Szamossósmező

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szamossósmező (Glod)
Szamossósmező fatemploma
Szamossósmező fatemploma
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
KözségGalgó
Rangfalu
KözségközpontGalgó
Irányítószám457148
SIRUTA-kód141214
Népesség
Népesség453 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság9
Földrajzi adatok
Tszf. magasság227 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 17′ 25″, k. h. 23° 39′ 08″Koordináták: é. sz. 47° 17′ 25″, k. h. 23° 39′ 08″
SablonWikidataSegítség

Szamossósmező település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szilágy megyében, Nagyilondától délre, Kisdoboka és Nagyborszó között fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét sósmezeje után kapta. Neve oláhul Glodu, glod, melynek jelentése sár, sáros. Kádár József monográfiája szerint: a 'sós a régi helynevekben mindig az állott vizet, tavat, vagy kiöntést jelentette, melynek sós ize van, (sziksós) ellentétben a folyóvizek édes vizével. A szláv nyelvben is a latin szó szerint: sósság, mocsarat jelent, tehát annyi lenne, mint sáros.

Története[szerkesztés]

Nevét1538-ban Sosmezeu néven említették először, mikor Szapolyai János magyar király Sósmezőt Borszóval együtt Porkoláb Simonnak adományozta.

1553-ban Csicsóvár tartozéka volt.

1570-ben Szapolyai János e Csicsóvárhoz tartozó birtokot Kővár urának Hagymási Kristófnak adományozta.

1603-ban mint Kővárhoz tartozó birtok az elpusztult települések közé tartozott.

1609-ben Gyulafehérváron kelt oklevelében Báthory Gábor az "Oláhországból bejött" soósmezei Vajda Györgyöt és Kosztint új adományként megnemesíti.

1615-ben Bethlen Gábor birtoka volt.

1624-ben soósmezei Vajda János deák, valamint Vajda György és neje Blenke Ágota, Vajda Péter, Tamás és László birtoka volt.

1650-ben Kővárhoz tartozó "fiskális" birtok volt.

1658-ban II. Rákóczi György fejedelem az egykor Szamosújvárhoz, ekkor viszont Kővárhoz tartozó idevaló zöld vagy terseni puskásokat: Boheczel Konstantint, Lázár Gábort, Prekub Gergelyt és Farkas Mikola Lászlót itteni telkeikkel együtt megnemesítette.

1690 júliusában a radnóti országgyűlés végzése szerint Kővárvidék nemessége ide gyűlt össze táborozásra.

1691-ben Sósmezőt puszta helynek írták: A fennmaradt adatok, leírások szerint "hat év előtt hagyták el jobbágyai, házaikat is magukkal vitték, hogy a hadi út terheitől menekedjenek, itt-ott más falukban, erdőkben éltek".

1702-ben a Vajda, Bohoczel, Prekup, Mikola, Puskás, Katona és Csonka egytelkes nemes családok birtoka volt.

1719-ben kincstári birtok volt, és a gróf Teleki család kapta meg.

1750-ben gróf Teleki Miklós birtoka volt, majd 1757-ben gróf Teleki Lajosé lett.

1770-ben a Sósmezei Kozma, és a Vajda családok birtoka volt, majd 1808-ban Sósmezei Vajda Lászlóé.

1830-ban 647 lakosa volt.

1866-ban végzett összeíráskor nemesi jogú birtokosai voltak: gróf Teleki György, Székely Elek, Beczkai Péter és István, Hosszú Kelemen és Miklós és mások.

1891-ben 927 lakosából 11 római katolikus, 749 görögkatolikus, 21 református, 146 izraelita volt.

1898-ban a gróf Teleki család, a szamosújvári görögkatolikus káptalan, Hátosz Flórián, Lázár János, Vajda család, Deáky Péter, valamint a Petri, Nemes, Pintye, Greble családok.

1900-ban 909 lakosa volt, ebből 40 magyar, 868 oláh, 1 rutén volt. Ebből magyarul beszélni tudott 74, írni és olvasni is 73, 801 görögkatolikus, 21 görögkeleti, 12 református, 6 unitárius, 62 izraelita. A házak száma 213, római katolikus 7 volt.

Szamossósmező a trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Nagyilondai járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görögkatolikus fatemploma

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]