Luigi Broglio

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Luigi Broglio
Született1911. november 11.
Mestre
Elhunyt2001. január 14. (89 évesen)
Róma
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – 2001. január 14.)
  • olasz (1911. november 11. – 1946. június 18.)
Foglalkozása
  • flight engineer
  • mérnök
  • egyetemi oktató
KitüntetéseiTheodore von Kármán Award (1988)[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Luigi Broglio témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Luigi Broglio (Mestre, 1911. november 11.Róma, 2001. január 14.) az olasz űrkutatás úttörője, repüléstechnikai mérnök.

Életpálya[szerkesztés]

1934-ben Rómában szerzett repüléstechnikai mérnöki diplomát. 1937-től előbb tartalékos tüzértiszt, majd második világháborúban az olasz légierő főhadnagya. Legfőbb feladata a repülőgépek hajtóműveinek fejlesztése. A háború után maradt a légierőnél. Az University of Róma oktatója, vendégelőadó Spanyolországban és az Amerikai Egyesült Államokban. Olaszországban 1952-ben létrehozott egy szuperszonikus szélcsatorna (Mach 4) laboratóriumot.

1956-tól Szardínia keleti partján létrehozott egy kis rakéta kísérleti telepet. Rakéta kísérleteik során meteorológiai szolgálatot végeztek (felhőképzés, jégeső csökkentés).

1961-től együttműködve a NASA mérnökeivel megépítették, Kenya partjainál telepítették a San Marco-indítóbázist. Az első műholdat, a San Marco–1-et 1964. december 15-én indították.

Szakmai sikerek[szerkesztés]

  • tiszteletére az 18542-es aszteroidát róla nevezték el
  • a Kenyai Űrkutatási Központot róla nevezték el

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]