Vita:Sztálinizmus

A sztálinizmus megértéséhez mindenképpen külön kellene tárgyalni a sztálini elméletet, ideológiát, annak változásait és külön az általa megvalósított praxist, hatalmi-politikai-gazdasági gyakorlatot. És főleg jól alá kéne támasztani forrásokkal. Az a bevezetés, miszerint a sztálinizmus nem más, mint a Lenin által továbbfejlesztett marxizmus mégtovábbfejlesztése, sőt gyakorlati megvalósítása, elég ijesztő. Ráadásul ugyanúgy, ahogy a sztálinizmusnak, a sztálinizmus kritikájának is megvan a maga története (XX. kongresszus stb.), és ez is fontos az előbbi megértéséhez. --Villanueva 2007. július 19., 14:21 (CEST)

Ami az ideológiát illeti, a néhány sztalini újítás benne van a szövegben. --maxval 2007. július 19., 14:27 (CEST)

Bátor kísérlet az összefoglalásra, de számos leegyszerűsítést tartalmaz és alapfogalmak (pártállam, állampárt, demokratikus centralizmus, állam elhalása, békepolitika stb.) hiányoznak.

Hiányzik a gazdaságpolitikai elemzés (nehézipar primátusa, államosítás, viták Buharinnal stb.)

Amikor kommunisták álláspontjára hivatkozik cikk, nem mondja meg, hogy mikor kiről beszél. Villanueva említi az SZKP XX. kongresszusát, ami fordulópont volt.

Egyáltalán nem idéz forrásokat.

A sztálinizmus egyik olvasata: a marxizmus-leninizmus gyakorlati megvalósítása. (A marxizmus-leninizmus kifejezést Sztálin vezette be.) A másik: személyi kultusz, a leninizmus eltorzítása.

Az egész emlékeztet a mai nyugati összefogalalókra, olyanokéra, akik az egész miatt sajnálkozni tudnak, de nem veszik afáradságot, hogy pontos képet rajzoljanak róla.

Mindezzel a cikk fejlesztését kívánom szolgálni, elismerve azt a nagy és lelkiismeretes munkát, ami az eddigieket létrehozta.--Linkoman 2007. augusztus 7., 21:11 (CEST)

Nyilvánvaló, hogy a cikk nem teljes. Természetesen fejlesztésre szorul. --maxval 2007. augusztus 8., 06:48 (CEST)

Megítélni vagy megérteni?

Egyetértek a Linkoman által írottakkal, én is bátor próbálkozásnak tartom, és örülök, hogy valaki legalább foglalkozik ezzel.

De nagyon nem értek egyet a cikk szellemével. Úgy tűnik, mintha ez a Sztálin először elméletileg kidolgozott volna valami forradalmi eszmerendszert, majd utána hozzálátott volna azt a gyakorlatban megvalósítani. Sztálin nem volt ennyire intellektuális típus, sőt, ez már Leninre sem igaz. Leninnek a forradalmat megelőző elméleti munkáiban szó sincs az Alkotmányozó Nemzetgyűlés szétzavarásáról, a Párton belüli platformok betiltásáról, a NEP-ről, munkatáborokról stb. stb. De ne felejtsük el, hogy Lenin korában ezeket a hajmeresztő dolgokat még ideiglenes kényszerintézkedéseknek tekintették, a forradalmi hatalom mindenáron való megtartása feltételének (ami a saját hatalmuk fogságába került bolsevikok számára szó szerint élet-halál kérdése volt), nem pedig a kommunizmus „normális”, fenntartható, hétköznapi alkotórészeinek, mint ahogy Sztálin tekintette a terrort, a koncepciós pereket, a Gulágot, a falu gyarmatosítását, a személyi kultuszt.

A Sztálin által folytatott politikát a követői nyilván nem nevezték sztálinizmusnak, hanem úgy kellett tekinteniük, mint a marxizmus és a leninizmus egyedül helyes folytatását, az adott társadalmi-történelmi viszonyokra való adekvát alkalmazását (nekünk azért már nem kötelező így vélekednünk). A sztálinizmus fogalma szorosan összefügg a sztálinizmus kritikájával, és fontos ideológiai vonatkozásai vannak. A hatalom közeléből elüldözött Trockij úgy vélte, hogy a sztálinizmus a munkáshatalomnak egy deformációja, egyfajta bonapartizmus. Az SZKP XX. kongresszusa természetesen más megfogalmazásban, de hasonló megállapításokat tett, ideológiailag a „helyes” lenini útra való visszatérés állt a középpontban, ami egy új hatalmi elit előtérbe kerülését szolgálta. Végül a 80-as, 90-es évek kelet-európai rendszerváltásai, politikai viharai szükségszerűen azt az ideológiai megközelítést hozták magukkal, miszerint a „kommunizmus” minden formája Lenintől kezdve Sztálinon és Kádáron át egészen Pol Potig lényegileg azonos, illetve a hasonlóságok lényegesebbek, mint a különbségek.

Most már túl vagyunk a rendszerváltáson, már nem kell félni, hogy a vörösök visszajönnek, tehát megkísérelhetjük, hogy a sztálinizmusra mint egy érdekes történelmi korszakra tekintsünk, és ne mindenáron „megítélni” próbáljuk, hanem elsősorban megérteni.

Remélem, ezzel segítettem valamit a cikk továbbfejlesztésében --Villanueva 2007. augusztus 8., 09:03 (CEST)