Novotny László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Novotny László
Született1941. június 18.
Budapest
Elhunyt2024. május 29. vagy előtte (82 évesen)[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásavegyipari gépészmérnök
IskoláiBudapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Politikai pályafutása
PártNemzeti Fórum
Kajakozói pályafutása
KlubBudapesti Honvéd
Kossuth Kajak Klub
MHS
Egyetértés
VM Egyetértés
Honvéd Dominó
Európa-bajnokság1961, 1965, 1966, 1969
SablonWikidataSegítség

Novotny László (Budapest, 1941. június 18.2024. május 29. vagy előtte) magyar mérnök, válogatott kajakozó.

Tanulmányai[szerkesztés]

A II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1959-ben. A BME Gépészmérnöki Kar vegyipari gépész szakán végzett (1964), hegesztő szakmérnöki oklevelet szerzett (1973), hegesztéstechnológiából doktorált (1978), a londoni Imperial College-ban ENSZ-ösztöndíjjal tanult (1976), a műszaki tudomány kandidátusa (1988).

Szakmai pályafutása[szerkesztés]

A Vegyiműveket Szerelő Vállalat Gyártási Gyáregységének műszaki fejlesztési előadója, technológus csoportvezetője (1964–1968), a Kőolaj-és Gázipari Tervező Vállalat, illetve Olajipari Tervező és Fővállalkozó Vállalat (OLAJTERV) irányító tervezőmérnöke, osztályvezetője (1968–1978), majd a vállalat főkonstruktőre (1978–1985), a Vegyiműveket Tervező Vállalat gépész főszakértője, (1985–1988). A Mikrotechnika Kisszövetkezet külkereskedelmi igazgatója és szoftvermenedzsere (1988–1991), az Interauditor Neuner + Henzl Tanácsadó Kft. műszaki igazgatója (1991–1995), az Ernst & Young Kft. szenior menedzsere (1995–2000), a Procont Holding Rt. termékfejlesztési üzletág-igazgatója (2000–2002), a Szinergia Projektmenedzsment Kft. vezető tanácsadója (2002), egyúttal a Qualiso Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója (1997–2017).

Nyomástartó edények, csővezetékek és egyéb gépészeti berendezések anyagmegválasztási kérdéseivel, szilárdsági méretezésével, illetve egyéb, a tervezéssel, gyártással, üzemeltetéssel összefüggő kérdésekkel foglalkozott.

A Zsana II. kútkitörés elfojtása gépészeti tervének kidolgozója.

Mérlegképes könyvelői és Informatikai Auditori (CISA) képesítést is szerzett.

1991-től üzleti és informatikai tanácsadói tevékenységgel és informatikai rendszerek auditálásával foglalkozik.

Tagja a Magyar Mérnökakadémiának. 1983-ban GTE Műszaki Irodalmi Díjjal tüntették ki. Számos találmánya és szabadalma van.

Politikai pályafutása[szerkesztés]

2006-tól 2010-ig a Nemzeti Fórum színeiben Budakalász Képviselő Testületének tagja, a Településfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság elnöke, 2010-től a Budakalászi Nemzeti Fórum Egyesület színeiben Budakalász Képviselő Testületének tagja volt. 2011. augusztus 31-ei hatállyal a képviselői mandátumáról lemondott, mivel nem értett egyet a testület többségének politizálásával.

Sportpályafutása[szerkesztés]

A magyar kajak-kenu válogatott tagja (1959–1970). A Budakalászi Vidra Sportegyesület elnöke (2004–2010).

Egyesületei[szerkesztés]

  • Budapesti Honvéd (1955–1956)
  • Kossuth Kajak Klub (1956–1958)
  • MHS (1959–1966)
  • Egyetértés (1967–1970)
  • VM Egyetértés (1971–1972)
  • Honvéd Dominó (1973–; Budapesti Honvéd)

Eredményei[szerkesztés]

  • Eb 2. (1965: kettes 10000 m),
  • Eb 4. (1961, 1969: négyes 10000 m),
  • Eb 6. (1969: négyes 1000 m);
  • magyar bajnok (1961, 1966: négyes 10 000 m )

A TFTI-n kajak-kenu edzői oklevelet szerzett (1967).

Főbb művei[szerkesztés]

  • A törésmechanika alkalmazása hegesztett nyomástartó edényekben lévő hibák megítélésére (Gép, 1982)
  • Nyomástartó edények, tartályok és csővezetékek méretezése (Alumínium kézkönyv. Bp., 1984)
  • Nyomástartó edények és tartályok. Csővezetékek hegesztett kötéseinek kialakítása (Hegesztési kézikönyv. Bp., 1985)
  • A túlterhelés hatása nyomástartó edényekben lévő fáradásos repedések terjedési viszonyaira
  • Kandidátusi értekezés (Bp.–Miskolc, 1987)
  • Kajakok és Kenuk Fából: 1. kötet: Magyar kajakok és kenuk fából, 2. kötet: A Struer Kajak (Dánia) cég által gyártott kajakok és kenuk (Budakalász, 2012)[2]
  • Fejezetek a Kajak-Kenu Sport Történetéből (Budakalász, 2016)
  • A magyar vízicserkészet története (Budakalász, 2017)

Jegyzetek[szerkesztés]