2 2 3 2 2 3 4 4 5 27
8  Románia 1 1 2 1 3 3 3 6 6 1 27
9  Argentína ½ 2 2 2 2 1 2 3 3 2 4 3 6 26
10  Lengyelország 2 ½ 2 2 3 1 4 6 3 24
11  Hollandia 0 1 1 ½ 1 1 3 3 5 8 0 21
12  Kanada 1 1 ½ 1 1 1 3 2 2 10 1 19
13  Spanyolország ½ 1 3 1 1 2 ½ 2 1 2 ½ 1 9 3 17½
14  Izrael 1 ½ 1 2 ½ 1 1 1 1 11 1 17½

Az egyéni legjobb pontszerzők[szerkesztés]

Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyzőt díjazták éremmel az elődöntőben és a döntőben elért összesített eredményeik alapján. A magyarok közül Portisch Lajos az első táblások között egyéni bronzérmet szerzett. Portisch, Mihail Botvinnik, Vaszilij Szmiszlov, Pfleger (NSZK), Stein (Szovjetunió) és Matulović (Jugoszlávia) különdíjat kaptak, mint az „A” döntőben legjobb eredményt elért versenyzők.

H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
1. tábla
Wolfgang Uhlmann  NDK B 15 18 83,3
Miguel Cuéllar Gacharna  Kolumbia C 14 18 77,8
Portisch Lajos  Magyarország A 12 16 75
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
2. tábla
Tudev Ujtumen  Mongólia B 13½ 17 79,4
Heikki Westerinen  Finnország C 13 17 76,5
Mihail Botvinnik  Szovjetunió A 9 12 75
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
3. tábla
Vaszilij Szmiszlov  Szovjetunió A 11 13 84,6
Pablo Vergara  Chile B 10½ 15 70
Aatos Fred  Finnország C 11 16 68,8
Milko Bobotsov  Bulgária C 11 16 68,8
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
4. tábla
Paul Keres  Szovjetunió A 10 12 83,3
David Friedgood  Dél-afrikai Köztársaság D 10 12 83,3
Helmut Pfleger  NSZK A 12½ 15 83,3
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
5. játékos (1. tartalék)
Leonid Stein  Szovjetunió A 10 13 76,9
Zdravko Milev  Bulgária A 11½ 16 71,9
Owen Hindle  Anglia B 11 16 68,8
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
6. játékos (2. tartalék)
Milan Matulović  Jugoszlávia A 11 13 84,6
Günther Möhring  NDK B 11 13 84,6
Borisz Szpasszkij  Szovjetunió A 10½ 13 80,8

A dobogón végzett csapatok tagjainak egyéni eredményei[szerkesztés]

Szovjetunió

Jugoszlávia

  • Svetozar Gligorić (+4 −1 =11)
  • Borislav Ivkov (+8 −1 =7)
  • Alekszandar Matanović (+6 −2 =7)
  • Bruno Parma (+2 −1 =6)
  • Mijo Udovčić (+4 −1 =2)
  • Milan Matulović (+10 −1 =2)

Német Szövetségi Köztársaság

  • Wolfgang Unzicker (+11 -3 =4)
  • Klaus Darga (+5 −2 =8)
  • Lothar Schmid (+7 −2 =5)
  • Helmut Pfleger (+10 −0 =5)
  • Dieter Mohrlok (+2 −2 =5)
  • Wolfram Bialas (+1 −1 =7)

A magyar versenyzők eredményei[szerkesztés]

Forduló Ellenfél
Portisch Lajos

Szabó László

Bilek István

Lengyel Levente

Forintos Győző

Flesch János
Pont
Elődöntő (3. csoport)
1  Izrael Porath 1 Kraidman 0 Domnitz 1 Aloni 1 3
2  Franciaország Thiellement 1 Bergraser 1 Noradounguian 1 Zinser 1 4
3  Skócia Fairhurst ½ Aitken ½ Fallone 1 Baxter 1 3
4  Svédország Ståhlberg ½ Johansson ½ Nilsson 0 Jansson 1 2
6[2]  Írország Reilly 1 O’Hare 1 Cassidy 1 De Loughrey 1 4
7  Luxemburg Philippe 1 Schneider R. 1 Wantz 1 Thill 1 4
„A” döntő
1  Bulgária Padevsky 0 Tringov ½ Milev ½ Spiridonov 0 1
2  Jugoszlávia Svetozar Gligorić ½ Ivkov ½ Matanović 1 Parma ½
3  Spanyolország Medina García ½ Menvielle Lacourrelle 1 Mora ½ Pérez Gonsalves 1 3
4  Szovjetunió Tigran Petroszján ½ Mihail Botvinnik ½ Vaszilij Szmiszlov 0 Borisz Szpasszkij ½
5  Lengyelország Doda ½ Bednarski ½ Śliwa 1 Filipowicz ½
6  Argentína Erich Eliskases 1 Garcia R. 0 Schweber 1 Wechsler 0 2
7  Románia Ghiţescu 1 Gheorghiu 1 Ciocâltea ½ Radovici ½ 3
8  Csehszlovákia Pachman 1 Filip ½ Kavalek 1 Jansa 0
9  Izrael Porath ½ Kraidman 0 Domnitz ½ Stepak 1 2
10  Kanada Anderson 1 Vranesic 1 Suttles 0 Witt ½
11  Hollandia Kuijpers 1 Langeweg 1 Zuidema ½ Prins ½ 3
12  Amerikai Egyesült Államok Samuel Reshevsky ½ Saidy 1 Bisguier ½ Addison 0 2
13  NSZK Unzicker 1 Darga ½ Schmid 1 Pfleger 0
Szerzett pontszám
(Játszmák száma)
12 (16) 7 (12) 8½ (13) 10 (14) 6 (10) 6½ (11)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Tournament Review (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. november 5.)
  2. Az 5. fordulóban a csapat szabadnapos volt.

Források[szerkesztés]

  • OlimpBase
  • Шахматные олимпиады / Ю. Авербах, Б. Туров. Москва : Физкультура и спорт, 1974.
  • Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006, стр. 12-14

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Chess Olympiad 1964
A Wikimédia Commons tartalmaz 1964-es sakkolimpia témájú médiaállományokat.
  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap