Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:Lili Muraközi/próbalap

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Szexuális identitás[szerkesztés]

Szexuális identitás az egyén saját meghatározása arról, hogy kihez vonzódik romantikusan és szexuálisan[1]. Szexuális identitás alatt érthető továbbá a szexuális orientációs identitás, amikor az illető azonosul vagy nem azonosul egy bizonyos szexuális irányultsággal (szexuális orientációval), vagy úgy dönt, hogy nem azonosul eggyel sem[2]. Ugyan a szexuális identitás, a szexuális viselkedés, és a szexuális irányultság jelentésükben egymáshoz közel álló fogalmak, mégsem teljesen azonosak egymással[1]: az identitás az egyén önmagáról alkotott képét jelenti, a viselkedés az illető tényleges szexuális tevékenységét tükrözi, míg az irányultság azt a vonzalmat fejezi ki, amit egy ember érez a másik társadalmi vagy biológiai nem iránt, az azonos társadalmi vagy biológiai nem iránt, mindkét biológiai nem vagy több társadalmi nem iránt, vagy a vonzalom teljes hiányát az összes biológiai és társadalmi nem iránt.

A történelem során leggyakrabban úgy hitték, a szexuális identitás megjelenése kizárólag a szexuális kisebbségek körében jellemző, míg kortárs elméletek általános folyamatként tekintenek rá, és próbálják a szexuális identitást más nagyobb identitás-elméletek és fejlődési folyamatok részeként értelmezni[3].

Definíciók és identitás[szerkesztés]

A szexuális identitás definíció szerint az egyén identitásának azon része, amely a szexuális önképre vonatkozik. Ahhoz, hogy az egyén önmeghatározása árnyalt lehessen, szükségszerű az egyes identitás-komponensek (pl. morális, vallási, etnikai, foglalkozási) egy nagyobb identitásba való beépítése[4].

A szexuális identitás változhat az ember élete során, és nem feltétlenül függ a biológiai nemtől, szexuális viselkedéstől és szexuális irányultságtól.[5][6][7] A Social Organization of Sexuality 1990-es felmérése alapján azok közül, akik állításuk szerint éreztek már szexuális vonzalmat azonos neműek iránt, a férfiak mindössze 36%-a, míg a nők csupán 16%-a vallotta magát homoszexuálisnak vagy biszexuálisnak.[8]

A szexuális identitás szorosabb összefüggésben áll a szexuális viselkedéssel, mint a szexuális orientáció. Az előbb említett kutatás alapján a homoszexuális vagy biszexuális identitású nők 96%-a és a hasonló identitású férfiak 87%-a folytatott már valamilyen szexuális tevékenységet hasonló neművel, míg azok körében, akik beismerten éreztek már vonzalmat azonos neműek iránt, ez az arány a nőknél 32%, férfiaknál 43%. Az eredmények kiértékelésekor a szervezet a következőt nyilatkozta: "A homoszexuálisként vagy melegként való önmeghatározás pszichológiailag és szociálisan összetett folyamat, ami ebben a társadalomban csak idővel, gyakran személyes küzdelmek és kétségek árán jöhet létre, az egyéb kényelmetlenségekről nem is beszélve."[8]

Identitások[szerkesztés]

A heteroszexizmus az ellenkező nemhez való vonzódást jelenti. [9] A heteroszexuálisok csoportja a legnépesebb szexuális identitási csoport.

A biszexualitás vonzódást jelent férfiak és nők, [10] illetve egynél több biológiai vagy társadalmi nem iránt.[11] A biszexuális identitás nem jelenti azt, hogy az illető mindkét biológiai nemhez azonos arányban vonzódik, általánosságban elmondható, hogy azok az emberek is biszexuálisnak mondják magukat, akik határozottan, de nem kizárólagosan preferálják az egyik biológiai nemet a másik felett.[12]

A homoszexualitás az azonos neműek iránti vonzalmat jelenti. [13] A leszbikus kifejezés a homoszexuális nőkre, míg a meleg kifejezés leggyakrabban homoszexuális férfiakra utal (habár néha nők esetében is használják).

Az aszexualitás a mások iránti szexuális vonzalom teljes hiánya, vagy a szexuális tevékenységek iránti vagy nem létező, vagy nagyon alacsony vágy.[14] Bővebb értelemben véve a fogalom magába foglalhatja aszexuális al-identitások széles skáláját[15]. Az aszexualitás nem jelent sem a szexuális tevékenységektől való tartózkodást, sem cölibátust.[16][17]

A panszexualitás olyan romantikus és szexuális vonzalom, amelyben a biológiai és a társadalmi nem nem meghatározó tényező. [18][19][20][21] A panszexualitást gyakran tekintik a biszexualitás egy fajtájának.

A poliszexualitás több fajta szexualitást foglal magába, és szexuális vonzalmat jelent több, de nem az összes társadalmi nem iránt. [22][23] Azok, akik ezt a kifejezést használják, gyakran a biszexuális jelző helyettesítéseként teszik, mivel a biszexuális fogalom magában hordozza a "kettősség", "kettő" jelentését. [24] Más felfogások szerint a poliszexualitás is a biszexualitás egy alfaja. [23]

A szapioszexualitás olyan vonzalomra vonatkozik, amely a másik ember intelligenciájára irányul.[25] A sapio latin szó jelentése "ismer, tud, megért". [26] Aki szapioszexuálisként határozza meg magát, ugyanúgy lehet homoszexuális, heteroszexuális vagy biszexuális.[26][27] A szapioszexualitás nem szexuális irányultság.[26][28] A fogalom akkor vált széles körben ismertté, amikor az OkCupid nevű társkereső oldal 2014-ben felvette a listájára, ahonnan a felhasználóik kiválaszthatják a saját identitásukat és irányultságukat.[26] Az OkCupid felhasználói közül 0.5% vallja magát szapioszexuálisnak, és legtöbbjük a 31-40 éves korcsoportba tartozik. [26] A szapioszexuális identitásúak között több a nő, mint a férfi. [29] Egyesek kritikával illetik ezt a szexuális identitást, amiért "elitista", "diszkriminatív" és "kérkedő" [26][28][30]

Megjelölés nélküli szexualitás[szerkesztés]

Megjelölés nélküli szexualitásnak azt nevezzük, amikor az egyén nem kívánja fogalommal meghatározni a saját szexuális identitását. Ez eredhet abból, hogy az illető nem biztos a saját identitásában, vagy abból is, hogy nem szeretne egy szexualitás alá beilleszkedni - vagy azért, mert nem ért egyet a megjelöléssel mint olyan, vagy azért, mert úgy érzi, hogy ha tartozna egy szexuális identitási csoporthoz, akkor nem vonzódhatna szabadon ahhoz, akihez akar. Az, hogy valaki nem jelöli meg az identitását, azért is lehet, mert nem hajlandó elfogadni a szexuális kisebbségi státuszt.[31] A megjelölés hiánya egy átgondolt döntés arról, hogy az illető nem szeretne magának szexuális identitást, ezért különbözik a többi szexuális identitástól. Azok, akik ezt választják, gyakran látják a szexualitást egy folyamatosan változó tényezőnek, és inkább "az embert látják, nem a nemet".[32]

Egyes jelentések szerint néhány nő azért nem jelöli meg a saját szexuális identitását, mert bizonytalan abban, hogy milyen kapcsolatai lesznek még a jövőben, így a szexuális jelzőktől való eltávolodás segíthet neki abban, hogy megélje a "valódi" szexualitását anélkül, hogy nyomást érezne arra, hogy ahhoz vonzódjon, ami a társadalmi elvárás. [33][34]

A szexuális identitás kifejlődése[szerkesztés]

Általánosságban[szerkesztés]

A szexuális orientációs identitás kifejlődésének vizsgálatát a legtöbb kutatás az azonos neműekhez vonzódóakra fókuszálja. Sokan, akik a saját nemükhöz vonzódnak, az életük során valamikor coming out-olnak. A Coming out három fázisban írható le. Az első az önmegismerés, és a felismerés, hogy az illető szexuálisan és érzelmileg vonzódik a vele azonos neműekhez. Ezt gyakran belső coming outnak is nevezik, és általában gyerekkorban vagy kamaszkorban történik meg, de akár 40 éves korban vagy később is előfordulhat. A második fázis az a döntés, hogy ezt az információt megosztja másokkal (pl. család, barátok, kollégák), a harmadik fázis az, hogy az ember nyíltan az LMBT közösség tagjaként éli az életét.[35] Manapság az Egyesült Államokban leggyakrabban gimnáziumban vagy az egyetemi éveik alatt coming out-olnak az emberek, bár ebben a korban gyakran nem tudnak megbízni másokban, és nem mernek segítséget kérni sem, főleg, ha az irányultságuk társadalmilag nem elfogadott. Néha még a saját családjukkal sem beszélhetnek erről.

Rosario, Schrimshaw, Hunter és Braun 2006-os tanulmánya alapján a leszbikus, meleg vagy biszexuális (LMB) identitás kifejlődése azért ilyen nehéz és összetett folyamat, mert a többi kisebbségi csoporttal ellentétben (pl. etnikai kisebbségek) a LMB személyek nem úgy nevelkednek, hogy hozzájuk hasonlóak veszik őket körül, akiktől a saját identitásukról tanulhatnának, vagy akik támogatnák és megerősítenék őket az identitásukban, sőt, gyakran olyan közösségekben nőnek fel, ahol vagy tájékozatlanok az emberek, vagy nyíltan elítélik a homoszexualitást.[6]

Vannak, akik nem akarnak egy szexuális kisebbségi csoport tagjai lenni, és úgy döntenek, hogy nem a valós szexuális orientációjukkal megfelelően választják meg a szexuális identitásukat. A szexuális identitás (a szexuális orientációval ellentétben) megváltozhat pszichoterápia és egyes életesemények következtében, de léteznek külön erre való segítő csoportok is[2]. Egy homoszexuális vonzalmakkal rendelkező ember többféle önmeghatározással élhet. Vannak, akik elfogadják az LMB identitásukat, vannak, akiknél később egy heteroszexuális identitás bontakozik ki, vannak, akik úgy vetik el az LMB identitásukat, hogy ex-melegnek tekintik magukat, és vannak, akik inkább nem jelölik meg a szexuális identitásukat. [9]

A szexuális identitás kifejlődésének modelljei[szerkesztés]

A múltban több olyan társadalmi modell is készült, amelyek a coming outot a meleg és leszbikus identitás kifejlődési folyamatának tekintik (pl. Dank, 1971; Cass, 1984; Coleman, 1989; Troiden, 1989). Ezek a társadalmi modellek úgy tekintenek a szexuális identitás kiformálódására, mint ami kizárólag a szexuális kisebbségekbe tartozóakra jellemző. [36] Azonban nem minden LMBT identitású ember járja be ugyanazt az utat. Vannak például, akik úgy ébrednek rá és fogadják el az azonos neműek iránt érzett vonzalmukat vagy a társadalmi nemi identitásukat, ahogy a heteroszexuális tinédzserek is ráébrednek a saját szexualitásukra: közömbösen, anélkül hogy éreznének bármilyen társadalmi stigmát, vagy szégyenkeznének amiatt, hogy milyen neműek azok az emberek, akikhez vonzódnak. [37] Kortárs társadalmi modellek azon az állásponton vannak, hogy a szexuális identitás kifejlődése egy átfogó folyamat, [3][38] és megpróbálják összevonni a szexuális identitást más, szintén az identitást vizsgáló modellekkel (pl. James Marcia tinédzserek identitásával kapcsolatos modelljeivel).[39]

Vivienne Cass identitásmodellje (Cass identitás modell) hat, a sikeresen coming out-olókra jellemző fázist különböztet meg: (1) identitászavar, (2) az identitás összehasonlítása, (3) az identitás tolerálása, (4) az identitás elfogadása, (5) az identitásra való büszkeség, és (6) identitás-szintézis [40]. Fassinger modellje négy állomást különböztet meg egyéni és csoportos szinten: (1) tudatosítás, (2) felfedezés, (3) mélyítés/elköteleződés, és (4) elsajátítás/szintézis. [41]

Egyes, a szexuális identitást leíró modellek nem bontják szakaszokra a folyamatot, hanem az identitás kifejlődését egymástól független identitási folyamatoknak tekintik. Például D'Augelli modellje hat, egymástól független, sorrend nélküli folyamatot különböztet meg: (1) már létező heteroszexuális identitás, (2) egy saját LMB identitás kibontakozása, (3) LMB társadalmi identitás kibontakozása, (4) LMB utódnak lenni, (5) LMB intimitás, és (6) belépés az LMB közösségbe.[42]

A Szexuális Identitások Kifejlődésének Egységes Modellje (The Unifying Model of Sexual Identity Development) jelenleg az egyetlen olyan modell, ami a heteroszexuális identitás kifejlődését is a többi közé veszi, így szó esik benne a kötelező heteroszexualitásról, az aktív kísérletezésről, szétszóródásról, a státusz iránt való elköteleződésről, és a szintézisről.[43]

A legfrissebb kutatások is azt az elméletet támasztják alá, hogy a szexuális identitás kifejlődése egy, a heteroszexuális népességre is vonatkozó, univerzális folyamat, kimutatva, hogy a heteroszexuális emberekre is jellemző Marcia összes, a szexuális identitás kifejlődésére vonatkozó státusza.[3][38][44]


Referenciák[szerkesztés]

  1. ↑ a b „Reiter L (1989). "Sexual orientation, sexual identity, and the question of choice". Clinical Social Work Journal. 17: 138–50.”.  
  2. ↑ a b „Appropriate Therapeutic Responses to Sexual Orientation”, Kiadó: American Psychological Assotiation. „Sexual orientation identity—not sexual orientation—appears to change via psychotherapy, support groups, and life events.” 
  3. ↑ a b c Dillon, F. R., Worthington, R. L., & Moradi, B. (2011). Sexual identity as a universal process In S. J. Schwartz, K. Luyckx, & V. L. Vignoles (Eds), Handbook of identity theory and research (Vols 1 and 2), (pp.649-670). New York, NY: Springer Science + Business Media
  4. ↑ Luyckx, K., Schwartz, S. J., Goossens, L., Beyers, W., & Missotten, L. (2011). Processes of personal identity formation and evaluation. In S. J. Schwartz, K. Luyckx, & V. L. Vignoles(Eds), Handbook of identity theory and research (Vols 1 and 2) (pp.77-98). New York, NY: Springer Science + Business Media
  5. ↑ Sinclair, Karen, About Whoever: The Social Imprint on Identity and Orientation, NY, 2013 ISBN 9780981450513
  6. ↑ a b Rosario, M.; Schrimshaw, E.; Hunter, J.; Braun, L. (2006). "Sexual identity development among lesbian, gay, and bisexual youths: Consistency and change over time". Journal of Sex Research. 43 (1): 46–58. doi:10.1080/00224490609552298. PMC 3215279.
  7. ↑ Ross, Michael W.; Essien, E. James; Williams, Mark L.; Fernandez-Esquer, Maria Eugenia. (2003). "Concordance Between Sexual Behavior and Sexual Identity in Street Outreach Samples of Four Racial/Ethnic Groups". Sexually Transmitted Diseases. American Sexually Transmitted Diseases Association. 30 (2): 110–113.
  8. ↑ a b Laumann, Edward O. The Social Organization of Sexuality: Sexual Practices in the United States. University of Chicago Press, pp. 298–301. o. [1994] 
  9. ↑ a b Sexual orientation, homosexuality and bisexuality. American Psychological Association. [2013. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 10.)
  10. ↑ Sexual orientation, homosexuality and bisexuality. American Psychological Association. [2013. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 10.)
  11. ↑ Understanding Bisexuality. American Psychological Association, 2019 (Hozzáférés: 2019. március 8.)
  12. ↑ (2006) „Sexual identity development among lesbian, gay, and bisexual youths: Consistency and change over time”. Journal of Sex Research 43 (1), 46–58. o. DOI:10.1080/00224490609552298. PMID 16817067.  
  13. ↑ Sexual orientation, homosexuality and bisexuality. American Psychological Association. [2013. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 10.)
  14. ↑ Our Sexuality. Cengage Learning, 300. o. (2016). ISBN 978-1305887428. Hozzáférés ideje: 2017. január 4. 
  15. ↑ Scherrer, Kristin (2008). „Coming to an Asexual Identity: Negotiating Identity, Negotiating Desire”. Sexualities 11 (5), 621–641. o. DOI:10.1177/1363460708094269. PMID 20593009.  
  16. ↑ Margaret Jordan Halter. Varcarolis' Foundations of Psychiatric Mental Health Nursing. Elsevier Health Sciences, 382. o. (2013). ISBN 978-1-4557-5358-1. Hozzáférés ideje: 2014. május 7. 
  17. ↑ DePaulo, Bella. ASEXUALS: Who Are They and Why Are They Important? (2011. szeptember 26.). Hozzáférés ideje: 2011. december 13. 
  18. ↑ Mental health issues in lesbian, gay, bisexual, and transgender communities. American Psychiatric Pub, 95. o. (2002). ISBN 978-1-58562-069-2. Hozzáférés ideje: 2011. február 28. 
  19. ↑ szerk.: Marshall Cavendish: Sex and Society. Marshall Cavendish, 593. o. (2010). ISBN 978-0-7614-7907-9. Hozzáférés ideje: 2013. július 28. 
  20. ↑ (2008. szeptember 1.) „Questioning gender and sexual identity: dynamic links over time”. Sex Roles 59 (5–6), 365–376. o. DOI:10.1007/s11199-008-9425-3.   Pdf.
  21. ↑ The Oxford Dictionary of English defines pansexual as: "Not limited in sexual choice with regard to biological sex, gender, or gender identity".definition of pansexual from Oxford Dictionaries Online. Oxford Dictionaries. [2015. február 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 31.)
  22. ↑ Simpson, John (ed.) (2009). Oxford English Dictionary, Oxford University Press, USA, ISBN 9780199563838
  23. ↑ a b Board, Mykel. "Pimple No More." In Tucker, Naomi S. (ed.) Bisexual Politics: Theories, Queries, and Visions. Routledge, ISBN 9781560238690
  24. ↑ Garnets, Linda; Kimmel, Douglas C. (2003). Psychological Perspectives on Lesbian, Gay, and Bisexual Experiences. Columbia University Press, ISBN 9780231124133
  25. ↑ Ulaby, Neda: Sapiosexual Seeks Same: A New Lexicon Enters Online Dating Mainstream. National Public Radio , 2014. december 4. (Hozzáférés: 2019. március 4.)
  26. ↑ a b c d e f North, Anna. „The Hottest Body Part? For a Sapiosexual, It’s the Brain”, The New York Times, 2017. június 2. (Hozzáférés: 2019. március 6.) 
  27. ↑ McKnight, Zoe: 'Sapiosexual': yes, there's an app for that. The Record , 2017. március 27. (Hozzáférés: 2019. március 8.)
  28. ↑ a b Allen, Samantha: Pretentious Is Not A Sexual Orientation. The Daily Beast , 2015. április 18. (Hozzáférés: 2019. március 11.)
  29. ↑ Gignac, Gilles (Winter 2018). „Some people are attracted sexually to intelligence: A psychometric evaluation of sapiosexuality”. Intelligence 66, 98–111. o. DOI:10.1016/j.intell.2017.11.009.  
  30. ↑ Dogra, Aditya: Are you a sapiosexual? That's the term bouncing around the sphere of social media. Hindustan Times , 2017. június 7. (Hozzáférés: 2019. március 7.)
  31. ↑ (2007) „A dynamical systems approach to the development and expression of female same-sex sexuality”. Perspectives on Psychological Science 2 (2), 142–161. o. DOI:10.1111/j.1745-6916.2007.00034.x.  
  32. ↑ (2009) „Women's sexual identity patterns: Differences among lesbians, bisexuals, and unlabeled women”. Journal of Homosexuality 56 (8), 1030–1045. o. DOI:10.1080/00918360903275443.  
  33. ↑ (2007) „A dynamical systems approach to the development and expression of female same-sex sexuality”. Perspectives on Psychological Science 2 (2), 142–161. o. DOI:10.1111/j.1745-6916.2007.00034.x.  
  34. ↑ (2009) „Women's sexual identity patterns: Differences among lesbians, bisexuals, and unlabeled women”. Journal of Homosexuality 56 (8), 1030–1045. o. DOI:10.1080/00918360903275443.  
  35. ↑ „The Coming Out Continuum”. [2007. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. május 4.) 
  36. ↑ Savin-Williams, R. (2011) Identity development among sexual-minority youth. In S. J. Schwartz, K. Luyckx, & V. L. Vignoles(Eds), Handbook of identity theory and research (Vols 1 and 2) (pp.671-689). New York, NY: Springer Science + Business Media
  37. ↑ Savin-Williams, R. (2005). The new gay teenager. Cambridge, MA: Harvard University Press
  38. ↑ a b (2012) „Not always a straight path: College students' narratives of heterosexual identity development”. Sex Roles 66 (1–2), 79–93. o. DOI:10.1007/s11199-011-0068-4.  
  39. ↑ (2008) „Development, reliability, and validity of the measure of sexual identity exploration and commitment (MOSIEC)”. Developmental Psychology 44 (1), 22–33. o. DOI:10.1037/0012-1649.44.1.22. PMID 18194002.  
  40. ↑ (1979) „Homosexuality identity formation: A theoretical model”. Journal of Homosexuality 4 (3), 219–235. o. DOI:10.1300/j082v04n03_01.  
  41. ↑ (1997) „Validation of an Inclusive Modelof Sexual Minority Identity Formation on a Sample of Gay Men”. Journal of Homosexuality 32 (2), 53–78. o. DOI:10.1300/j082v32n02_04.  
  42. ↑ D'Augelli, A. R. (1994). Identity development and sexual orientation: Toward a model of lesbian, gay, and bisexual development.
  43. ↑ Dillion, F. R., Worthington, R. L., & Moradi, B. (2011). Sexual identity as a universal process. In S. J. Schwartz, K. Luyckx, & V. L. Vignoles (Eds.), Handbook of identity theory and research (pp. 649-670). New York: Springer.
  44. ↑ Worthington, R. L.; Savoy, H. B.; Dillon, F. R.; Vernaglia, E. R. (2002). "Heterosexual identity development. A multidimensional model of individual and social identity". Counseling Psychologist. 30 (4): 496–531.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Lili_Muraközi/próbalap&oldid=21840062”