Szerecsendió-hikori

Szerecsendió-hikori
Leveles ága virágokkal
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots) Csoport: Core eudicots Csoport: Superrosidae Csoport: Rosidae Csoport: Eurosids I Rend: Bükkfavirágúak (Fagales) Család: Diófafélék (Juglandaceae) Nemzetség: Hikoridió (Carya) Fajcsoport: Carya Faj: Szerecsendió-hikori (Carya myristiciformis)
Elterjedés
Elterjedése
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szerecsendió-hikori témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szerecsendió-hikori témájú médiaállományokat és Szerecsendió-hikori témájú kategóriát.

A szerecsendió-hikori (Carya myristiciformis) a bükkfavirágúak (Fagales) rendjébe sorolt diófafélék (Juglandaceae) családjában a hikoridió (Carya) nemzetségben a valódi hikorik (Carya fajcsoport) egyik faja. Amerikai köznapi neve „nutmeg hickory”, emellett mint „keserű vízi hikoridió” (bitter water hickory) néven is ismert.

Származása, elterjedése

Az atlantikus–észak-amerikai flóraterület déli részén és néhány kisebb folton Észak-Mexikóban, főleg Monterrey környékén endemikus. Állománya stabil; további védelmet nem igényel.

Megjelenése, felépítése

Az egyik legkönnyebben felismerhető hikoridió. Fiatal hajtásai tavasszal ezüstösek, és egyfajta fémes csillogást az egész szezonban megőriznek. Mintegy fél centiméteres, telt csúcsrügyei gyakran aranyszínűek. A ragyogást okozó pikkelyek a levél fonákán is megtalálhatók, a szezon folyamán ezüstről bronzra vagy aranyra váltva. A levél felső felülete ezüstös zöld. Mindezek együttes hatásaként ez a leglátványosabb hikorifaj.

Jellemzően egytörzsű, középmagas fa. A kifejlett példány törzsének átmérője mintegy 60 cm. Kérge lemezekben válik le.

Szárnyasan összetett levele 5–11 levélkéből áll. A levélkék fonáka pikkelyes.

Ezüstösen csíkos vörösbarna gyümölcse a szerecsendióra (Myristica fragans) hasonlítóan gömbölyded. Kopáncsa 2 mm vékony, a varratok az alaptól a csúcsig érnek. Héja nagyon vastag.

Életmódja, termőhelye

A nyirkos, tápanyagdús talajokat szereti. Vegyes tölgyerdők elegyfája.

Felhasználása

Vastag héja miatt a régi indiánok is csak néha ették meg.

A faanyagnak termelt fák éves törzsátmérője a pekándióénál csak mintegy negyedével lassabban gyarapszik. Viszont a szerecsendió-hikori alanyra oltott pekándió kétszer olyan gyorsan vastagszik, mint a saját gyökerén növő.

Képek

• 
  Frissen kibomlott levélrügyei
• 
  Kérge, levele és diója
• 
  Porzós barkavirágzata

Források

• Orosz Péter: A Carya nemzetség diói