Vita:Igenem

Idézet a szócikkből: „Magyarul hasonló jelentésű az olvasódik (dinamikus) és az el van olvasva (statikus) pár. ” Jaj, hogy nem lehet észrevenni, hogy az első változat folyamatos (jelen idejű), a második változat befejezett; pontosabban: múlt idejű cselekvést fejez ki?

(Paszívum, temészetesen, de nem erről van szó.) MZ/X ^vita 2015. április 30., 15:35 (CEST)

{{segély}}^(?) Magyarul hasonló jelentésű az olvasódik (dinamikus) és az el van olvasva (statikus) pár. Igen régen jártam iskolába, 2003-ban, 15 évvel ezelőtt végeztem, de mi még úgy tanultuk, hogy a fenti példával éljek, az "el van olvasva" germanizmusnak számít, és ilyen igeidő a magyar nyelvben nincs. – Oszfolk ^üzenőlapja  2018. augusztus 25., 16:08 (CEST) (A hozzászóló azonosítóját és a megjegyzés időbélyegét egy másik szerkesztő pótolta. Lásd: Wikipédia:Aláírás)

Nos, ez egy bő százötven éves nyelvi babona, amely ellen már Arany János is felemelte a szavát (egyébként ezeket a „nem létező” alakokat ő maga is vígan használta):

„(…) Az 1870-es évek vége felé a lenni + -va, -ve igeneves szerkezetet az iskolákban már a leginkább üldözendő nyelvi eszközök közé sorolták. A -va, -ve üldözése azután továbbgyűrűzött, s behatolt az irodalmi körökbe. Annyira, hogy Arany János nem bírta tovább nézni ezt az esztelen nyelvrongálást, és 1879-ben a Margitszigeten Simonyi Zsigmondnak, a Magyar Nyelvőr nagy tekintélyű munkatársának egy cédulát adott át, melyre egyebek közt ez volt írva: „Be van az én szűröm ujja kötve”; „A Kállai utca ki van festve”; „Már a jelentés le volt tisztázva, mikor ő odajött”; „Ha le lesz írva, csak tedd a többihez”; „Mire a búza le lett vágva, beesteledett.” Ezek jogos magyar kifejezések.

Simonyi csak 1907-ben közölte a cédula tartalmát a Nyelvőrben, abban a tanulmányban, amelyet a lenni + -va, -ve igeneves kifejezések védelmében írt. Indulatos szavakkal ítélte el azt a kampányt, amelyet az iskolák folytattak a -va, -ve igenév ellen. Tanulmánya ezekkel a szavakkal kezdődik: „Valóságos őrület az, amit mostanában ezekkel a kifejezésmódokkal elkövetnek iskolai és irodalmi körökben. Országszerte el van terjedve az a balvélemény, hogy minden ilyen kifejezés hibás, magyartalan” (…)”

– Forrás: Nyelvi babonák, itt részletesen lehet olvasni erről a babonáról. Lásd még Grétsy László és Kemény Gábor Nyelvművelő kéziszótárát, amely három helyen is igyekszik eloszlatni ezt a tévhitet.

Ezzel szemben az „a könyv elolvasott”, „a ház felállványozott” típusú szerkezet az, ami valóban germanizmus. Ádám ✉ 2019. június 9., 22:31 (CEST)

Bizony, az én magyar tanárom is nagy lendülettel üldözte azt a szerkezetet, hogy "el van olvasva" (1958). És én ma is hiszek neki (valamennyire). De átlátom, hogy a magyar nyelv évszázadok óta küzd azzal a hiányossággal, hogy nincs elfogadott szenvedő szerkezet. Furcsállom, hogy mi mindent átvett a nyelvünk, de ezzel nem tud megbirkózni. Ugyanakkor évtizedek alatt a semmibe söpörtük az imperfektumot és a perfektumot. XIX. századi regényeket olvasva képtelen vagyok értelmezni, hogy mi a funkciója az elbeszélő múlt, a régmúlt és a jelen idő használata egy mondaton belül. Na, hasonló jelenség "A Kállai utca kifestetik" "A Kállai utca kifesteték". MZ/X ^vita 2019. június 11., 21:36 (CEST)

Hivatal

Példákat kellene mutatni a hivatalok által bevezetett összetett passzív (kerülgetős) formákra. Bármennyire is utáljuk őket, attól még a nyelv részei. Szalakóta ^vita 2023. augusztus 5., 09:46 (CEST)