McLaren MCL33
| McLaren MCL33 | |
 | |
| Gyártási adatok | |
| Versenysorozat | Formula–1 |
| Gyártó | McLaren |
| Előző | McLaren MCL32 |
| Következő | McLaren MCL34 |
| Műszaki adatok | |
| Vázszerkezet | szénszálas kompozit szerkezet |
| Első felfüggesztés | szénszálas keresztlengőkaros nyomórudas |
| Hátsó felfüggesztés | Mint az előző |
| Motor | Renault R.E. 18 V6 turbómotor |
| Váltó | McLaren 8 fokozatú sebességváltóssel |
| Tömeg | 733 kg |
| Üzemanyag | BP |
| Gumik | Pirelli |
| Versenyeredmények | |
| Csapat(ok) | McLaren F1 Team |
| Pilóták | 2.  Stoffel Vandoorne14.  Fernando Alonso |
| Első verseny |  2018-as Formula–1 ausztrál nagydíj |
| Futott versenyek | 21 |
| Győzelmek | 0 |
| Dobogós helyezések | 0 |
| Edzéselsőségek | 0 |
| Leggyorsabb körök | 0 |
A McLaren MCL33 egy Formula–1-es versenyautó, mely a 2018-as Formula–1 világbajnokság során volt a McLaren-csapat autója.[1] Az autókat a kétszeres világbajnok Fernando Alonso és Stoffel Vandoorne vezették, valamint tesztpilótaként az abban az évben európai Formula-3-as bajnok, Lando Norris.[2] Ez volt a csapat első autója, melyet Renault-motorral szereltek (bár 1993-ban egyszer már majdnem megtörtént), miután három sikertelen év után szerződést bontottak a Hondával. Az autó új színekben pompázott, papaja-narancssárgában és kékben, melyek részben a klasszikus McLaren-színeket idézik, részben pedig az előző évi Indy 500-on indított McLaren-Andretti-Honda színeit másolta.
Fejlesztés[szerkesztés]
Miután az előző év szeptemberében a csapat szerződést bontott a Hondával az évek óta tartó sikertelenség és megbízhatatlanság miatt, új partner után néztek. A Renault motorjai voltak a legideálisabb választás, csakhogy a gyár jelezte, hogy két partnere (Red Bull és Toro Rosso), valamint gyári csapata mellett nem tudna még egy csapatot kisegíteni. A tárgyalások közben úgy esett, hogy a Toro Rosso és a Renault viszonya megromlott, így kézenfekvővé vált, hogy a két csapat cseréljen motort.
Ez megtörtént, csakhogy ez számos kihívást tartogatott Tim Goss tervező és a többiek számára. Ugyanis az új kasztni még a Honda motorja köré épült, és annak az elrendezése teljesen más volt, mint a Renault-é. Ezért a váltót és a hátsó felfüggesztést teljesen át kellett tervezni, hogy elférjen. A hely mégis kevés volt,amely a tesztek során derült ki. A motor annyira túlmelegedett, hogy rendszeresen meghibásodott, így a borításra több helyen újabb és újabb réseket kellett vágni a megfelelő hűtés érdekében. Később kisebb áttervezésekkel lettek úrrá a problémán.
A kasztni az MCL32-es továbbfejlesztése volt. Elhagyták a motorborítás meghosszabbított részét (a "cápauszonyt") és a T-szárnyat, felszerelték viszont a pilóta feje felé a becsapódásoktól védő keretet, a "glóriát".
Évad[szerkesztés]
A szezon előtti teszteken Fernando Alonso lelkendezve beszélt a Renault motor teljesítményéről - annak ellenére is, hogy számos nehézség hátráltatta őket, az elektronika és a hidraulikus rendszer is többször meghibásodott. Különösen kínos volt ez a csapat számára azért, mert a lesajnált Toro Rosso-Honda egyetlen hiba nélkül teljesítette az összes tesztnapot.
A szezonnyitó ausztrál nagydíjon ugyan a Q2-ben kiestek az időmérő edzés során, viszont remek rajtot vettek. Alonso ötödik, Vandoorne kilencedik lett, amellyel 12 pontot szereztek, amellyel azonnal el is érték a Honda-éra legjobb eredményét, illetve máris több pontot gyűjtöttek egy versenyen, mint az előző évben. A várt sikerek azonban elmaradtak. A Spanyol Nagydíjon új aerodinamikai elemekkel szerelték fel az autót (többek között egy áttervezett, háromnyílású orral), ami Alonso szerint sokkal vezethetőbbé vált. Amikor azonban a francia és a német futamokon is nehéz versenyük volt, lázasan kezdte keresni a csapat a hiba okát. Elismerték, hogy a kasztni mégsem olyan jó, sőt rosszabb, mint az előző évi, és hogy a szabadedzések jobbára arról szólnak, hogy próbálják a hibákat keresni, ami a tényleges fejlődés gátja. Nem könnyítette meg a helyzetüket, hogy a vezető tervező, Tim Goss, hosszú évek után távozott a csapattól az azeri nagydíjat követően.
Miután az autó, a többi csapattal ellentétben, nem kapott fejlesztéseket az év során, egyre inkább kezdett visszaesni a mezőnyben, és a sereghajtó Williams mellett egyre többször szerepelt a két McLaren. A csapat végül 62 ponttal a hatodik helyen zárt.
A szezonzáró futamon, mely Fernando Alonso búcsúversenye is volt, a 14-es rajtszámú autó speciális festést kapott.
Eredmények[szerkesztés]
| Év | Csapat | Motor | Gumik | Pilóták | Versenyek | Pontok | Konstruktőri helyezés | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| AUS | BHR | CHN | AZE | ESP | MON | CAN | FRA | AUT | GBR | GER | HUN | BEL | ITA | SIN | RUS | JPN | USA | MEX | BRA | ABU | |||||||
| 2018 | McLaren | Renault R.E.18 | Pirelli | ||||||||||||||||||||||||
 Fernando Alonso
|
5 | 7 | 7 | 7 | 8 | Ki | Ki | 16† | 8 | 8 | 16† | 8 | Ki | Ki | 7 | 14 | 14 | Ki | Ki | 17 | 11 | 62 | 6. | ||||
 Stoffel Vandoorne
|
9 | 8 | 13 | 9 | Ki | 14 | 16 | 12 | 15† | 11 | 13 | Ki | 15 | 12 | 12 | 16 | 15 | 11 | 8 | 15 | 14 | ||||||
Megjegyzés:
- † – Nem fejezte be a futamot, de rangsorolva lett, mert teljesítette a versenytáv 90%-át.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ „McLaren Formula 1 - McLaren unveils striking 2018 challenger: the MCL33”. [2018. február 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.) (angol nyelvű)
- ↑ „McLaren Formula 1 - Lando Norris becomes official McLaren test and reserve driver for 2018”. [2018. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.) (angol nyelvű)
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
