Petrel
| Petrel | |
 | |
| A Petrel rakétaszonda makettje (jobbra) múzeumban kiállítva. Mellette balra a Skua rakétaszonda makettje. | |
| Változat | Petrel–1 |
| Funkció | rakétaszonda |
| Gyártó | Bristol Aerojet |
| Fő üzemeltetők | Met Office |
| Szolgálatba állítás | 1967 |
| Szolgálatból kivonva | 1982 |
| Méret- és tömegadatok | |
| Hossz | 3,34 m m |
| Törzsátmérő | 19 cm m |
| Indulótömeg | 130 kg kg |
| Hasznos teher tömege | 18 kg kg |
| Repülési jellemzők | |
| Legnagyobb repülési magasság | 140 km |
| Fokozatok | |
| Fokozatok száma | 1 |
| Típusa | szilárd hajtóanyagú |
| Égésideje | 30 mp |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Petrel témájú médiaállományokat. | |
A Petrel (magyarul: viharmadár) brit egyfokozatú, szilárd hajtóanyagú meteorológiai rakétaszonda, amelyet az 1960-as évek második felétől alkalmaztak a magaslégkör, főként az ionoszféra tanulmányozására.
Története[szerkesztés]
A brit Meteorológiai Hivatal (Met Office) magaslégköri kutatócsoportjának (High Altitude Research Unit) az 1960-as évek elején elkezdett rakétaszondás légkörkutatásainak a céljaira készített rakétaszonda. A korábbi rakétaszondákhoz hasonlóan a Petrelt is a Bristol Aerojet vállalat fejlesztette ki a wescotti Rocket Propulsion Establishment (RPE) rakétakísérleti közponntal együttműködve. A cél a korábbi Skua rakétáknál nagyobb, 140 km magasság elérésére képes olcsó rakétaszionda kidolgozása volt. A Petrel konstrukciója Skua rakétán alapul, annak továbbfejlesztett, nagyobb méretű változata. 1967–1982 között 243 darabot indítottak a különböző helyszínekről. Ezek közül 6 indítás volt sikertelen, így a rakéta megbízhatósága 97,53%.os volt. Két változatát, a Petrel–1-t és a Petrel–2-t alkalmazták. Ezek a szilárd hajtóanyagú rakétahajtómű méretében és tolóerejében különböztek egymástól. Az első rakétaszondát 1967. június 1-jén indították a skóciai South Uist szigetről, az utolsó indításra 1982. augusztus 11-én került sor. A rakétákat Svédország és Norvégia területéről is indították.
Műszaki jellemzői[szerkesztés]
Rendkívül egyszerű felépítésű rakétaszonda. A rakéta orr-részében halyezték el a telemetriai egységet és a tudományos műszereket, valamint a rakéta visszatérését szolgáló ejtőernyőt. Hajtóműként a Chick típusú szilárd hajtóanyagú rakétahajtóművet használták. Felhasználás után a kiégett gyorsítórakétákat cserélni lehetett, így egy rakétaszonda többször felhasználható volt. A szondák indítását tehergépkocsira telepített, 10 m hosszúságú indítócsőből hajtották végre.
Típusváltozatok[szerkesztés]
Petrel–1[szerkesztés]
1967-től alkalmazták. Hajtóművét három Chick típusú szilárd hajtóanyagú rakétahajtómű, ezek együttesen kb. 20 kN tolóerőt biztosítottak. A hajtómű égésideje kb. 30 mp volt. A 130 kg starttömegű, 19 cm átmérőjű és 3,34 m hosszúságú rakétaszonda 18 kg-os hasznos terhet tudott 140 km-es magasságban juttatni.
Petrel–2[szerkesztés]
A rakétaszondában négy darab Chick hajtóművet építettek, melyek összesen 27 kN tolóerőt biztosítottak. A rakéta hossza 3,7 m-re nőtt. A Petrel–1-hez hasonlóan 18 kg-nyi hasznos teher befogadására volt alkalmas, melyet 175 km-s magasságba volt képes juttatni.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- A Petrel rakétaszonda. Encyclopedia Astronautica. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- Skua and Petrel sounding rockets. Rockets in Europe. (Hozzáférés: 2014. április 10.)