Radirgy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.
Radirgy
FejlesztőMileStone Inc.
KiadóAble Corporation
MileStone Inc.
RendezőMacumoto Manabu
ProgramozóMacumoto Manabu
Hamaja Dzsiró
MűvészNarasima Miki
ÍróNagata Daiszuke
ZeneszerzőNagata Daiszuke
Hajasi Kó
PlatformokJátékterem, Dreamcast, GameCube, PlayStation 2
Kiadási dátum
2005. október 13.
  • Játékterem
    • JP 2005. október 13.
    Dreamcast
    • JP 2006. február 16.
    PlayStation 2 és GameCube
    • JP 2006. május 25.
MűfajShoot ’em up
JátékmódokEgyjátékos
AdathordozóGD-ROM
Játéktermi rendszerSega NAOMI
Sablon • Wikidata • Segítség

A Radirgy[a] shoot ’em up videójáték, melyet a MileStone Inc. fejlesztett és jelentetett meg 2005-ben a Sega NAOMI játéktermi rendszerre. Történetének középpontjában Kamigusza Sizuru iskoláslány áll egy olyan korban, melyben a légteret olyan rádióhullámok töltik be, melyekre allergiás. Meg kell mentenie édesapját, aki a betegségére orvosságot fejleszt, a terroristáktól, akik átvették az irányítást a cége felett. A játék bullet hell játékmeneti elemeket tartalmaz, illetve egyedi cel shaded grafikai stílusa van.

A Radirgyt 2006-ban átírták Dreamcast, PlayStation 2 és GameCube platformokra — utóbbi kettő további játékmódokat is tartalmaz. A Gamecube-verziót az O~3 Entertainment Radio Allergy címen lokalizálni akarta az észak-amerikai piacra, azonban a játék megjelenését törölték. A játékot később a Milestone-lövöldözős játékokat tartalmazó, Wiire megjelent Ultimate Shooting Collection című csomagban lokalizálták. A kritikusok szerint a játék kihívást jelentő és egyedi, de összességében átlagos kísérleti lövöldözős játék. A Radirgyt Radirgy Noa, Radirgy de godzsaru! és Radirgy Swag címen három folytatás követte.

Játékmenet[szerkesztés]

Képernyőkép az első pályáról

A Radirgy verikálisan mozgó shoot ’em up élénk cel shaded grafikai stílussal.[1][2] A játékban egy öt pályából álló játéktermi mód, egy pontszámvadász mód, állítható nehézségi szint, illetve a platformtól függően további játékmódok is vannak.[b][2] A történet középpontjában Kamigusza Sizuru nevű diáklány áll, aki allergiás a rádióhullámokra. Az édesapja egy olyan cég alkalmazottja, amely erre a betegségre fejleszt gyógyszert, azonban a Micsima Ruki által vezényelt terroristacsoport elfoglalja a vállalat épületét. Sizuru egy repülő mecha pilótája lesz, hogy kiszabadítsa az apját és a gyógyszert a terroristák fogságából. A történet előremozgatása érdekében szövegdobozok jelennek meg a játékmezőn, habár ezt a funkciót ki lehet kapcsolni.[2]

A játék bullet hell játékmechanikai elemeket tartalmaz, így a játékos által vezérelt szereplőnek kicsi a találati zónája és lövedékek sokaságát kell kikerülnie. A legtöbb lövedék minta nélküli hullámokban érkezik, leszámítva a főellenségharcok során, melyek alatt strukturáltabb minták szerepelnek.[2] A játékos három különböző hajó közül választhat, amelyek mindegyike más-más sebességbeállítással rendelkezik, valamint három fegyver közül is választhat: egy szélesebb sugárban lövedéket szóró gépágyú, egy célkövető lézer, illetve egy buborékágyú.[3] Mindegyik fegyver másképp viselkedik, ezért a játékosnak a használatukkor eltérő stratégiákat kell alkalmaznia.[2] A játékos egy karddal és egy pajzzsal is fel van szerelve.[3] A kard és a főfegyver az ellenséges egységek és bizonyos lövedékek elpusztítására, illetve a tárgyak eltérítésére használhatók. Ez az eltérítési mechanika lehetőséget ad a játékos számára a felvehető tárgyakkal és fejlesztésekkel való „zsonglőrködésre”, hogy csak akkor kelljen felhasználni azokat, amikor szüksége van rájuk.[2] Ha a játékos nem lő, akkor automatán aktiválódik egy páncél, mellyel bizonyos lövedékeket vissza lehet verni.[2] A pontszámszorzót meghatározó kombócsík akkor növelhető, ha a játékos a pajzs segítségével a lövedékekből vagy az ellenségből energiát gyűjt vagy az ABSNET-pajzs, egy olyan fegyver használatával, amely a képernyőn látható összes kisebb ellenfelet és lövedéket megsemmisíti. Az ABSNET-pajzs használatához a játékosnak meg kell töltenie egy mérőt az elpusztított ellenségek által elejtett kék tárgyak összegyűjtésével.[1][2][3]

Megjelenés[szerkesztés]

A Radirgyt miután először megjelent a játéktermi Sega NAOMI platformra, átírták Dreamcastra, majd később PlayStation 2-re és GameCube-ra. Az utóbbi kettő Radirgy PreciouS, illetve Radirgy GeneriC címen jelent meg, a címük magukra a platformokra utalnak. A PlayStation 2-verzióban egy nehezebb „okavari mód”, míg a GameCube-kiadásban „manpuku mód” néven egy különleges pontszámvadász játékmód is helyet kapott. Ezen kiadások mindegyike kizárólag Japánban volt elérhető.[1] A Radirgyt a korábban megjelent Chaos Fielddel ellentétben nem a későbbi konzolátiratok figyelembe vételével fejlesztették. Az othonikonzol-átiratok ötlete a fejlesztés késői szakaszában merült fel.[4]

2007 januárjában az O~3 Entertainment bejelentette, hogy februárban Radio Allergy cím alatt lokalizálja a játék GameCube-verzióját az észak-amerikai piacra.[5] A cég korábban a MileStone egy másik lövöldözős játékát, a Chaos Fieldet is lokalizálta.[1] A megjelenési dátumot azonban többször eltolták, míg végül 2007 júniusában törölték a játék megjelenését, mivel a kiskereskedők nem érdeklődtek a GameCube-címek árusítása iránt. A MileStone elkezdte vizsgálni annak lehetőségét, hogy a játék bekerüljön egy Wiire készült válogatásba.[6] A Radio Allergyt, a Chaos Field és a Karous társaságában végül a Wiire megjelent Ultimate Shooting Collection gyűjteményben lokalizálták.[1] 2009-ben Radirgy Noa címmel megjelent egy folytatás. 2014-ben Nintendo 3DS-re Radirgy de godzsaru!,[c] címmel egy újabb folytatást is kapott.[7]

Fogadtatás[szerkesztés]

Az IGN szerint a Radirgy Dreamcast-verziója kihívást jelentő, de összességében átlagos lövöldözős játék.[3] Az IGN egy előzetesben élvezte a játék GameCube-változatát. Úgy találták, hogy a játék nem rendelkezik az Ikaruga, egy másik GameCube-lövöldözős játék mélységével, azonban ennek ellenére úgy vélték, hogy a játék „szolid”, különösen a 20 dolláros árát figyelembe véve.[10] Kurt Kalata a Hardcore Gaming 101 weboldalon azt írta, hogy a látvány és a pontozási rendszer üdének tartja Radirgyt, azonban amint a vonzerő elillan, a játékról kiderül, hogy nem több, mint egy újabb „kísérleti lövöldözős játék”. Kalata kritizálta a játék zenei anyagát és a kétjátékos mód hiányát.[1] Aaron Kaluszka a Nintendo World Report weboldalán megjelenésekor elemzést írt a GameCube-kiadásról és a játékot ugyan összességében átlagosnak találta, azonban szerinte az mégis üdvözlendő adaléka a rendszer játékkönyvtárának. Kaluszka dicsérte a cel shaded dizájnt, a hangokat, az irányítást és az újrajátszhatósági értéket. A pályatervezést, a lelassulásokat, a játékmenetet hártáltató grafikai stílust és a többi lövöldözős játékoktól való kitűnést visszatartó játéktervezési döntéseket azonban már kritizálta. Stílus tekintetében „valahol a 16 bites korszak cute-em-upjai és a hagyományosabb lövöldék” közé sorolta be a játékot.[2] Darran Jones a Retro Gamer hasábjain a Radirgyt előrelépésnek nevezte a Chaos Fielddel szemben, és dicsérte a játék pontozási rendszerét, pályatervezést és a képi világot.[9]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Radirgy című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. ↑ A játék Japánban Radirgy címen ismert, ami a Radio Allergy összerántása. A japán karakterek olvasata Radzsirugi (ラジルギ; Hepburn: Rajirugi?), és néha Radilgy címen is hivatkoznak rá.[1]
  2. ↑ A PlayStation 2-verzióban egy megemelt nehézségi szintű „okavari mód” kapott helyet.[1] A GameCube-verzióban egy „manpuku mód” névre keresztelt játékmód szerepel, melyben a játékos teljes fegyverzeti erővel kezd és a pontszámszorzó a többi játékmódban szereplő 16×-os maximális érték helyett helyett 256x-ig mehet fel.[2]
  3. ↑ Radirgy de godzsaru! (ラジルギでごじゃる!; Hepburn: Radirgy de Gojaru!?)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d e f g h Hardcore Gaming 101: Post-Mortem Dreamcast Shooters (angol nyelven). Hardcore Gaming 101 . [2016. május 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. május 22.)
  2. ↑ a b c d e f g h i j k Radilgy GeneriC Review - Review (angol nyelven). Nintendo World Report. NINWR, LLC, 2007. június 3. [2014. szeptember 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 26.)
  3. ↑ a b c d e The Floigan Bros.: Radirgy (angol nyelven). IGN . Ziff Davis, 2006. június 8. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 21.)
  4. ↑ THE ILLEGAL FUNCTION ラジルギ ラジルギ完全攻略本 [The Illegal Function: Radirgy – Radirgy Complete Strategy Guide] (DVD-kiskönyv) (japán nyelven). INH Co., Ltd. 2006. szeptember 28. (Hozzáférés: 2021. augusztus 8.) (angol nyelvű fordítás)
  5. ↑ Goldstein, Hilary: Cure Your Radio Allergy (angol nyelven). IGN . Ziff Davis, 2007. január 12. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 21.)
  6. ↑ Burman, Rob: Radio Allergy Shot Down on 'Cube (angol nyelven). IGN . Ziff Davis, 2007. június 4. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 21.)
  7. ↑ ラジルギでごじゃる! (japán nyelven). Nintendo Japan . [2016. június 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. május 22.)
  8. ↑ (2007. május 1.) „Radio Allergy” (angol nyelven). Nintendo Power 215, Kiadó: Nintendo of America.  
  9. ↑ a b Jones, Darran (2006. május 1.). „Radirgy” (angol nyelven). Retro Gamer (24), 88. o, Kiadó: Imagine Publishing.  
  10. ↑ Bozon: Radio Allergy Hands-On (angol nyelven). IGN. Ziff Davis, 2007. április 7. (Hozzáférés: 2014. november 26.)

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Radirgy&oldid=26019691”