Royal Albert híd
| Royal Albert híd | |
 | |
| Elhelyezkedése | .svg){kind=small} Saltash, Nagy-Britannia |
| Áthidalt akadály | Tamar |
| Névadó | Albert szász–coburg–gothai herceg |
| Szerkezettípus | vashíd |
| Funkció | vasúti híd |
| Legnagyobb támaszköz | 138,7 m |
| Nyílások száma | 19 |
| Teljes hosszúsága | 666,8 m |
| Szélesség | 5,13 m |
| Magasság | 52,4 m |
| Tervező | Isambard Kingdom Brunel |
| Építés kezdete | 1854. május |
| Átadás ideje | 1859. május 2. |
| Elhelyezkedése | |
 Royal Albert híd
Pozíció Anglia térképén
| |
 é. sz. 50° 24′ 27″, ny. h. 4° 12′ 12″Koordináták: é. sz. 50° 24′ 27″, ny. h. 4° 12′ 12″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Royal Albert híd témájú médiaállományokat. | |
A Royal Albert híd (angolul Royal Albert Bridge) a Tamar folyó felett ível át Nagy-Britanniában, a devoni Plymouth és a cornwalli Saltash között. A vasúti átkelő teljes hossza 666,8 méter, szélessége 5,13 méter, magassága 52,4 méter. Építése 1854 májusában kezdődött, a forgalom előtt 1859. május 2-án nyitották meg. Tervezője Isambard Kingdom Brunel, kora legnagyobb építésze volt.
Tervezés[szerkesztés]
Az 1864-ben elfogadott cornwalli vasúti törvény értelmében híddal kellett kiváltani a Saltash-nál működő kompot, és azáltal bekapcsolni Cornwallt a brit vasúti hálózatba. Az átkelő megtervezésével Isambard Kingdom Brunelt bízták meg. A mérnök először olyan hídban gondolkodott, amely egyetlen ívvel köti össze a folyó egymástól mintegy 335 méterre fekvő partjait. Ezt nem tudták megvalósítani, mert az Admiralitás szigorú előírásokat határozott meg a hajózhatóság érdekébenː a híd legalsó pontjának a dagály vízszintje felett 30 méterrel kellett lennie. Brunel második terve egy négyívű híd volt (két 91,5 méterese és két 61 méteres ívvel), de a vizsgálatok nem találtak alkalmas kőzetet a három pillér megépítéséhez. Végül megszületett a terv, amely egy, a meder közepén, a két 139 méteres ív találkozásánál álló pillérrel számolt.[1]
A híd megközelítését a cornwalli oldalon egy tízíves, a devonin egy hétíves szerkezet biztosította. Brunel önhordó, ovális alakú rácsozatot tervezett, amelynek felső íve egy csőhöz hasonló, alsó ívei pedig láncok. Az alsó és a felső íveket oldalanként 11 tartógerenda köti össze, míg a hídpályát 22 ponton rögzítették a lánchoz. Az eredeti tervek szerint két sínpár kapott volna helyet a hídon, de a Cornwall Vasúttársaságnak (Cornwall Railway Company) erre nem volt pénze. Az egyvágányos megoldás százezer fonttal kevesebb került, így végül ez kapott szabad utat.[1]
Építése[szerkesztés]
A londoni Temze-alagút építésekor Brunel és apja, Marc Isambard Brunel sűrített levegővel töltött búvárharangot alkalmazott, ezt a berendezést adaptálta a mérnök a pillérépítéshez. Építtetett egy 25 méter hosszú, 11 méter átmérőjű hengert, amelyet a folyó közepén elsüllyesztettek. Ezután a vizet kipumpálták a csőből, és a tetejét lezárták. A cső belsejében negyven ember dolgozhatott a pillér alapján, miközben odakintről sűrített levegőt pumpáltak a szerkezetbe. Először a 3,6 méter vastag iszapréteget, majd csaknem egyméternyi sziklát távolítottak el. Ezután kezdték meg a központi pillér építését.[1]
1857. szeptember 1-jén, húszezer bámészkodó előtt, beúsztatták az első rácsszerkezet, és hidraulikus emelőkkel megkezdték a beillesztését a helyére. Hetente 1,8 méteres sebességgel haladtak, így az első rácsszerkezet 1858. július 1-jén érte el rendeltetési helyét. Kilenc nappal később a másik szerkezetet is beúsztatták a folyóra. Az első mozdony 1859. április 11-én haladt át a hídon. Albert herceg május 2-án nyitotta meg hivatalosan az átkelőt. Brunel betegsége miatt nem vett részt a megnyitón, csak két nappal később utazott át a hídon. Nem sokkal később, szeptember 5-én meghalt.[1]
Képek[szerkesztés]
-
Átkelés a hídon -
Saltash és a híd -
A Royal Albert híd (elöl) és a Tamar híd (hátul)
.jpg)
.jpg)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d Royal Albert Bridge
Források[szerkesztés]
- ↑ Royal Albert Bridge: Royal Albert Bridge - Saltash Cornwall. Royalalbertbridge.co.uk. Hozzáférés ideje: 2020. december 5.
