Sávos bandikut
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Perameles gunnii (Gray, 1838) | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Sávos bandikut témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Sávos bandikut témájú médiaállományokat és Sávos bandikut témájú kategóriát. |
A sávos bandikut (Perameles gunnii) a bandikutalakúak (Peramelemorphia) rendjébe tartozó bandikutfélék (Peramelidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
Ausztráliában honos. Victoria állam sok helyén előfordul, Tasmania szigetén széles körben elterjedt.
Nyílt, füves területek lakója.
Megjelenése[szerkesztés]
A sávos bandikut testhossza 27–35 centiméter, farkának a hossza 7–11 centiméter. Orra megnyúlt, fülei nagyok. Sárgásbarna hátoldala és szürke hasa van. Teste hátsó részét 3-4 világos sáv díszíti.
Életmódja[szerkesztés]
Az állat magányosan él és éjszaka aktív. Fő táplálékai rovarok, kisebb hüllők és emlősök, de növényeket is elfogyaszt. Mivel vízigényét táplálékából is képes fedezni, elterjedése nem kötött vízlelő helyekhez.
Szaporodása[szerkesztés]
Szaporodási időszaka Tasmániában a téli-tavaszi időszakra esik, míg Victoria államban július és november közé. A vemhesség körülbelül 12 napig tart, ennek végén 1–5 utód jön a világra.
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. július 7.)
- Animal Diversity
