Németh András (pedagógus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Németh András
Született1950. október 29. (73 éves)
Kemeneskápolna
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásatanár
Iskolái
SablonWikidataSegítség

Németh András (Kemeneskápolna, 1950. október 29. –) pedagógus, neveléstörténész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karának (ELTE PPK) professor emeritusa.

Pályája[szerkesztés]

Tanulmányait először Pécsen a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán végezte 1971 szeptembere és 1975 júliusa között, ahol vegyipari gépész üzemmérnöki diplomát szerzett. Ezt követően fordult a pedagógia irányába: 1979-ben elvégezte az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolát, ezzel általános iskolai tanári képesítést szerezve, majd 1982-ben diplomázott az ELTE Bölcsészettudományi Kar pedagógia szakán. Ezt követően ez 1985 és 1988 között ELTE BTK-n Mészáros István vezetése alatt tudományos ösztöndíjasként folytatta munkáját, emellett pedig 1989-ig a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola adjunktusa, majd egy évig a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola docense és egyben főigazgató-helyettes is volt. 1986-ban egyetemi doktori fokozatot, 1989-ban a neveléstudományok kandidátusa címet ítélték oda neki. 1990 és 1992 között ELTE Tanárképző Főiskolai Kar (ELTE TFK) főiskolai docense, 2003-ig (az ELTE PPK megszervezéséig) főiskolai tanárként a Neveléstudományi Tanszék vezetője (közben 1999-től a TFK főigazgatói tisztségét is ellátta). 1997 óta ELTE Neveléstudományi Doktori Iskola (ELTE NDI) törzstagja, 2005 és 2023 között az Elméleti-Történeti Pedagógia Program, 2015 és 2022 között pedig az ELTE PPK-n működő Történeti, Elméleti és Összehasonlító Pedagógiai Kutatócsoport (TEÖP) vezetője volt. 2020-ban professor emeritusnak nevezték ki, oktatói tevékenységét – elsősorban az NDI-ben – jelenleg is folytatja.[1]

A főváros mellett több vidéki felsőoktatási intézményben is dolgozik. 2000-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen habilitált a neveléselmélet és neveléstörténet területén, 2006 óta témakiíró a Pécsi Tudományegyetem "Oktatás és Társadalom" Doktori Iskolájában, illetve a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Doktori Iskolájában, 2013-tól kezdődően tagja a milánói Szent Szív Katolikus Egyetem Neveléstudományi Doktori Iskolája nemzetközi tudományos testületének. A határon túli intézmények közül a komárnoi Selye János Egyetem pedagógiai doktori program tudományos tanácsának tagja és oktatója.[1]

Tudományos fokozatai[szerkesztés]

  • Neveléstudományok kandidátusa (1989) – Tudományos Minősítő Bizottság
  • Habilitált doktor (2000) – Kossuth Lajos Tudományegyetem
  • Kiss Árpád-díj (2004)
  • Magyar Tudományos Akadémia doktora (2004)

Kutatási területei[szerkesztés]

  • Neveléstörténet – különös tekintettel a modern korra
  • A neveléstudomány tudománytörténete
  • A pedagógusképzés és  a pedagogues professziók története
  • A reformpedagógia elmélete és története
  • Történeti pedagógiai antropológia
  • A múzeumpedagógia elmélete és története

Szakmai, közéleti tevékenység[szerkesztés]

  • MTA Pedagógiai Bizottság tagja
  • MTA Pedagógiai Bizottság Neveléstörténeti Albizottság elnöke
  • MTA Művelődéstörténeti Bizottságának tagja
  • MTA Néprajzi Bizottság Tánctudományi Munkabizottságának tagja
  • ELTE PPK Neveléstudományi Doktoriskola törzstagja, a Pedagógiatörténeti Program vezetője
  • Szegedi Tudományegyetem habilitációs és neveléstudományi bizottságának külső tagja
  • ELTE PPK Kari Tudományos, Doktori és Habilitációs Bizottságának tagja
  • ELTE Egyetemi Doktori Tanácsának póttagja
  • Pedagógiatörténeti Tanszék Tudományos Közleményei sorozat társszerkesztője
  • Neveléstudomány-történeti Tanulmányok (1-12.) sorozatszerkesztője (Osiris, majd 2004-től Gondolat Kiadó)
  • Magyar Pedagógia szerkesztőbizottságának tagja
  • Neveléstörténet  szerkesztőbizottságának tagja

Könyvei 1990-2006[szerkesztés]

  • A magyar tanítóképzés története  (1990)
  • Weszely Ödön  (1990)
  • Lubrich Ágost  (1992)
  • A reformpedagógia múltja és jelene  (1993)
  • Neveléstörténet  (Pukánszky Bélával, 1994)
  • Nevelés, gyermek, iskola  (1997)
  • Bevezetés a nevelés történeti és elméleti kérdéseibe  (1997)
  • Bevezetés a pedagógia és az iskoláztatás történetébe  (Mészáros Istvánnal, Pukánszky Bélával, 1999)
  • Reformpedagógia és az iskola reformja  (Ehrenhard Skierával, 1999)
  • A modern pedagógia kialakulása és fejlődése  (1999)
  • Neveléstudomány-történeti tanulmányok  (H.-E. Tenorthtal, 2000)
  • A magyar neveléstudomány fejlődéstörténete  (2002)
  • A pedagógia problématörténete  (Pukánszky Bélával, 2004)
  • A magyar pedagógia tudománytörténete  (2005).

Újabb - 2006 utáni - művei[szerkesztés]

1. Németh András

The Historical Educational Research in Hungary. His History and Actual Position.: Die historische Pädagogik in Ungarn. Geschichte und heutiger Stand

ESPACIO TIEMPO Y EDUCACIÓN 3:(1) pp. 85-110. (2016)

Link(ek): DOI, WoS

Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos

2. Németh András

Die Rolle des Herbartianismus in der Gründung der ungarischen Pädagogik und Gymnasiallehrerbildung in der 2. Hälfte des 19. Jahrhunderts

In: Bolle, Rainer, Halbeis, Wolfgang (szerk.) Wie lernt man erziehen? Zur Didaktik der Pädagogik. Jena: Garamond Verlag,2016. pp. 153-166. Befoglaló mű link(ek): Kiadónál

Könyvrészlet/Könyvfejezet/Tudományos

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Németh András szakmai önéletrajza (HTML), 2023. december 9. (Hozzáférés: 2024. január 27.)

Források[szerkesztés]