Szerkesztő:Akela/Temp 04

Speciális:Prefixindex/User:Akela (URL) - - - - - WP szócikkek száma 542 388

Színészek, filmek

Nemszínészek

• ASHRAE, Eurovent, DIN, RLT, VDI, VDE, EPBD

Emmanuelle-dolgok

• fiktív karakter Emmanuelle (karakter) d:Q21197542 * de:Emmanuelle * en:Emmanuelle FRA
• Emmanuelle-filmek d:Q60049541 fr:Emmanuelle (série de films) DEU ENG
• regény Emmanuelle (regény) d:Q3740571 * en:Emmanuelle (novel)

Filmek

1. Azok a csodálatos férfiak a repülő masináikban (1965)
   Those Magnificent Men in their Flying Machines
   Those Magnificent Men in their Flying Machines; Or, How I Flew from London to Paris in 25 Hours 11 Minutes
2. Azok a csodálatos férfiak (film, 1969) (1969)
   Monte Carlo or Bust
   Those Daring Young Men in Their Jaunty Jalopies
3. A tengeralattjáró (film), 1981 - Das Boot
4. Eper és vér
   (The Strawberry Statement), 1970
5. Zsarutörténet (Flic Story, 1975) (Delon, Trintignant)
6. A zsaru szava (Parole de flic, 1985), Alain Delon
7. Ne ébreszd fel az alvó zsarut (Ne réveillez pas un flic qui dort, 1988), Delon (A zsaru szava folyt)
8. Császárvadász (Berge in Flammen), Luis Trenker, 1931
9. Lázadó (Der Rebell), Luis Trenker, 1932
10. L’allée du roi, IMDB fr:L'Allée du Roi (téléfilm)
    Part 1 PART1
    Part 2 PART2
11. Gettysburg (film) (1993), háborús
12. Waterloo (film, 1970), 1970, Bondarcsuk, Rod Steiger, Christopher Plummer
13. A könnyűlovasság támadása, 1968, The Charge of the Light Brigade, 1968
14. Dillinger halott (1969, Dillinger è morto, ITA, Piccoli, Pallenberg

Színész(nő)k

1. John Castle GB
2. Rupert Davies GB
3. Charles Denner FRA
4. Daniel Gélin FRA
5. Kenneth More GB
6. Warren Oates USA
7. François Périer FRA
8. Claude Rains GB/USA
9. Anton Rodgers GB
10. Maurice Roëves GB
11. Adrian Scarborough GB
12. George Segal USA
13. John Standing GB
14. Akim Tamiroff ÖRM-USA
15. Luis Trenker ITA/DEU

---

1. Laetitia Casta FRA
2. Angie Dickinson USA
3. Dirce Funari ITA
4. Fiona Gélin FRA
5. Daisy Haggard GB
6. Clare Higgins GB
7. Jean Marsh GB
8. Lea Massari ITA
9. Gina McKee GB
10. Birgit Minichmayr AT
11. Françoise Prévost FRA
12. Siobhan Redmond GB
13. Theresa Russell USA
14. Ingrid Steeger DEU
15. Siân Thomas GB
16. Susan Wooldridge GB
17. Monica Zanchi CH

---

Egyéb érdekes személyek

1. Leroy Grumman USA
2. François Vatel FRA 1631-1671

---

# Dolly Sharp - [[:Helen Wood (1935–1998)]]{{wd|Q17566718}} USA {{imdb név|id=2695124|név=Helen Wood}} : https://www.therialtoreport.com/2014/12/07/whatever-happened-to-deep-throats-dolly-sharp/ Whatever happened to Deep Throat’s Dolly Sharp? : https://www.therialtoreport.com/2021/08/22/dolly-sharp/ The Secret Life of Dolly Sharp, Part 1: Who Is Dolly Sharp? – Podcast 109 : https://www.therialtoreport.com/2021/08/29/helen-wood/ The Secret Life of Dolly Sharp, Part 2: Who Is Helen Wood? – Podcast 110 : https://www.therialtoreport.com/2021/10/03/dolly-sharp-2/ The Secret Life of Dolly Sharp, Part 3: Whatever Happened to Dolly Sharp? – Podcast 111 : https://www.therialtoreport.com/2021/10/10/helen-wood-2/ The Secret Life of Dolly Sharp, Part 4: Whatever Happened to Helen Wood? – Podcast 112 : https://www.therialtoreport.com/2021/10/17/dolly-sharp-3/ The Secret Life of Dolly Sharp – The (Short) Movie * [[:Tina Russell]]{{wd|Q3529136}}

---

---

---

---

---

SZ1 --- Színész Nénibácsi

• en:--- * de:--- * fr:---- * d:--- *

Akela/Temp 04
Nemzetisége	[[]]
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Tevékenység	színész
Sablon • Wikidata • Segítség

	Nem található szabad kép.(?)

Steven Berkoff (London, 1937. augusztus 3. –) brit színpadi és filmszínész--

További információ

A Wikimédia Commons tartalmaz Akela/Temp 04 témájú médiaállományokat.

• ----- az AlloCiné weboldalán (franciául)
• ---- (angol nyelven). famousfix.com. (Hozzáférés: 2024. május 20.)
• ---- (német nyelven). Filmdienst.de
• Akela/Temp 04 az AlloCiné weboldalán (franciául)
• ----- (magyar nyelven). MAFAB.hu

• https://www.imdb.com/name/nm0000925/ ---
• http://iszdb.hu/?szemely=14861 ----

{{DEFAULTSORT:----}} [[kategória:xxxxxxx-ben született személyek]] <--[[Kategória:xxxxxx-ban elhunyt személyek]]--> [[kategória:brit színészek]] [[kategória:Londoniak]] [[Kategória:zsidó származású angolok]] [[kategória:élő személyek]] ---- [[kategória:rákban elhunyt személyek]] [[kategória:amerikai nők]] [[kategória:francia nők]] [[kategória:dubliniak]] [[kategória:xxxxx]] [[kategória:élő személyek]]

---

---

---

---

---

---

---

SZ-2 --- * Színész Nénibácsi

• de: * fr: * en: * d:

Bern----
Nemzetisége	[[]]
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	... –...
Tevékenység	színész
Sablon • Wikidata • Segítség

	Nem található szabad kép.(?)

Bernadette Lafont (xxxx, Gard megye, Franciaország, 1938. október 28. – Nîmes, 2013. július 25.) francia színpadi és filmszínésznő.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Akela/Temp 04 témájú médiaállományokat.

• ----- az AlloCiné weboldalán (franciául)
• --------------------- (német nyelven). Filmdienst.de
• ------- --------- Profile (angol nyelven). famousfix.com. (Hozzáférés: 2023. december 23.)

• ---- ----- (angol nyelven). NNDb.com

• -------- az Internet Movie Database oldalon (angolul) / ----
• Akela/Temp 04 az Internet Movie Database oldalon (angolul) / tt

{{DEFAULTSORT:--------- ---------------}} [[kategória:1938-ban született személyek]] [[Kategória:2013-ban elhunyt személyek]]--> [[kategória:francia színésznők]] [[Kategória:Nîmes-iek]] ------ [[kategória:francia írók]] [[kategória:élő személyek]] [[Kategória:César-díjasok]] [[Kategória:Grammy-díjasok]] [[kategória:bécsiek]] [[kategória:a Brit Birodalom Rendjével kitüntetett személyek]]

---

---

---

---

SZ3 Luis Trenker Színész Nénibácsi

• en:Luis Trenker * fr:Luis Trenker * de:Luis Trenker * d:Q560129

Luis Trenker
Állampolgársága	Osztrák–Magyar Monarchia (1892–1919) Olasz Királyság (1919–1946) Olasz Köztársaság (1947–1990) Nyugat-Németország
Nemzetisége	osztrák
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1921–1982
Híres szerepei	Florian Dimai Császárvadász (Berge in Flammen), 1931 Severin Anderlan Lázadó (Der Rebell), 1932 Johann Sutter Kalifornia császára (Der Kaiser von Kalifornien), 1936 Giovanni dalle Bande Nere Condottieri, 1937
Tevékenység	színész, rendező
Rendezői pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1921–1982
Híres rendezései	Havasok fia (Elveszett fiú) (1934) Condottieri (1937)
Tevékenység	filmrendező, forgatókönyvíró
A Wikimédia Commons tartalmaz Luis Trenker témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

- - -
	Nem található szabad kép.(?)

Alois Franz Trenker, általánosan használt nevén Luis Trenker (St. Ulrich in Gröden, Tirol, Osztrák–Magyar Monarchia, 1892. október 4. – Bozen, Dél-Tirol, Olaszország, 1990. április 12.), dél-tiroli osztrák hegymászó, filmszínész, filmrendező, író. Legismertebb filmjei szűkebb hazájának lakóiról, közösségeiről szóló ún. „Heimatfilmek” , melyeket a Dolomitokban és a tiroli Alpokban forgatott. Hazafias filmjei sikert arattak Olaszországban, Ausztriában és a Weimari köztársaságban. Osztrák patrióta filmjeit az 1933. utáni nemzetiszocialista propaganda is felhasználta. Ausztria német megszállása után őt is sújtotta a Mussolini és Hitler közötti megállapodásban foglalt Dél-Tirol Opció, a választás kényszere az olaszosított szűkebb hazában maradás, vagy a németté lett Ausztriába költözés között. Németországi sikerei ellenére e döntést sokáig halogatta, emiatt Goebbels foglalkoztatási tilalom alá vetette, csak Olaszországban dolgozhatott. A háború után Olaszországban élt, novellákat írt, később az osztrák és bajor televízió dokumentumműsoraiban a szülőhazáról szóló történetek mesélője lett. Haláláig vitatta a nácikkal való együttműködés erkölcsi vádját.

Clemens Holzmeister és Luis Trenker közös építészirodájának hirdetése a bozeni telefonkönyvben (1925)

Élete

Származása, ifjúsága

Alois „Luis“ Trenker Tirol déli részén, a Grödeni-völgyben, Sankt Ulrich községben, ladin nyelvterületen született. Szülőhelye a mai olaszországi Dél-Tirol területére esik.) Apja, Jakob Trenker Tirol északi részéről – a mai ausztriai Észak-Tirolból – való faszobrász–fafaragó és festő iparos-művészember, anyja, született Karolina Demetz helybéli ladin nő volt. Gyermekük kétnyelvű közegben nőtt fel: apjával a német nyelv tiroli dialektusában, anyjával és a többi falubéli gyerekkel leginkább ladin nyelven beszélt.

A helyi népiskola után a közeli Bozenben kijárta a polgári fiúiskolát, ezt követően rövid ideig műszaki ipari tanuló volt a St. Ulrich-i villanytelepen, melyet anyai nagyapja, Ferdinand Demetz vezetett. 1903–1905 között a bozeni Építőmesteri és Kézművesipari Szakiskolába, majd majd az innsbrucki cs. és kir. állami főreáliskolába járt 1912-ig, itt megtanulta az olaszt, mint idegen nyelvet. Belépett a „Cimbria” katolikus középiskolás szövetségbe. A szünidőkben hegyi vezetőként és síoktatóként keresett pénzt. Érettségi után a Bécsi Műszaki Egyetemen építészetet tanult.

1914-től kezdve részt vett az első világháborúban, a Császári és Királyi Hadsereg tiszthelyetteseként. Először a keleti fronton, Galíciában és Orosz-Lengyelországban a nehéztüzérség kötelékében harcolt az oroszok ellen. Olaszország hadba lépésekor (1915. május 23.) átvezényelték Tirolba, az olaszok ellen vívott magashegyi háborúba. Tüzér zászlósi rangban Levico Terme fölött, a Fort Verle-erődben szolgált. 1916-ban, sebesülését követően átvezényelték szülőföldjére, a Dolomitokba, egy ott működő hegyi vezetői századba (k.u.k. Bergführerkompanie). A háború végére főhadnagyi rangot ért el.

A háború után Tirol déli részét (Dél-Tirolt és Trentinót) az Olasz Királysághoz csatolták. Leszerelése után Trenker olasz állampolgár lett. Először Bozenben kereskedőként próbált megélni, kevés sikerrel. Igyekezett folytatni a háború miatt megszakított építészeti tanulmányait, oklevelét végül 1924-ben a Grazi Műszaki Egyetemen szerezte meg. Ezután Bozenben dolgozott Clemens Holzmeister építész társaként. 1924-ben Trenker a (csupa dél-tiroliból álló) olasz nemzeti bobcsapat tagjaként részt vett a téli olimpiai játékokon Chamonix-ban, de csapata csak a hatodik helyen végzett.

Első filmes szerepei

A filmezéssel először 1921-ben került kapcsolatba. Arnold Fanck rendező A sors hegyfokán című romantikus filmdrámájának forgatásához felfogadta Trenkert hegyivezetőnek. Amikor a rendező látta, hogy a kiválasztott főszereplő nem tud hegyet mászni, átadta a főszerepet Trenkernek. A film sikere nyomán Trenker sorra kapta az újabb filmes munkákat. Először színészi, később, 1930-tól már rendezői megbízásokat is kapott. Sok filmjének ő maga írta a forgatókönyvét, ő rendezte és ő játszotta a főszerepet is, egyszemélyben.

Leni Riefenstahl 1925 tavaszán látta A sors hegyfokán című Fanck-némafilmet egy berlini moziban. Az élmény hatása alatt döntötte el, hogy színésznő lesz. Dolomitok-beli szállodájában felkereste Luis Trenkert, aki beajánlotta a lányt a rendezőnek. Arnold Fanckot elbűvölte Riefenstahl tehetsége, és következő filmjében, az 1926-os A szent hegy-ben (Der heilige Berg) főszerepet adott neki: táncosnőt játszott, akiért a két férfi főhős (Trenker és Ernst Petersen) vetélkedik. Közben Trenker a való életben is rövid, de szenvedélyes viszonyba keveredett Riefenstahllal.

1927-ben a fasiszta kormányzat új törvényt fogadott el, amely csak a belföldi (olaszországi) diplomákat ismerte el felsőfokú végzettségnek, ezzel kiszorította a munkaerőpiacról a külföldi (elsősorban ausztriai) iskolák végzettjeit. Trenker is egyre nehezebben tudott építészként munkát találni, hamarosan fel is adta építész irodáját, és csak a filmművészi foglalkozást űzte. 1927-ben Berlinbe költözött, itt élt és dolgozott 1940-ig.

Házassága (1928)

Luis Trenker és Hilda von Bleichert Lipcsében, házasságkötésük évében (1928)

1928-ban Trenker házasságot kötött Hilda von Bleicherttel (1903–1988), Paul von Bleichert (1877–1938) lipcsei iparvállalkozó és műgyűjtő leányát. A A következő években négy gyermekük született Florian Trenker (aki később filmoperatőr lett), továbbá Ferdinand, Barbara és Josef Trenker. Gyermekei később több unokával és dédunokával ajándékozták meg.

Első filmrendezései

Filmrendezőként 1930-ban debütált a A fehér hegyek fia c. filmmel, amelyben maga vitte a főszerepet is. A társrendező Mario Bonnard volt. Találkozott Carl Laemmle német származású amerikai producerrel, a Universal Studios alapítójával, aki hozzásegítette Trenkert, hogy Hollywoodban dolgozhasson. A következő években Trenker leforgatta első két hangosfilmjeinek angol nyelvű változatát, Hollywoodban. E filmjeinek cselekménye részben vagy egészben az Egyesült Államokban játszódik, szereplői Európából kivándorolt, de Amerikában kudarcot valló és lecsúszó európai bevándorlók. Az idegen városok és természeti környezet képeit Trenker minőségi vizuális látvánnyá fejlesztette. Az Alpokban felnőtt „hegyi ember” látásmódját rávetítette a felhőkarcolók világára, a közéjük zárt keskeny utcákat a mély és sötét hegyi szakadékokkal rokonította. A Havasok fia (vagy Elveszett fiú (1934) című filmjében Trenker New York tornyos látképét áttűnésekkel kapcsolja a havasok világához. Rejtett kamerás képekkel, neorealista stílusban mutatta be a nagy gazdasági világválság hatásait, áldozatait, a toronyházak sivár világában tévelygő, elveszett utazókra emlékeztetve. Másik, Amerikában készült filmjében, a Kalifornia császárában (1936) a nyugat-amerikai sivatagokat, mint az ember számára veszedelmeket rejtő távoli, idegen tájakat ábrázolja.

Írói munkássága

A filmkészítés mellett Trenker regényeket, élménybeszámolókat és újságcikkeket is írt. Első közzétett írása (Theodor Wolff ösztönzésére) egy színes beszámoló volt a Berliner Tageblatt napilap számára a Matterhorn vértanúi című filmjének forgatásáról. A cikk nagy tetszést aratott az olvasók körében. Trenker 1931-ban közreadta Berge in Flammen című regényét, alcíme szerint „Dél-Tirol sorsdöntő napjairól”, amely 1931-es sikerfilmjének, a Császárvadásznak alapját képezte. A regény elnyerte Bécs város irodalmi díját, mint az év legjobb könyve. (Magyarul 1934-ben A hegyek hőse címmel a Pantheon kiadó jelentette meg).

Trenker írásműveiben „szellemírók” (korabeli kifejezéssel „négerek”) is közreműködtek. dolgozott. Bedolgozott neki a müncheni Walter Schmidkunz, Trenker régi hegymászó kollégája, alpesi történetek és leírások szerzője, aki 1928-ban megkapta München város költő-díját. 1935 után a nyíltan nemzetiszocialista világnézetű, salzburgi Karl Springenschmiddel dolgozott együtt. Trenker világháborús visszaemlékezésének bizonyos részét, így pl. a magashegyi erődharcokról szóló Sperrfort Rocca Alta. Der Heldenkampf eines Panzerwerkes című 1937-es regényt Trenker jóbarátja és katonatársa, Fritz Weber újságíró írta. Ezek a művek Trenker neve alatt jelentek meg, az NSDAP központi kiadóvállalatánál, az 1920-ban alapított Franz-Eher-Verlag-nál. Később, a második világháború után, az 1950-es években megjelent újabb kiadásokat Trenker egymaga átdolgozta, a politikailag kényes szakaszokat átírta vagy kihúzta.

A mások műveiből való átvételei miatt Trenkernek többször is bíróság elé kellett állnia. Munkatársa és támogatója, Arnold Fanck rendező már az 1920-as évek végén keresetet nyújtott be Trenker ellen amiatt, hogy egyik forgatókönyvét Trenker engedély nélkül felhasználta. A panaszt elutasították, mert Fanck két beosztottja az alperes javára tett vallomást, ők ezután Trenkernél kaptak állást.

1937-ben Trenkert ismét beperelték amiatt, hogy 1937-es Condottieri című olasz–német történelmi filmjében plagizálta Michael Paul Moser karintiai katolikus pap regényét. A bíróság elmarasztalta Trenkert, a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól csak 1940. július 19-én mentesült, Hitler kancellártól kapott kegyelem keretében.

A háború után, 1954-ben Fritz Weber nyújtott be bírósági keresetet annak megállapítására, hogy több, Trenker neve alatt megjelent műnek ő a valódi szerzője. A jogvita a felek peren kívüli egyezségével zárult.

Filmes munkája Olaszországban és Németországban

1932-ben Trenker (Curtis Bernhardttal és és Edwin H. Knopffal együtt) elkészítette Lázadó (Der Rebell) című történelmi filmjét, melynek cselekményét 1809-ba helyezte, a napóleoni háborúk idejére, a franciák által megszállt Tirolba. A főszereplőt, Severin Anderlan tiroli alpesi gazdát maga Trenker alakította, a karaktert Andreas Hofer tiroli szabadságharcosról mintázta. A versailles-i békeszerződés következményeitől szenvedő Németországban a film az idegen megszállók elleni fegyveres függetlenségi harc apoteózisává vált.

Filmjeinek készítésekor Trenker gyakran idealizálta a „Heimat”-ot, a szűkebb hazát, a hegyvidékhez kötődő falusi, népi életmódot. A városi élethez olykor a dekadenciát társította. Az olasz fasizmus és a német nemzetiszocializmus kultúrpolitikája emiatt több művét eszközként használta a rendszer propagandájában. Maga Adolf Hitler hosszú időn át Trenker lelkes csodálói közé tartozott. 1933. január 19-én, néhány héttel a náci hatalomátvétel előtt Hitler Goebbels megnézték a Lázadót. Goebbels dicsérő szavakat írt naplójába, a tiroli nemzeti felemelkedést bemutató, látványos tömegjeleneteket felvonultató filmről, mely magát a Führert is feltüzelte.

Olaszországban gyártott filmjeiben Trenker óvatosan követte Benito Mussolini ideológiai elvárásait. Emiatt művészetét már ellenzéki érzelmű kortársai is bírálták. 1937-ben Trenker olasz–német koprodukcióban elkészítette Condottieri című nagyszabású történelmi filmjét, melynek cselekményét a 15–16. századi itáliai háborúk idejébe helyezte. Cesare Borgiát Mario Ferrari, Caterina Sforzát Ethel Maggi, Giovanni dalle Bande Nere zsoldosvezért maga Trenker játszotta. Paul Kohner filmproducer, Trenker régi ismerőse és szaktársa, aki az 1920-as évek elején emigrált Ausztriából az Egyesült Államokba, már 1937-ben azt nyilatkozta, hogy a Condottieri valójában fasiszta film. A felvetésre Trenker is azonnal nyilvánosan válaszolt Kohnernek: „Miért csodálkozik? Megbízást kaptam a film elkészítésére, és az olasz kormány finanszírozta a munka nagyrészét. Mitől lett volna más a film?” A film tömegjeleneteihez Goebbels propagandaminiszter 60 főt rendelt ki Hitler személyes testőrségéből, az 1. SS páncélos hadosztályból (Leibstandarte SS Adolf Hitler). A Condottierit Trenker (több más, Olaszországban felvett filmjéhez hasonlóan) saját német anyanyelvén vette fel. Az olasz kultúrairányítás ez ellen nem emelt kifogást. Hangsúlyos nacionalista üzenete miatt a mai filmtörténet a Condottierit „propagandisztikus jellegűnek” és az „olasz fasiszta filmgyártásra jellemző műnek” tekintik. A film németországi bemutatója előtt Trenkernek súlyos konfliktusa támadt Goebbelsszel, aki kifogásolta, hogy a Hitler testőrségéből kirendelt német SS-katonák, akik Medici-zsoldosokat játszottak, a film egyik jelenetében térdre ereszkednek a Borgia pápa előtt. Goebbels követelte, hogy Trenker vágja ki a filmből a jelenetet, melyet személyes provokációnak érzett. Trenker ezt megtagadta, emiatt kegyvesztetté vált Goebbelsnél, aki megvonta kedvezményeit és igyekezett őt sarokba szorítani. Trenker a Német Művészet Napjára Münchenbe utazott, ahol régi szeretőjét, Leni Riefenstahlt kérte fel, hogy emeljen szót érdekében Hitlernél. Ennek hatására Goebbelshez fűződő feszült viszonya valamelyest megenyhült. Trenker egy nagy filmgyár építését tervezte Bozenben, ehhez azonban már nem sikerült támogatást szereznie.

Kapcsolata a nemzetiszocialista vezetéssel (1933–1940)

Trenker, aki 1927 óta Berlinben élt, 1933 szeptemberében belépett a német filmgyártókat kötelezően összefogó Birodalmi Filmszakmai Korporációba (Reichsfachschaft Film), mely a központosított nemzetiszocialista kultúrairányítás eszköze volt. Együttműködésének mélységéről megoszlanak a vélemények. 1933 áprilisában a Kinematograph filmes újság azt írta, hogy Trenker, Carl Boese, Victor Janson és Fritz Lang filmrendezőkkel együtt megalakította a Nemzetiszocialista Üzemi Tanácsrendszer (NSBO) filmrendezői részlegét. (A Nemzetiszocialista Üzemi Tanácsrendszert a szakszervezetek helyettesítésére hozták létre). Ezt azonban semmilyen további dokumentum nem igazolja. Fritz Lang 1962-ben úgy nyilatkozott, hogy egyikük sem viselt vezető tisztséget az NSDAP-hez köthető egyetlen szervezetben sem.

A náci kultúrpolitika Trenkert is nyomás alá helyezte, hogy együttműködésre szorítsa. A színész-rendező próbált küzdeni az alárendeltség ellen. A náci pártbizottságokhoz sűrűn érkeztek panaszok Trenker ellen, de ezek sokáig következmény nélkül maradtak, mert a náci felső vezetés hasznosnak értékelte Trenker személyét és művészi munkáját. Az első feljelentést Trenker ellen 1934 februárjában az NSDAP birodalmi propagandaosztályának (Reichspropagandaleitung der NSDAP) egyik tisztviselője tette, aki egy vendéglőben kihallgatta Trenker méltatlankodását a szigorú német törvényekről és arról, hogy „ezeknek” nem akar több filmet csinálni. Egy hónappal később, 1934 márciusában Fred Lyssa, az UFA filmrendezője részletes feljelentést írt arról, hogy Trenker még New Yorkban szégyenletesnek minősítette a németországi könyvégetést és a zsidók kitelepítését. 1934 folyamán birodalmi filmfelügyelethez panasz érkezett, hogy Trenker eltékozolja a dél-tiroli forgatásokhoz kapott német tőkét, és forgatásain túl sok külföldit foglalkoztat. 1938-ban írásbeli figyelmeztetést kapott a birodalmi színészkamarától, mert Bécsben zsidó színészeket alkalmazott.

Az „opció” ügye

A bírálatok ellenére a nemzetiszocialista vezetés sokáig kedvezett Trenkernek. Helyzete attól kezdett megrendülni, hogy sokáig nem tudott vagy nem akart határozott döntést hozni a fasiszta Olaszország és a nemzetiszocialista Harmadik Birodalom állampolgársága között. A Goebbels-féle kultúrairányítás sürgette a dél-tiroli születésű, osztrák etnikumú, de 1919 óta olasz állampolgárságú Trenkert, hogy hozza meg döntését a Német Birodalomhoz csatolt Ausztriába történő áttelepülés (az ún. „Opció”) kérdésében. (Az Anschluss után, 1939-ben Mussolini és Hitler megállapodtak, hogy Dél-Tirol Olaszország része marad, de a dél-tiroli németajkú lakosság számára lehetővé teszik az önkéntes átköltözést a (Németországhoz csatolt) Ausztriába. Trenker nem akart elszakadni szülőhazájától, és sokáig halogatta a döntést. Lavírozását a nácipárt funkcionáriusai többször számonkérték, és fenyegető megjegyzésekkel kísérték.

Az „opció” halogatása mitt Trenker 1940 elejére kegyvesztetté vált a nemzetiszocialista kultúra irányítói előtt. Goebbels 1940. március 5-ei naplóbejegyzése szerint: „A Führer elé viszem Trenker ügyét. Ez a disznó Dél-Tirolban nem a javunkra döntött. Legyünk vele barátságosak, hitegessük, de intézzük el végleg.”

1940 márciusában Goebbels kilátásba helyezte, hogy olasz állampolgárként Trenker nem forgathat filmet német állami támogatással. Röviddel ezután Goebbels közvetlen utasítására Trenker minden filmes munkáját lemondták vagy befagyasztották. Himmler elrendelte, hogy az SD vizsgálja ki Trenker összegyűjtött, korábbi „németellenes” megnyilvánulásait.

1940 végén Trenker – ellentétben a háború után tett nyilatkozataival – az „opciót” (az átköltözést) választotta, kérvényezte a Német Birodalom állampolgárságát. Biztosítékot kért és kapott, hogy szülei továbbra is dél-tiroli otthonukban maradhatnak. Ezután Trenker már teljesen rá volt utalva a náci vezetőik kegyére. Viselkedését későbbi bírálói „szolgalelkűnek” bélyegezték. Személyesen járult Goebbels elé, hogy mentegesse magát hosszú habozásáért. Goebbels a naplójába csak ennyit írt: (Trenker) „összehordott hetet-havat saját németségéről”.

1940. július 22-én Trenker kérte felvételét az NSDAP tagjainak sorába, ahová október 1-jén felvették. Tagsági könyvének sorszáma 8.181.851.

Kegyvesztése és visszatérése Olaszországba (1941)

Ez azonban már kevésnek bizonyult a náci vezetők kegyének visszanyeréséhez. Hitlernek, Goebbelsnek és Himmlernek benyújtott kérelmeit is elutasították. Az opciós döntés halogatását Trenker egy Hitlernek írt levelében próbálta megmagyarázni, ebben egyfelől hangsúlyozta szülőföldjéhez, Dél-Tirol hegyvilágához való erős kötődését, másfelől biztosította a Führert, hogy megbízhat személyében, mert a német néphez tartozónak érzi magát.

1941-ben az össznémet népesség erősítéséért felelős birodalmi biztosi hivatal (RKFDV) megküldte Himmlernek a kért jelentést, mely Trenker jogsértő tevékenységeit összegezte. Leírták Trenker kétkulacsos udvarlását az olasz államvezetés felé, a dél-tiroli osztrákok Németországba költözését (az „opciót”) helytelenítő kijelentéseit, és a bejelentéseket Trenker külföldön folytatott náciellenes tetteiről és nyilatkozatairól. Trenker személyi aktájára a Sicherheitsdienst hivatalosan rávezette a „németellenes” minősítést.

1941-ben a birodalmi filmfelügyelet Trenker újabb pályázatait utasította el. Egy filmtől azért tagadták meg a finanszírozást, mert a rendező ragaszkodott az Olasz Alpokban történő forgatáshoz. 1942-ben a Birodalmi Filmkamera külön engedélyével Trenker eljátszhatta a főszerepet a Trópusok hőse (Germanin) című nemzetiszocialista propagandafilmben, melyet Goebbels sógora, Max W. Kimmich írt és rendezett. Ez a filmszerep

Germanin wurde 1942 in Italien und in den Babelsberger Ufa-Studios gedreht.

Die Hauptrolle in Germanin trug Trenker nach 1945 „den Ruf eines Nazi-Schauspielers“ ein. Wie aus einem Brief an den Stab Himmlers hervorgeht, wurde Trenker nach diesem Film offiziell mit Berufsverbot belegt.

1940 végén Trenker elhagyta Berlint és Rómába költözött. Itt 1942-ben jobb feltételekkel forgathatta le Pastor Angelicus címűéletrajzi dokumentumfilmjét, XII. Piusz pápa (Eugenio Pacelli) életéről. 1943-ban szintén Olaszországban kezdte el Monte Miracolo című, alpesi témájú filmjének forgatását, melyben rendezőként és színészként is közreműködött. A filmet azonban csak hat évvel később, 1945-ben, a háború után Ausztriában tudta befejezni. Ezután visszavonult Bozenbe (Bolzano), és folyamatosan próbált pénzt felhajtani új filmes terveihez.

Értékelése

A nemzetiszocialista kollaboráció adatait gyűjtő Berlin Document Center |Berliner Document Center]] ergibt sich nach Ansicht des Autors Florian Leimgruber folgendes Bild in der NS-Zeit: „Uns begegnet weder ein kraxelnder Freiheitsheld noch ein kriecherisch-unterwürfiger Handlanger oder Kollaborateur. […] ein normaler Durchschnittsmensch, der auch in schwierigsten Situationen in erster Linie darauf bedacht ist, sich und seine Schäfchen ins Trockene zu bringen, sich seine ökonomischen Möglichkeiten und die berufliche Entfaltung nicht vermiesen zu lassen.“

A második háború után

Értékelés

Háború utáni bírálóinak egy része Trenkert – a Goebbels által rárótt tényleges foglalkoztatási tilalom ellenére – náci kollaboránsnak állítja be arra hivatkozva, hogy a Hitler-rendszer iránt opportunista hozzáállást tanúsított. Interjúiban Trenker hiába hangoztatta, hogy filmjeit Adolf Hitler később „férges gyümölcsnek” minősítette, Goebbels pedig „gazembernek” és „hazátlan bitangnak” nyilvánította őt, akit „el kell kapni és el kell intézni”.

• https://www.zeit.de/kultur/film/2015-11/luis-trenker-ard-moretti

Mint olasz állampolgár, Trenker nem esett a németországi nácitlanítási rendelkezések hatálya alá, .

1945 után egy ideig nem filmezhetett. Megpróbálkozott Grödenből származó faragott fafigurák hamisításával és eladásával. A fatárgyakat különféle manipulációkkal mesterségesen öregítette, pl. söréttel lőtte meg (hogy szuvasnak látszódjanak), felületüket gázégővel megperzselte vagy egy időre elásta a földbe, majd régiségként értékesítette.

1946-ban kísérletet tett arra, hogy Eva Braunnak tulajdonított, feltehetően hamis naplókat eladjon európai és amerikai kiadóknak. A naplók először 1948-ban jelentek meg könyv formában Franciaországban és Olaszországban. 1949-ben következett a könyv hollandiai és angliai megjelenése. Német nyelvű megjelenése előtt több újság előzetes részleteket közölt belőle, így a bécsi Wiener Zeitung és Welt am Abend, majd a 1948 szeptemberében nürnbergi „Wochenend“ című lap is. A könyv ellen Eva Braun családja a Müncheni Tartományi Bíróságon pert indított, az árusítást ideiglenes felfüggesztő végzéssel leállították. A perben mellékvádlóként fellépett Leni Riefenstahl is. A naplókat hamisítványnak minősítették. A hamisító személye a mai napig sem bizonyított, de a témában dolgozó kutatók általában Trenker átiratából indulnak ki. Interjúiban maga Trenker azt mondta, ő maga nem hamisított, a birtokába jutott naplójegyzeteket a sajtó hozta nyilvánosságra, az ő kívánsága ellenére.

A Luis Trenker-Film GmbH, amelyet Trenker még 1937-ben alapított Berlinben, 1949-ben Münchenben folytatta működését. A müncheni Olympia-Film GmbH-vel együttműködve a hegyvilágról, a hegyekben élő emberekről készített ismertető és portréfilmeket. Maga Trenker Bolzano és München között ingázva dolgozott. A hegyekről szóló dokumentumfilmek mellett 1955 után ismét mozifilmeket kezdett készíteni.

Luis Trenker: Kameraden der Berge c. könyve(1935)

A szovjet megszállási zónában Trenker nyomtatott műveit tiltólistára tették: Kampf in den Bergen (1932), Berge in Flammen (1935), Sperrfort Rocca Alta (1938), Leuchtendes Land (1941) és Hauptmann Ladurner (1943). 1949-től a NDK Népoktatási Minisztériuma további Trenker-műveket helyezett tiltólistára: Kameraden der Berge (1935) és Tiroler Helden (1942).

1959-ben a Bayerischer Rundfunk tévéállomás elkészítette Luis Trenker erzählt című sorozatát, ebben Trenker részletesen és érzelmektől fűtve mesélt fordulatos életéről. színesen mesél ackend über sein Leben erzählte. Ab 1965 drehte er überwiegend Dokumentarfilme über seine Heimat Südtirol. So trat er auch regelmäßig in der TV-Kindersendung Sport-Spiel-Spannung auf. In den 1970er Jahren hatte er seine eigene Sendung im öffentlich-rechtlichen Fernsehen (Berge und Geschichten). Erfolg hatte Trenker auch noch als Gelegenheitsschauspieler (so in der Fernsehserie Luftsprünge, 1969) und als Vermarkter seines unumstrittenen Rufs als Fachmann für alles irgendwie Alpine („Trenker-Hut“, „Trenker-Cord“). Dazu zählen auch die zahlreichen in Zusammenarbeit mit Helmut Dumler edierten Alpen-Bildbände (Bruckmann Verlag, München 1970–1980).

Im Jahr 1974 war er eines der Gründungsmitglieder der bayerischen Sektion des Szabad Német Írószövetség (Freier Deutscher Autorenverband), dem er später auch als Vorsitzender vorstand. Er war engagiertes Mitglied der Német Alkalmazottak Szakszervezetének (DAG).

Trenker hat den Freilichtfilm, den Film ohne Schminke, entdeckt und hoffähig gemacht. Ihn auf den Begriff Bergfilmer zu reduzieren, ist falsch. Er hat mit Der Berg ruft zwar einen herausragenden Bergfilm gemacht, er inszenierte aber auch Abenteuerfilme, Komödien, Krimis und Historienfilme, in denen das Motiv Berg eines von vielen war. Die eindringliche Hungerszene in Der verlorene Sohn wurde von Roberto Rossellini als wichtiger Eindruck auf dem Weg zum az olasz neorealizmus genannt.

In seinen letzten Lebensjahren setzte sich Luis Trenker auch für Umwelt- und Naturschutz ein und sprach sich etwa vehement gegen eine durch das Felső-Puster-völgyön át führende Neutrassierung der sogenannten SS 51 főút (Strada de Alemagna) autósztráda aus.

Luis Trenker 1990. április 12-én hunyt el Bozenben, 97 éves korában. Szülőfalujában, St. Ulrichban temették el, családjának sírhelyén.

Emlékezete

Az 1991 októberében felfedezett „1991 TS6” kisbolygó az ő nevét viseli: 17489 Trenker.

2015-ben Wolfgang Murnberger rendező Luis Trenker − Der schmale Grat der Wahrheit címmel osztrák–német tévéfilmet készített Luis Trenker életéről, melynek címszerepét Tobias Moretti játszotta. Arnold Fanckot André Jung, Leni Riefenstahlt Brigitte Hobmeier alakította. A filmet számos eredeti dokmentumfilmrészlet egészíti ki.

A Die Ladiner nevű grödeni népzenei együttes megírta a „Luis Trenker-emlékdalt”, mely 2002-ben „Allein in Einsamkeit” (Egyedül a magányosságban) című lemezükön adtak közre.

Filmes munkái

Filmszínészként

• 1969–1970: Luftsprünge; tévésorozat; Hannes Kogler
• 1956: Von der Liebe besiegt; Zurwalden, a hegyi vezetők szövetségének elnöke
• 1955: Il prigioniero della montagna; Giovanni Testa
• 1951: Aus König Laurins Rosengarten; narrátor
• 1950: Marmolada; narrátor
• 1950: Barriera a Settentrione; Stefano Hassler
• 1945: Monte Miracolo; Roberto Rey mérnök
• 1943: Trópusok hőse (Germanin – Die Geschichte einer kolonialen Tat); Dr. Hans Hofer
• 1940: Tűzördög (Der Feuerteufel); Valentin Sturmegger
• 1938: Engandini kaland (Liebesbriefe aus dem Engadin); Toni Anewanter
• 1938: A kihívás (The Challenge); Jean Antoine Carrel (angol nyelvű változat)
• 1938: A kihívás (Der Berg ruft!); Jean Antoine Carrel (német nyelvű változat)
• 1937: Condottieri; Giovanni de’ Medici dalle Bande Nere (olasz nyelvű változat, Luigi Trenker néven)
• 1937: Condottieri; Giovanni de’ Medici dalle Bande Nere (német nyelvű változat)
• 1936: Kalifornia császára (Der Kaiser von Kalifornien); Johann August Sutter
• 1934: Havasok fia (Elveszett fiú); Tonio Feuersinger
• 1933: Lázadó (The Rebel); Severin Anderlan (angol nyelvű változat)
• 1933: Lázadó (Der Rebel); Severin Anderlan (német nyelvű változat)
• 1932: The Doomed Battalion; Florian Di Mai
• 1932: Devil of the Matterhorn; 1932
• 1931: Császárvadász (Les monts en flammes); Florian Dimaï (francia nyelvű változat)
• 1931: Császárvadász (Berge in Flammen); Florian Dimai (német nyelvű változat)
• 1930: Les chevaliers de la montagne; Charlier
• 1930: A fehér hegyek fia (Der Sohn der weißen Berge); Hans Turri
• 1929: Der Ruf des Nordens; Peter Helling
• 1928: Matterhorn vértanúi (Der Kampf ums Matterhorn); Jean-Antoine Carrel
• 1927: Jégvirágok (Der große Sprung); Toni
• 1926: A szent hegy (Der heilige Berg); Karl
• 1924: A sors hegyfokán (Der Berg des Schicksals); a hegymászó fia

Filmrendezőként

• 1979: Heimat aus Gottes Hand;
• 1971: Ich filmte am Matterhorn; tévéfilm; V Movie
• 1962: Vacanze scambio
• 1962: Sein bester Freund
• 1957: Wetterleuchten um Maria
• 1956: Von der Liebe besiegt
• 1956: Gold aus Gletschern
• 1955: Il prigioniero della montagna
• 1950: Marmolada
• 1950: Barriera a Settentrione
• 1945: Monte Miracolo
• 1942: Pastor Angelicus
• 1940: Tűzördög (Der Feuerteufel)
• 1938: Engadini kaland (Liebesbriefe aus dem Engadin)
• 1938: A kihívás (The Challenge), angol változat, alpesi jelenetek társrendezője
• 1938: A kihívás (Der Berg ruft!), német változat
• 1937: Condottieri
• 1936: Kalifornia császára (Der Kaiser von Kalifornien)
• 1934: Havasok fia (Elveszett fiú)
• 1933: Lázadó (The Rebel) (angol nyelvű változat)
• 1933: Lázadó (Der Rebel) (német nyelvű változat)
• 1932: The Doomed Battalion (1931-es eredeti német változat)
• 1931: Császárvadász (Les monts en flammes)
• 1931: Császárvadász (Berge in Flammen)
• 1930: A fehér hegyek fia (Der Sohn der weißen Berge)
• 1928: Matterhorn vértanúi (Der Kampf ums Matterhorn)

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Akela/Temp 04 témájú médiaállományokat.

• Luis Trenker az AlloCiné weboldalán (franciául)
• Luis Trenker (angol nyelven). British Film Institute (bfi.org.uk. (Hozzáférés: 2023. július 5.)
• Luis Trenker Profile (angol nyelven). famousfix.com. (Hozzáférés: 2023. augusztus 26.)
• Luis Trenker (német nyelven). Filmdienst.de
• Luis Trenker (angol nyelven). MUBI.com. (Hozzáférés: 2023. július 5.)

• Luis Trenker az Internet Movie Database oldalon (angolul) / nm0872112
• Akela/Temp 04 az Internet Movie Database oldalon (angolul) / tt

{{DEFAULTSORT:Trenker Luis}} [[kategória:1949-ben született személyek]] [[kategória:2010-ben elhunyt személyek]] [[kategória:francia színészek]] [[kategória:párizsiak]] [[Kategória:Rákban elhunyt személyek]] ---- [[kategória:élő személyek]] [[kategória:angol nők]] [[kategória:londoniak]]

---

---

---

---

---

---

FILM1 Zsarutörténet

• fr:Flic Story * en:Flic Story * de:--- * d:Q2362805

Zsarutörténet (Flic Story)
Alternatív cím: Zsaru-történet
Forgalmazás
Bemutató	1975. okt. 1. 1975. nov. 14. 1977. dec. 1.
Kronológia
Előző	–
Sablon • Wikidata • Segítség

----
	Nem található szabad kép.(?)

Zsarutörténet (eredeti címe Flic Story), 1975-ban bemutatott francia–olasz bűnügyi akciófilm, Jacques Deray rendezésében, Alain Delon és Jean-Louis Trintignant főszereplésével. A főszereplők valós személyeket mintáznak, az 1950-es, 1960-as évek fordulóján Franciaországában. A forgatókönyvet Roger Borniche rendőrfelügyelő 1956-ban kiadott önéletrajza alapján írták, megtörtént bűncselekményekről és a három éven tartó rendőri nyomozásról.

Cselekmény

Flic Story follows a nine-year pursuit of Emile Buisson through France during the 1940s and 1950s, and illustrates the pursuit as a battle of intellect, focusing on a growing rapport between Buisson and the protagonist Borniche. Deray's humanizing of the characters was a trait used in his other films, and was a popular counter-cliché concept in France during the 1970s. The film story depicts Émile Buisson, following the death of his wife and child, escaping from a psychiatric institution in 1947 and returning to Párizs.

A történet 1947 szeptemberében kezdődik. A fiatal Borniche, az állami rendőrség (egy kerületi kapitányság rendőrnyomozója a főnökétől megtudja, hogy Émile Buisson, a hírhedt bankrabló, az első számú közellenség megszökött a börtönből, és Borniche dolga lesz elfogni. A főnök figyelmezteti, hogy Buisson, aki jól megtervezett rablásait a 40-es évek első felében, a háború előtt és alatt követte el, intelligens és igen veszélyes bűnöző, aki veszélyt érezve azonnal lőfegyvert használ. Borniche vonakodva bár, de tanulmányozni kezdi Buisson dossziéját, és arra a meggyőződésre jut, hogy Buissonnak már nincs vesztenivalója, gyilkosságoktól sem fog visszariadni.

Buisson visszatér Párizsba, fivérével együtt egy ismerős házaspár lakásán rejtőzik el. Még aznap este egy zsúfolt kocsmában agyonlövi a besúgót, aki évekkel korábban feladta őt.

while the latter evades capture by killing informants and anyone else he feels may give him away.

Borniche, who unlike his colleagues, prides himself in a methodical approach, hunts Buisson through numerous alleyway chases, rooftop pursuits, car chases and gunfights, while putting his lover Catherine (Claudine Auger) in danger.

When bürokrácia intervenes with Borniche's attempts, and politicians and the media begin speculating, he uses the assistance of another criminal, Paul Robier (Crauchet) to apprehend Buisson. The serial killer is finally captured after having committed over 30 murders and 100 robberies. The final sequences sees Buisson telling Borniche that he would like to „take a hacksaw” to the throat of his informer, prompting a critically lauded line from Borniche that he would not get the chance.

Szereposztás

Szerep	Színész	Magyar hangja (1. szinkron, 1976)	Magyar hangja (2. szinkron)
Roger Borniche rendőrfelügyelő	Alain Delon	Sztankay István (Fülöp Zsigmond)	Schnell Ádám
Émile Buisson bandita	Jean-Louis Trintignant	Lőte Attila	Andorai Péter
Mario Poncini	Renato Salvatori	Tordy Géza	(n. a.)
Catherine, Buisson barátnője	Claudine Auger	Bánsági Ildikó	(n. a.)
a Saint-Appoline hotel tulajdonosa	Maurice Biraud	Kaló Flórián	(n. a.)
Jean-Baptiste Buisson	André Pousse	Makay Sándor	(n. a.)
Raymond Pelletier	Mario David	Horváth Gyula	(n. a.)
Paul Robier	Paul Crauchet	Benkő Gyula	(n. a.)

Fogadtatás

A Zsarutörténet (Flic Story) többnyire pozitív bírálatokat kapott a nemzetközi kritikusoktól. A Film de France munkatársa, James Travers dicsérte a főszereplők érzékét a szomorú téma humánus és mélyen átérző ábrázolásában. Travers hasonlóságokat fedezett fel Jean-Pierre Melville filmjeinek, különösen az 1967-es A szamurájnak motívumaival. A kritikus Deray egyik legjobb filmjének ítélte a Zsarutörténetet. Más internetes szemlézők éreztek hasonlóságokat Melville filmjével, és értékelték a Zsarutörténet jól ütemezett történetszerkesztését, „mindvégig fenntartott lendületét és kíméletlen őszinteségét”.

A French National Cinema kritikusa, Susan Hayward is dicsérte a filmet, mely eltért a mainstream filmes kliséktől. Hayward összehasonlította a Zsarutörténetet a hasonló műfajú kortárs amerikai filmekkel, és Deray javára írta, hogy az intellektusok küzdelmét emeli ki, szemben a nyers fizikai akciózással.

Gary Giddins, printing his review from the August 16, 2005 issue of The New York Sun, praised the film as "the most interesting and resonant" of Deray's work, and gave particular credit to Trintignant's "hair-trigger" performance. He also complimented the detail in the secondary characters, and said it was honest in its support for the halálbüntetés. Giddins also, however, criticised the film's pacing.

Valós háttér

A valódi Émile Buisson fotója a francia rendőrség nyilvántartásában

• Émile Buisson
• Roger Borniche

Források

• ↑ Hayward: Susan Hayward. French National Cinema (angol nyelven). Abingdon-on-Thames: Routledge (2005). ISBN 978-041530783-3 
• ↑ Giddins: Gary Giddins. Natural Selection: Gary Giddins on Comedy, Film, Music, and Books. Oxford: Oxford University Press (2006). ISBN 978-019517951-4 

• http://iszdb.hu/?video=2269
• https://www.imdb.com/title/tt0072996/

További információ

• Flic Story (1975) (francia nyelven). AlloCiné (allociné.fr)

• Flic Story (1975) (magyar nyelven). TDMB (The MovieWeb abatbázis)

• Flic Story - Duell in sechs Runden (német nyelven). Filmdienst.de

{{DEFAULTSORT:Flic Story}} [[Kategória:1975 filmjei]] [[Kategória:francia bűnügyi filmek]] [[Kategória:olasz bűnügyi filmek]] [[kategória:Párizsban játszódó filmek]] [[Kategória:MOKÉP-filmek]] ---- [[Kategória:Könyvadaptációk]] [[Kategória:amerikai thrillerek]] [[kategória:Könyvadaptációk]] [[Kategória:Párizsban játszódó filmek]] [[Kategória:Rómában játszódó filmek]] [[Kategória:német filmdrámák]] [[Kategória:Londonban játszódó filmek]] [[Kategória:MOKÉP-filmek]] [[kategória:film noir]] [[Kategória:Roman Polański-filmek]]

---

---

---

---

---

---

---

FILM 2 ---

• en:--- * de:--- * fr:--- * d:--- * it:----

Akela/Temp 04
Forgalmazás
Bemutató	1993. feb. 7.
Sablon • Wikidata • Segítség

---
	Nem található szabad kép.(?)
	[- -]

A Mindödfrökké Emxmanuellsde 1993-ban bemutatott francia erotikus tévéfilm...

Főbb szereplők

Szerep	Színész
Az ifjú Emmanuelle	Marxcela Walexrstein

További információ

• ------- (1999) (francia nyelven). AlloCiné.fr
• ----- (angol nyelven). Collection Search British Film Institute (BFI.org.uk). (Hozzáférés: 2023. november 6.)
• Emmanuelle in Tibet (német nyelven). Filmdienst.de
• ---- (német nyelven). Filmportal.de
• Mindörökké Emmanuelle. MAFAB.hu. (Hozzáférés: 2024. május 24.)

• https://www.imdb.com/title/tt0206713/ -----

Kapcsolódó szócikkek

{{DEFAULTSORT:----}} [[Kategória:1993 filmjei]] [[kategória:francia filmek]] ---- ---- [[Kategória:misztikus filmek]] [[Kategória:magyar thrillerek]] [[kategória:pszichothrillerek]] [[Kategória:Magyar fekete-fehér filmek]] [[Kategória:Várkonyi Zoltán-filmek]] [[Kategória:olasz bűnügyi filmek]] [[kategória:Párizsban játszódó filmek]] [[kategória:olasz bűnügyi filmek]] [[Kategória:Rómában játszódó filmek]] [[kategória:brit misztikus filmek]] [[Kategória:német filmdrámák]] [[Kategória:német romantikus filmek]] [[kategória:erotikus filmek]]

---

---

---

---

---

---

FILM 3 : ----

• en:--- * de:---- * fr:---- * d:---

Akela/Temp 04
Forgalmazás
Bemutató	2024. feb. 7.
Sablon • Wikidata • Segítség

---
	Nem található szabad kép.(?)
	[- -]

Kixxx a? (Cochhhco) 2024-ben bemutatott francia filmvígjáték, Julien Hervé rendezésében.

Szereposztás

Szerep	Színész	Magyar hangja
Frédéric Bouvier-Sauvage, borász	Chrxxxn Clavier

Források

• https://www.imdb.com/title/------ / KI
• http://iszdb.hu/?video=13288 KI

További információ

• ----- (francia nyelven). AlloCiné.fr
• ----- (német nyelven). Filmdienst.de

{{DEFAULTSORT:----------- }} [[Kategória:19------ filmjei]] [[Kategória:francia thrillerek]] [[Kategória:francia filmdrámák]] [[kategória:fekete-fehér filmek]] [[Kategória:Könyvadaptációk]] ---- [[Kategória:Színpadi művön alapuló filmek]] [[Kategória:amerikai háborús filmek]]

---

---

---

---

---

Helen Wood (egyértelműsítő lap)

* [[:d:Q11789031]] * [[:en:Helen Wood]] * [[Helen Wood]] (1917-1988) amerikai színésznő{{wd|Q3129647}} * [[Dolly Sharp|Helen Wood]]{{wd|Q17566718}} (1935-1998) amerikai színésznő, táncművész, később Dolly Sharp néven pornószínésznő ;Hasonló nevek * [[Helen Burnett Wood]] (1888-1917) skót születésű amerikai haditengerészeti ápolónő (https://sites.northwestern.edu/northwesternlibrary/2017/06/01/remembering-helen-wood-wwi-veteran/ ) * [[Helen Adelaide Wood]]{{wd|Q44729892}} (1860–1927)[1] angol grafikusművész, növényrajzoló, botanikai szakkönyv-illusztrátor * [[Helen Atkinson-Wood]]{{wd|Q13522439}} (*1955) angol színésznő, komika {{egyért|típus=szn}} ------------------------------------------------- === Helen Wood / Dolly Sharp (1935-1998) === * [[:es:Dolly Sharp]] * [[:d:Q17566718]] {{Személy infobox | típus= színész | név= Helen Wood | kép= | képaláírás = | művésznév = Dolly Sharp <br/> Alexandra Krasneborg <br/> Emmeline Pankhurst | születési név = | álnév = <!-- Wikidata: p742 --> | házastárs = | élettárs= | gyermekek száma = | gyermekei = | szülei = | nemzetiség = [[amerikai|amerikai]] | kitüntetései = <!-- Wikidata: p166 --> | alsablon={{Személy infobox/Színész | típus = színész | becsukva= | aktív évek = színészként 1951–1971 <br/> pornószínészként 1971–1974 | ügynökség =<!--Wikidatából --> | híres szerep = [[Mély torok (film)|Mély torok]] (1972) | tevékenység = színésznő <br/> pornószínésznő | más díjak = | BAFTA-díj = }} }} |estatura = {{altura|m=1.70}} |número de películas = 17 (IAFD) '''Helen Wood''' későbbi művésznevén ''Dolly Sharp'' (1935–1998) amerikai színésznő és táncosnő. Helen Wood néven több zenés [[Hollywoodi filmgyártás|hollywoodi mozifilmben]] játszott, köztük [[Stanley Donen]] rendező ''Give a Girl a Break'' című romantikus musicaljében és a [[William Friedkin]] rendezőnek [[Oscar-díj]]at hozó [[Razzia Minsky bárjában]] című 1968-as zenés revüfilmben. 1971-től Dolly Sharp és Alexandra Krasneborg művésznevek alatt pornófilmes szerepeket is elvállalt. Az 1972-es [[Mély torok (film)|Mély torok]] című pornófilm egyik főszereplője lett, [[Linda Lovelace]] és [[Carol Connors]] mellett. A filmre vetülő közfigyelem azonban megtörte filmes karrierjét, néhány kisebb videószerep után eltűnt a filmiparból. * wd|Q17566718 * [[Gerard Damiano]]: [[Mély torok (film)|Mély torok]](1972) ==== Filmszerepei ==== *''1971 Millie's Homecoming'' - Lady Zazu *''1971 The Ice Box'' *''1971 His Loving Daughter'' - Dolly *''1971 The Weirdos and the Oddballs'' - Zora *''1972 Mondo Porno - secretaria *''1972 Selling It'' *''1972 Sexual Customs in Scandinavia'' - Alexandra *''1972 Rosebud'' - Kate *''1972 Garganta profunda'' - Helen *''1972 Dynamite'' - Kay Adams *''1972 The Trials of Chickie Tetrazzini'' - Salty Emboca *''1973 Filthiest Show in Town'' - Mona ____ The Filthiest Show in Town Mona (segment "Game Show") (as Dolly Sharp) 1973 The Trials of Chickie Tetrazzini Salty Imbocca (as Emmeline Pankhurst) 1972 Dynamite Kay Adams (as Dolly Sharp) 1972 Mély torok Helen (as Dolly Sharp) 1972 Rosebud Kate (uncredited) 1972 Sexual Customs in Scandinavia Female Model (as Alexandra Krasneborg) 1972 Selling It (as Dolly Sharp) 1972 The Relatives Are Coming (as Dolly Sharp) 1971 The Ice Box (as Dolly Sharp) 1971 His Loving Daughter Dolly Sharp (uncredited) 1971 The Weirdos and the Oddballs Zora (as Dolly Sharp) 1971 Mondo Porno Blonde Lesbian / Secretary (uncredited) 1971 Millie's Homecoming Lady Zazu (as Dolly Sharp) 1971 ----- Razzia Minsky bárjában Minsky Girl 1968 Toast of the Town Dancer TV Series 1959 Give a Girl a Break Mrs. Olga Bradshaw / Joanna Moss 1953 Musical Comedy Time Dancer TV Series 1951 ---- * 1976-ban Bob Gill rendező The Double Exposure of Holly, production advisor ---- Archive Footage X-Rated: The Greatest Adult Movies of All Time Self (archive footage, as Dolly Sharp) TV Movie 2015 Tina Russell Classics (archive footage, as Dolly Sharp) Video 1982 The Love Syndrome Laurie (archive footage, as Dolly Parker) 1979 Linda Lovelace Meets Miss Jones Housewife (archive footage, as Dolly Sharp) 1975 ---- ==== Szereplése a Mély torok-ban ==== Sharp ha trabajado en la película ''[[Garganta profunda (película)|Garganta Profunda]]'', en 1972, interpretando a Helen, madre de [[Linda Lovelace]], en el cual ha tenido mucho éxito. Se destaca por la escena en donde ella invita a los grupos de jóvenes a su casa para ver quien podría hacerla llegar al orgasmo a Linda. Así también fue mayor el éxito para Linda Lovelace, quien después aclara que en las escenas pornográficas de la película en donde ella participa, está siendo violada. Además el actor Harry Reems que interpreta al Doctor Young en la película, va a la cárcel por cinco años por su trabajo de publicación en los cines y transmitir la [[pornografía]] a la [[televisión]]. Sharp 1972-ben dolgozott a ''[[Mély torok (film)|Deep Throat]]'' című filmben, Helen-t, [[Linda Lovelace]] édesanyját alakítva, amelyben nagy sikert aratott. Kiemelkedik az a jelenet, amikor fiatal csoportokat hív meg a házába, hogy megnézzék, ki tud Linda orgazmust elhozni. Így Linda Lovelace sikere is nagyobb volt, aki később tisztázza, hogy a film pornográf jeleneteiben, amelyben részt vesz, megerőszakolják. Ezenkívül Harry Reems színész, aki a filmben Doktor Youngot alakítja, öt év börtönbüntetésre ítélhető, amiért moziban publikált és [[pornográfia]]-t [[televízió]] közvetített. ==== További információk ==== * {{imdb név |id= 2695124| név= Helen Wood (Dolly Sharp)}} * {{cite web | url= https://www.iafd.com/person.rme/perfid=dsharp/gender=f/dolly-sharp.htm | title= Dolly Sharp | work= iafd.com | accessdate= 2023-05-08}} * {{cite web | url= https://www.adultfilmdatabase.com/actor/dolly-sharp-9907/ | title= Dolly Sharp Filmography | work = Adultfilmdatabase (AFDB) | accessdate= 2023-05-08}} {{nemzetközi katalógusok}} {{portál|filmművészet|-|USA|-}} <nowiki> {{DEFAULTSORT:Wood Helen 1935 [[kategória:1935-ben született személyek]] [[kategória:1998-ben elhunyt személyek]] [[kategória:amerikai színészek]] [[kategória:amerikai pornószínésznők]]

---

---

---

---

---

---

Wiener Kongress Persönlichkeiten

• Peter von Biron, Herzog von Kurland und Semgallen, Herzog von Sagan (1724–1800) d:Q456718 * de:Peter von Biron

• Dorothea von Sagan, geb Biron von Kurland, de Talleyrand-Périgord, (1793-1862) * d:Q271719 * de:Dorothea von Sagan * en:Princess Dorothea of Courland * fr:Dorothée de Courlande

• Wilhelmine von Sagan, geb. Biron von Kurland, (1781–1839), d:Q272289, de:Wilhelmine von Sagan * en:Princess Wilhelmine, Duchess of Sagan * fr:Wilhelmine de Sagan

---

---

---

Egyéb mindenféle török-kori történelem

• fr:Alliance franco-ottomane !!!
• Veszprémy László: Buda és Pest legkorábbi ostromai a kezdetektől 1542-ig, Budapesti Negyed, 29-30. (2000/3-4)
• Domokos György: Buda ostromai, Budapesti Negyed, 29-30. (2000/3-4)

---

---

---

Schirilla

• https://www.borsonline.hu/celeb/2014/06/ket-es-fel-evre-bortonbe-zartak-schirilla-gyorgyot
• http://archive.today/2022.05.14-214610/https://www.borsonline.hu/celeb/2014/06/ket-es-fel-evre-bortonbe-zartak-schirilla-gyorgyot

• https://nlc.hu/sztarok/20140626/schirilla-gyorgy-uszas-berki-krisztian-borton/
• http://archive.today/2022.05.14-215747/https://nlc.hu/sztarok/20140626/schirilla-gyorgy-uszas-berki-krisztian-borton/

---

---

---

---

---

Méhkirálynő (film)

• it:Una storia moderna - L'ape regina * de:Die Bienenkönigin (1963) * fr:Le Lit conjugal * en:The Conjugal Bed (1963 film) * d:Q952193
• Una storia moderna – L’ape regina
• bevezető idézet: Con questa amara favola ho voluto rappresentare in chiave paradossale e satirica quanto squallida é una vita matrimoniale deviata di una volgare ed egoistica concezione del piacere e da un formalismo bigotto, frutto di una interpretazione del tutto superficiale ed esteriore dei solidi ed immutabili principi della morale e della religione.
• bevezető idézet: GOOGLE TRANSLATE Ezzel a keserű mesével szerettem volna paradox és szatirikus módon bemutatni, hogy milyen silány a házasélet, amely eltér az élvezet vulgáris és önző felfogásától és egy bigott formalizmustól, ami a szilárd és megváltoztathatatlan teljesen felületes és külső értelmezésének eredménye. az erkölcs és a vallás alapelvei. (Marco Ferreri)
• GOOGLE TRANSLATE: Mit dieser bitteren Geschichte wollte ich auf paradoxe und satirische Weise darstellen, wie erbärmlich ein Eheleben ist, das von einer vulgären und selbstsüchtigen Vorstellung von Vergnügen und einem bigotten Formalismus geprägt ist, das Ergebnis einer völlig oberflächlichen und äußerlichen Interpretation des Festen und Unveränderlichen Grundsätze der Moral und der Religion.
• GOOGLE TRANSLATE: With this bitter tale I wanted to represent in a paradoxical and satirical way how squalid a married life is, deviated by a vulgar and selfish conception of pleasure and by a bigoted formalism, the result of a completely superficial and external interpretation of the solid and immutable principles of morality and of religion.

---

---

---

---

---

---