Ugrás a tartalomhoz

Saripovo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Saripovo (Шарыпово)
A Berjozovói Hőerőmű
A Berjozovói Hőerőmű
Saripovo címere
Saripovo címere
Saripovo zászlaja
Saripovo zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyKrasznojarszki határterület
Irányítószám662305–662315
Körzethívószám39153
Népesség
Teljes népesség
  • 3329 fő (1959)[1]
  • 4463 fő (1970)
  • 6178 fő (1979)
  • 39 771 fő (1989)
  • 42 700 fő (1996)[2]
  • 43 700 fő (1998)[2]
  • 43 300 fő (2000)[2]
  • 42 700 fő (2001)[2]
  • 41 532 fő (2002)
  • 39 400 fő (2005)[2]
  • 38 900 fő (2006)[2]
  • 38 800 fő (2007)[2]
  • 38 500 fő (2008)[2]
  • 38 242 fő (2009)
  • 38 561 fő (2010)
  • 38 600 fő (2011)[2]
  • 37 988 fő (2012)
  • 37 842 fő (2013)
  • 37 411 fő (2014)
  • 37 230 fő (2015)
  • 37 258 fő (2016)
  • 37 169 fő (2017)
  • 37 136 fő (2018)
  • 36 741 fő (2020)
  • 33 961 fő (2021)
Földrajzi adatok
IdőzónaUTC+7
Elhelyezkedése
Saripovo (Oroszország)
Saripovo
Saripovo
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 55° 31′ 30″, k. h. 89° 12′ 00″Koordináták: é. sz. 55° 31′ 30″, k. h. 89° 12′ 00″
Saripovo (Krasznojarszki határterület)
Saripovo
Saripovo
Pozíció a Krasznojarszki határterület térképén
Saripovo weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Saripovo témájú médiaállományokat.

Saripovo (oroszul: Шарыпово) város Oroszország ázsiai részén, a Krasznojarszki határterületen, a Saripovói járás székhelye. 1984-ban a párt főtitkára, Csernyenko nevét vette fel, de hamarosan, 1988-ban visszakapta régi nevét.

Népessége: 38 561 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[3]

Elhelyezkedése[szerkesztés]

Krasznojarszktól 310 (vagy 360, vagy 414) km-re nyugatra, a Kuznyecki-Alatau előhegyei és a Nazarovói-medence találkozásánál, a Kadat folyó partján helyezkedik el, a Kemerovói terület határához közel.

A Kanszk-acsinszki-szénmedence része, annak nyugati felén a nazarovói barnaszén körzethez tartozik.

Története, gazdasága[szerkesztés]

Az orosz település a 18. század második felében keletkezett; 1760-tól Saripovszkoje, majd Saripovo falu. 1829-ben a falunak 38 udvara, 294 lakosa volt; 1911-ben lélekszáma meghaladta a kétezer főt. 1891-ben alacsonyabb szintű közigazgatási egység (voloszty) székhelye lett. 1948-ig a falu a Hakasz autonom területhez tartozott (ott 1941-től járási székhely volt), később a Krasznojarszki területhez csatolták.

A geológiai kutatás feltárta, hogy a járás és a falu az ország egyik legnagyobb barnaszén lelőhelyének központjában fekszik. A szénréteg vastagsága néhol a 60 m-t is eléri, és csupán néhány méterrel a felszín alatt húzódik, vagyis külszíni fejtéssel kitermelhető. A szovjet kormány komplex tervet dolgozott ki több szénkitermelő körzet és hőerőmű építésére, egy nagy szibériai energetikai bázis kialakítására. A terv (rövidítése: KATEK) első nagy beruházása a Saripovóhoz közeli külfejtés és a szénre alapuló hőerőmű megépítése volt. A Szovjetunióban kialakított szokás szerint távoli vidékekről fiatalok ezreit irányították az építkezésekre (a kommunista ifjúsági szervezet – Komszomol – mozgósításával). Az ipari létesítményekkel együtt ők építették a települést, amely 1981-ben városi rangot kapott. 1981–1985-ben három lakókörzet (emeletes lakóházakból, óvodából, iskolából, üzletekből álló ún. mikrorajon) készült el. Saripovo mellett két bolygó-település alakult ki: Gorjacsegorszk és Dubinyino városi jellegű település, utóbbiban van a vasútállomás.

A helyi széntermelésre alapozott Berjozovói Hőerőmű (Березовской ГРЭС-1) 1987 decemberében adott először áramot, második egységét 1991 áprilisában helyezték üzembe. Az év végére a Szovjetunió megszűnt, és a grandiózus terveknek csak egy része valósult meg, köztük az egyik – Saripovo. Az erőmű harmadik blokkjának építésével azonban az 1990-es évek végén leálltak.

21. század[szerkesztés]

A Berjozovói Hőerőmű harmadik, 800 MW-os blokkját is megépítették és 2015. októberben üzembe helyezték. Alig fél évvel később azonban, 2016. február 1-jén a berendezésben tűz keletkezett, a blokk jelentősen megsérült, termelését hosszú időre le kellett állítani.[4] Az erőmű a német Uniper konszern oroszországi leányvállalatának tulajdona (négy további orosz erőművel együtt). A baleset okát 2017 tavaszáig nem tudták megállapítani, a blokk felújítása sokáig eltarthat.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]