Tapio Rautavaara
| Tapio Rautavaara | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Kaj Tapio Rautavaara |
| Becenév | Tapsa |
| Született | 1915. március 8. Pirkkala,  Finnország |
| Elhunyt | 1979. szeptember 25. (64 évesen) Oulunkylä[1] |
| Sírhely | Malmi temető |
| Pályafutás | |
| Műfajok | táncdal, folk, country, kuplé |
| Aktív évek | 1945-1979 |
| Hangszer | gitár |
| Díjak |
|
| Tevékenység |
|
| Kiadók | Warner Music Finland |
| IPI-névazonosító | 00025466096 |
| Tapio Rautavaara weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tapio Rautavaara témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Szerzett érmek | |||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||
Kaj Tapio „Tapsa” Rautavaara (Pirkkala 1915. március 8. – Helsinki 1979. szeptember 25.) finn énekes, sportoló, filmszínész.
Ifjúkora[szerkesztés]
Henrik Kerttula és Hilda Rautavaara gyermekeként született Pirkkalában, Tampere elővárosában. Három héttel később anyja Helsinki elővárosába, Oulunkyläba költözött, ahol korábban élt. Rautavaara apja ritkán volt otthon, és nemsokára elhagyta a családot. 1921-ben Tapio Tamperébe költözött anyjával. Rautavaara gyakran került konfliktusba tanáraival munkásszármazása miatt. Tapio azzal keresett zsebpénzt, hogy szocialista lapokat árult a Finlayson textilgyár munkásainak. Négy évvel később a család visszatért Oulunkyläba, ahol Rautavaara halálig élt.[2]
Az 1920-as évek végén Rautavaara belépett a helyi munkás-sportklubba, az Oulunkylän Tähtiba és ott atletizált.[2] Rautavaara formális oktatása az elemi iskolával befejeződött.[3] Dolgozott, újságárusként, útkarbantartóként, favágóként, majd egy malomban lett raktáros.
Az 1930-as évek közepén katonai szolgálatát töltötte a finn haditengerészetnél. 1939-ben a téli háború kitörésekor a tengerészet még nem vett részt aktívan a háborúban, így Rautavaarának engedélyezték, hogy tovább dolgozhasson a malomban. Autodidakta módon tanult, rengeteget olvasott. A könyvtárakban fellelhető összes Shakespeare drámát elolvasta. Az ideiglenes béke időszaka után, 1941-ben, mikor a folytatólagos háború kitört, Rautavaarat visszahívták a seregbe, és ezután két évet a frontvonalon töltött. 1943 nyarán áthelyezték a háborús szórakoztató csapatokhoz, ahol az Aunus Rádiónál[4] egy éven keresztül, mint újságíró dolgozott. Ez idő alatt sok ember megismerte a nevét.[3] Közben a Finn Színházművészeti Egyetem kurzusain is részt vehetett. 44 nyarán a finneknek ki kellett vonulni Kelet-Karéliából, s ekkor a rádió is megszűnt.
Sportpályafutása[szerkesztés]
Jelentős sportsikerek is fűződnek a nevéhez. Egy orvos javaslatára kezdett sportolni. Többször nyert finn bajnokságot gerelyhajításban és íjászatban. 1937-ben a Finn Munkások Sportszövetségét képviselte Antwerpenben a Munkásolimpián, és gerelyhajításban a második helyet érte el honfitársa, Erkki Autonen mögött.[2] 1946-ban az Atlétikai Európa-bajnokságon, Oslóban bronzérmet nyert gerelyhajításban, 66,40 méteres dobásával. 1948-ban a nyári olimpiai játékokon, London-ban, 69,77 méteres dobásával olimpiai bajnok lett. Íjászatban is sikeres volt. 1955-ben finn bajnokságot, 1958-ban pedig csapatban világbajnokságot nyert.[3]
Zenei pályafutása[szerkesztés]
Rautavaara, Finnország egyik legnépszerűbb, legszeretettebb énekese volt. A háború után találkozott Reino Helismaával, aki zeneszerző és szövegíró volt. Ő irta a Reissumies ja kissa (A vándor és a macska) című dalt, ami meghozta Rautavaarának az első igazi sikert. Később csatlakozott hozzájuk Toivo Kärki zeneszerző. Ez a csapat a következő tíz évben nagy sikereket ért el Finnországban. Rautavaara, sok számnak nem csak a zenéjét, de a szövegét is maga írta, és a dalokat saját gitárkísérettel adta elő. Az Isoisän olkihattu (Nagyapa szalmakalapja), a Vain merimies voi tietää (Csak egy tengerész tudhatja) és a Häävalssi (Esküvői keringő) aranylemez lett. Körülbelül 300 dalt vett lemezre.[3]
Rautavaara , Reino Helismaa és Esa Pakarinen a 40-es évek végén és az 50-es elején beutazták egész Finnországot. A turné személyes problémák miatt megszakadt, de a 60-as években egy rövid időre folytatódott 1965-ig, Helismaa haláláig.
Népszerűségének csúcspontja az 50-es évekre és a 60-as évek elejére tehető. Később a tangó és a Rautalanka[5] nevű finn zenei stílus előretörésével népszerűsége csökkent.
Halála[szerkesztés]
1979. szeptember 25-én Tapio Rautavaara egy fotózáson vett részt Vantaa-ban a Tikkurila uszodában, ahol megcsúszott, elesett és beütötte a fejét. Egy közeli rendelőintézetben ellátták, de sérüléseit nem vették elég komolyan, mert azt hitték részeg. Bekötözték a fejét, és hazaküldték. Aznap éjjel Oulunkylä-i otthonában, agyvérzésben meghalt. Sok más hírességgel együtt Helsinkiben, a Malmi temetőben nyugszik.
Utóélete[szerkesztés]
Emlékműve Helsinkiben, az Oulunkylä kerület központjában áll, ahol élete legnagyobb részét élte. A szobrot Veikko Myller készítette, a címe Kulkurin uni (Egy csavargó álma).[3] Életéről Peter von Bagh 1979-ben, Tapsa címmel készített dokumentumfilmet.
Timo Koivusalo, 1999-ben készült, Kulkuri ja joutsen (A csavargó és a hattyú) című filmje, Rautavaara és Helismaa évekig tartó, közös turnéjáról szól . Rautavaarát, a filmben Tapio Liinoja játszotta. 2007 tavaszán a Nokian Työväen Teatteri színdarabot mutatott be Rautavaara életéről, Sininen uni (Kék álom) címmel.
2008. október 15-én Heksinkiben, a Tavastia Klubban emlékkoncertet rendeztek Tapio Rautavaara tiszteletére.
Hatása[szerkesztés]
Dallamos, érzelmes dalai - sokszor borongós, sokszor humoros, de mindig karizmatikus előadásmódja miatt -, ma is nagyon népszerűek Finnországban. Sok mai zenész tekinti elődjének. Ville Valónak, a HIM énekesének, szintén Rautavaara a legnagyobb példaképe a finn zenei életből.
Leghíresebb dalai[szerkesztés]
- Reissumies ja kissa
- Kulkuri ja joutsen
- Rakovalkealla
- Isoisän olkihattu
- Vain merimies voi tietää
- Lauluni aiheet
- Ontuva Eriksson
- Sininen uni
- Juokse sinä humma
- Kulkuriveljeni Jan
- Yölinjalla
- Kohti Alaskaa
- Tuopin jäljet
- Lapin jenkka
- Kulkurin iltatähti
- Päivänsäde ja menninkäinen
- Reppu ja reissumies
- Vanhan jermun purnaus
- Inarijärvi
- Pohjolan yö
- Häävalssi
- Anttilan keväthuumaus
- Korttipakka
- En päivääkään vaihtaisi pois
Gyűjteményes lemezei[szerkesztés]
- Reissumiehen taival (1979)
- 20 suosikkia – Reissumies ja kissa (2000)
- 20 suosikkia – Juokse sinä humma (2000)
- 20 suosikkia – Tuo aika toukokuun (2000)
- En päivääkään vaihtaisi pois – Sata levytystä vuosilta 1946–1979 (5CD 1995, 4CD 2004)
- Kulkurin taival (14CD 2008, az eddigi legteljesebb válogatás)
Emléklemezek[szerkesztés]
- Sunnuntaina sataa aina (1989)
- Mestaria kunnioittaen – Tribuutti Tapio Rautavaaralle (2008)
Filmográfia[szerkesztés]
- Vain sinulle (1945)
- Synnin jäljet (1946)
- Kuudes käsky (1947)
- Kultamitalivaimo (1947)
- Sinut minä tahdon (1949)
- Aila, Pohjolan tytär (1951)
- Rion yö (1951)
- Salakuljettajan laulu (1952)
- Pekka Puupää (1953)
- Kaksi hauskaa vekkulia (1953)
- Me tulemme taas(1953)
- Kummituskievari (1954)
- Veteraanin voitto (1955)
- Villi Phjola (1955)
- Kaunis Kaarina (1955)
- Ingen morgondag (1957)
- Kahden ladun poikki (1958)
- Suuri sävelparaati (1959)
- Molskis, Sanoi Eemeli, molskis! (1960)
- Tähtisumua (1961)
- Villin Pohjolan salattu laakso (1963)
- X-Paroni (1964)
- Anna (1970)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ a b c Palmén, Jussi: Just a Vagabond. Rautavaara.net. [2015. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 2.)
- ↑ a b c d e Tapio Rautavaara Archiválva 2017. december 1-i dátummal a Wayback Machine-ben. sports-reference.com
- ↑ Kelet-Karéliában működő frontrádió volt a folytatólagos háború idején.
- ↑ A 60-as évek elején divatos – The Shadows és The Ventures ihlette –, legtöbbször egy quartett által (szólógitár, basszusgitár, ritmusgitár és dob), elektromos hangszerekkel előadott zene. Finnországban még ma is kedvelt stílus.
Források[szerkesztés]
Ez a szócikk az angol és a finn Wikipédia azonos című cikkeinek felhasználásával készült.
További információk[szerkesztés]
- Biographybase
- NationMaster
- IMDb
- Rautavaara honlapja
- Rautavaara emlékmű
- Rautavaara a Last.fm-en
- Rautavaara olimpiai aranyérme Archiválva 2006. október 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
|
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
