Mokkan
_in_7-8th_c.jpg)
A mokkan (木簡) kis méretű fapálcika, melyre üzeneteket, rövid feljegyzéseket írtak, főképp a 7. és 8. századi Japán területén, de még a Tokugava-sógunátus idején (1603-1868) is használták. Szállítmányozási cédulaként is használták őket. Informálisnak számítottak, így kiegészítik a hivatalos, papír alapú dokumentumokat.[1][2] Egész Japánban találtak ilyen pálcikákat, azonban a legtöbb Nara és Fudzsivara területén került elő ásatások során.[3]
Felfedezése[szerkesztés]
1928-ban találták meg az első mokkant Mie prefektúrában. Az 1960-as évektől kezdve, különösen az 1980-as és az 1990-es évek építkezései során fedezték fel a legtöbbet.[1][3]
1988-ban mintegy 50 000 darab, 8. századi fapálca került elő egy bevásárlóközpont építése előtt végzett ásatás során. A területről kiderült, hogy egykor a narai Nagaja herceg rezidenciája volt. Az itt talált fapálcák hozzájárultak ahhoz, hogy a történészek jobban megértsék ezt a kort.[4]
2010-ig több mint 150 000 mokkant találtak.[3] Három Manjósú töredéket is feltártak, amelyeket mokkanra jegyeztek fel.[5][6][7]
Nyelvezete és jellemzői[szerkesztés]
Sok fapálca ójapán nyelven íródott kínai írásjegyekkel, de japán nyelvtannal; néhány pedig klasszikus kínai nyelven. Mindez jól mutatja, hogy a 7. század végén már elterjedt volt az írástudás. A szövegek jobbára rövidek, és informálisabbak, mint az ójapán korpuszt alkotó költemények és liturgiák.[3]
Gyakran bambuszból készültek, alakjuk és méretük is eltérő. Általában 10-25 centiméter hosszúak és 2-3 centiméter szélesek. Vannak teljesen téglalap alakúak, de léteznek hegyesre faragott változatok és a tetejükön bemetszettek is. Gyakorlatias, hétköznapi felhasználásra tervezték őket, a papírral ellentétben újrafelhasználhatók voltak, mivel a tintával írt szöveget le lehetett gyalulni. Mindkét oldalát használták feljegyzésre. Palotákban is használták, az emberek és az áruk irányítását segítették velük. Ezen felül a mokkanokat a tisztviselők arra használták, hogy az építőanyagokkal és az építkezésekkel kapcsolatos nyilvántartásokat vezessenek rajtuk. [8]
Találtak olyan mokkanokat is, amelyeken mangához hasonló skiccek szerepelnek, vagy amelyeken kalligráfiát gyakoroltak. Festők is használták tájképek gyakorlásához.[8]
Bár túlnyomó többségben Japánban fedeztek fel ilyen fapálcákat, Kínában és Koreában is kerültek elő hasonlók.[8]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Piggott 450. o.
- ↑ Piggott 450–452. o.
- ↑ a b c d Frellesvig 22. o.
- ↑ Piggott 452–461. o.
- ↑ ７世紀の木簡に万葉の歌 奈良・石神遺跡、６０年更新. Asahi, 2008. október 17. [2008. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 31.)
- ↑ „万葉集：３例目、万葉歌木簡 編さん期と一致－－京都の遺跡・８世紀後半”, Mainichi , 2008. október 23. (Hozzáférés: 2008. október 31.) [halott link]
- ↑ „万葉集：万葉歌、最古の木簡 ７世紀後半－－奈良・石神遺跡”, Mainichi , 2008. október 18.. [2008. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. október 31.)
- ↑ a b c LKE
Források[szerkesztés]
- ↑ Frellesvig: Frellesvig, Bjarke (2010), A History of the Japanese Language, Cambridge: Cambridge University Press, ISBN 978-0-521-65320-6
- ↑ LKE: Mokkan (német nyelven). Leuveni Katolikus Egyetem japán tanszék. (Hozzáférés: 2023. november 3.)
- ↑ Piggott: Piggott, Joan R. (1990), "Mokkan: Wooden Documents from the Nara Period", Monumenta Nipponica 45 (4): 449–470
További információk[szerkesztés]
- Mokkan adatbázis japán, kínai és koreai nyelven
