Zartl-féle hajlítottbútor-gyár
| Zartl-féle hajlítottbútor-gyár | |
| Típus | gyár |
| Alapítva | 1878 |
| Megszűnt | 1914 |
| Alapító | Zartl István |
| Iparág | bútorgyártás |
| Termékek | hajlított bútorok |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Zartl-féle hajlítottbútor-gyárat 1878-ban alapította Zartl István Alsóhámorban, hogy Thonet típusú bútorokat gyártson. A gyár 1914-ben leégett és megszűnt.
Története[szerkesztés]
A Péterváradról származó Zartl István (1825–1916) asztalosmester, miután kitanulta az asztalos szakmát, illetve a hajlítottbútor-gyártást, 1861-ben Pesten alapított gyárat, amelyben – Magyarországon elsőként – Thonet típusú bútorokat gyártott. A hamarosan megjelenő hasonló üzemek, az erősödő piaci verseny miatt gazdaságosabb megoldást kellett keresnie. Így talált rá Alsóhámorra, ahol egyrészt a környező erdők tudták szolgáltatni a faanyagot és folyóvíz is rendelkezésre állt, másrészt akkoriban ürültek meg egy gyár épületei (a Fazola-féle vashámorok az 1860-as évtized vége felé beszüntették a termelésüket, mert Diósgyőr-Vasgyárba települtek át). Zartl bútorgyára 1878. november 1-jén kezdte meg működését.
A gyáralapító Zartl István 1884-ben átadta a tulajdonjogot és a vezetést gyermekeinek (tulajdonképpen ifjabb Zartl Istvánnak, mert négy testvére még kiskorú volt), a vállalat ezután „Zartl testvérek közkereseti társaság" címen működött. Az új tulajdonos bővítette a termékválasztékot kerti székekkel, lócákkal, asztalokkal, fotelekkel, szivardobozokkal stb. 1886-ban királyi szabadalmat kaptak a Monarchia területére egy általuk feltalált új kocsikerék készítésére. A munkáslétszám százon felül volt. A gyár termékei kitűnő minőségűek voltak, amelyek az 1888. évi brüsszeli világkiállításon aranyérmet nyertek, a millenniumi kiállításon pedig elismerő oklevelet kaptak. 1903-ban – ha viszonylag csekély mértékben is – sikerült betörni az osztrák piacra. A következő időszakban a tulajdonviszonyok többször is változtak, 1898-ban László és Béla, 1899-ben István és László vette át a céget, egyenlő jogokkal. A vállalat 1904-ben javítóműhelyt hozott létre Miskolcon, a Városház téren. A 20. század elején a gyár 60 LE-s turbinával dolgozott, és már parkettát és deszkát, sőt az országban egyedüliként, furnérozott széküléseket is előállított.
1909-ben István kilépett a cégből (már másodszor), kivette a vagyonrészét is, és öntödét alapított a Gömöri pályaudvar közelében, majd ezt eladva tésztagyárat hozott létre. A bútorgyár nehézségekkel küzdött, aminek egyik oka az erdőgondnoksággal kötött előnytelen szerződés, másrészt a magas szállítási díjak, valamint a Diósgyőri Vas- és Acélgyár munkaerő-elszívó hatása volt, ráadásul már Miskolcon is dolgozott több kisebb bútorüzem.
A gyár szárítókamrájában 1914. április 7-én tűz keletkezett, amit a munkások eloltottak, legalábbis úgy hitték, ám a lángok újra erőre kaptak, és a gyár másnap délre porrá égett. A biztosítás a kár töredékét fedezte, így az újjáépítés szóba sem jöhetett. László ezután bátyja tésztagyárában dolgozott. Az öreg Zartl István 93 éves korában elhunyt, sírja a hámori temetőben van.
Források[szerkesztés]
- Tarczai Béla: Egy elfelejtett gyár a Hámori Völgyben – A Zartl család hajlított bútorgyára. In Levéltári Évkönyv 14. G. Jakó Mariann, Veres László, Viga Gyula (szerk.). Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Herman Ottó Múzeum. 2006. 207–212. o. ISSN 0865-9486
- Csiffáry Gergely: Ipari középvállalkozások, a gyáripar kezdetei. In Miskolc története IV: 1849-től 1918-ig. Dobrossy István (főszerk.). Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Herman Ottó Múzeum. 2003. 427–430. o. ISBN 9639311219
- Tóth Zsuzsanna: Thonet székek hámori bükkfából… (5. rész ): A Zartl testvérek bútorgyára. hamor.blog.hu (2021. január 30.) (Hozzáférés: 2023. április 14.)[halott link]
