Kornya Mihály
| Kornya Mihály | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Kornya Mihály |
| Született | 1844. február 22. Nagyszalonta |
| Elhunyt | 1917. január 3. (72 évesen) Bihardiószeg |
| Munkássága | |
| Vallás | kereszténység |
| Felekezet | baptista |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kornya Mihály témájú médiaállományokat. | |
Kornya Mihály (Nagyszalonta, 1844. február 22. – Bihardiószeg, 1917. január 3.) a több mint másfél évszázados magyar baptista misszió legdinamikusabb időszakának meghatározó egyénisége. Gyakran nevezik parasztapostolnak illetve paraszt-prófétának is.
Fiatalkora és családja[szerkesztés]
Szegényebb sorsú földműves családban született, Kornya Mihály és Kovács Katalin gyermekeként. Ötéves volt, amikor apja meghalt; fiatal korától dolgoznia kellett a megélhetésért. Egy ideig Rozvány György ügyvéd, volt honvédtiszt tanyáján dolgozott, majd Nagyváradon a család parádés kocsisa lett. Feladatai közé tartozott az is, hogy a szombatonként érkező segítségkérőket kikérdezze.
1865-ben kilépett Rozványéktól, de a családdal továbbra is tartotta a kapcsolatot. Rövid ideig Geszten, Tisza Kálmánnál lett parádés kocsis, majd önállósította magát. Nagyszalontán a Gyepszélsor 366. alatt gazdálkodott, sertéseket, lovakat, ökröket tartott. 1866. május 23-án házasodott össze a Rozvány családnál konyhalányként dolgozó Pataki Zsigó Máriával (1846–1890), akitől hét gyermeke született: Juliánna (?–1905), Zsuzsánna (1868–?), Mária (1876–1899), Erzsébet (1877–1905), Sára (1879–?), Teréz (1882–1902), Mihály (?–1914. szeptember 17.)
Négy lánya fiatalon, de már asszonyként hunyt el, 1914-ben egyetlen fia az első világháborúban Szerbiában vesztette életét. 1890. május 17-én felesége elhunyt, második felesége ugyanabban az évben Takácsné Tóth Máté Zsuzsánna, kétgyermekes özvegy lett.
Megtérése és munkássága[szerkesztés]
Tóth Mihály rábeszélésére Kornyai részt vett azokon az igehirdetéseken, amelyeket Rottmayer János (1818–1901) munkatársa, Novák Antal (1828–1877 budapesti szabó, a Bibliatársulat árusa prédikált Lajos János puskaműves házánál.[1] Ennek hatására tért meg, és 1875. augusztus 26-án Meyer Henrik merítette be Gyulán, a Fehér-Körösben. Ugyanakkor merítkezett be felesége és hat további nagyszalontai lakos. Az ő házánál tartotta istentiszteleteit a nagyszalontai baptista gyülekezet, amelynek 1879-ben már 47 tagja volt.
Éveken át hirdette az evangéliumot a környező falvakban. 1877. november 11-én Mayer Henrik „vénné” avatta. 1881. június 8-án Tóth Mihállyal és a sógor Balogh Lászlóval presbiterré választotta Meyer (vagy ahogy ő hívja: Mitaelter-ré, társvénné), majd másnap elvégezte el az első bemerítését Feketetóton (korábban Mayer keresztelte meg a Kornya által felkészítetteket is), de az ismeretlen vallás igehirdetőjeként sok bizalmatlansággal is meg kellett küzdenie ("próbálgatja az est homályában és éjjelenként a lélekfogdosás munkáját",[2][3] ill. többször tettleg is bántalmazták, illetve ha engedélyezték is a hatóságok az összejöveteleket, azokon csendőrnek is részt kellett vennie.[4]) Általában gyalog vagy alkalmi szekéren utazott, néha vonatozott és bejárta Arad, Békés, Bihar, Hajdú, Pest-Pilis-Solt, Szilágy vármegyéket. Gyülekezeti és lányai segítségével lefordíttatta a német nyelvű énekeket, "nemzetközi lecké"-ket, majd sokszorosíttatta Pesten, és szétküldte a gyülekezetnek. Ezek a művek lettek a Vasárnapi Tanító[5] egyik előzménye.
1893-ban az országos konferencia felosztotta Kornya hatalmas munkaterületét, és a nagyszalontai körzetet Tóth Mihályra bízta, és Kornya Bihardiószeg központtal új területen folytatta a missziót. Először Derecskére, majd Nagyváradra, 1903-ban Diószegre költözött, és folytatta a környéken az igehirdetést, mely során sok román csatlakozott a baptistákhoz.[6][7] Amikor 1905-ben az állam elismerte a magyarországi baptista egyházat, Kornya (Meyer Henrikkel és Tóth Mihállyal együtt) ellenezte ezt, mivel ők a szabad vallásgyakorlás hívei voltak, amely megvalósulása esetén nem kell egy vallást sem elismerni. Valószínűleg a Meyeréktől kivált kisebbség járt közben az állam általi elismerés érdekében.[8] 1912. április 5-én megalakult a Magyarnyelvű Szabad Baptista Szövetség, amelynek elnöke Kornya Mihály lett.
Négy évtizedes munkássága során számos gyülekezetet alapított Bihar megyében, Pest megyében és a Szilágyságban, 328 alkalommal tartott bemerítést, és mintegy 11 000 hitvallót keresztelt meg. Missziós tevékenységét – tolmács segítségével, más forrás szerint aránylag jól megtanult románul[3] – az Arad megyei románok körében is folytatta. Híveit – talán irigységből – "Kornyahitűeknek" is nevezték.
1917. január 3-án hunyt el Bihardiószegen és január 6-án temették. A gyászbeszédet Meyer Henrik tartotta és II. Sámuel 1:17-26. verseiből olvasott fel.[3]
Emlékezete[szerkesztés]
- Gödöllőn utca van róla elnevezve; itt található a baptista imaház.[9]
- 2010-ben a Magyar Baptisták Világszövetsége Kornya Mihály-díjat alapított az emlékezetére.[10]
- 2014-ben a Magyarországi Baptista Egyház Kornya-programot indított új gyülekezetek alapítására.[11]
- A magyarországi és erdélyi baptisták a 2017-es évet, Kornya Mihály halálának 100. évfordulóját, Kornya-emlékévnek nyilvánították,[12] és ugyanúgy az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség.[13]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A magyar baptisták üdvözlik Hardingot. Az Est, (1920. november 6.) 3. o.
- ↑ Különfélék. Protestáns egyházi és iskolai lap, (1881. január 30.) 13. o.
- ↑ a b c Mészáros Kálmán: Emlékezés Kornya Mihályra a nagy parasztapostol halálának 75. évfordulója alkalmából. Theologiai Szemle, 11–12. sz. (1992) 340. o., Az mű alapja Kirner A. Bertalan: Kornya Mihály baptista úttörő paraszt apostol krónikája, Néprajzi és egyháztörténeti emlékek sorozat, 1945.
- ↑ Hódít a baptista vallás. Pesti Hirlap, (1914. február 13.) 12. o.
- ↑ A szilágynagyfalui baptista gyülekezet által kiadott Igazság Tanúja című folyóirat melléklete, lásd Reformátusok, baptisták, görögkeletiek. In Major Miklós: Szilágynagyfalu. Budapest: Száz magyar falu könyvesháza Kht. 2001. = Száz Magyar Falu Könyvesháza, ISBN 963-9287-85-7
- ↑ Baptisták az Alföldön. Hazánk, (1898. szeptember 2.) 6. o.
- ↑ A baptisták rövid ismertetése. Székely Nemzet, (1905. november 13.) 1. o.
- ↑ A baptisták elismerése. Pesti Napló, (1905. november 4.) 8. o.
- ↑ Elérhetőség. godollobaptista.hu. Gödöllői baptista gyülekezet (Hozzáférés: 2015. július 3.)
- ↑ Összmagyar Baptista Missziói Konferencia Nagybányán. Békehírnök, CIV. évf. 19. sz. (2010. május 9.)
- ↑ Elindult a Kornya-program. www.baptist.hu. Magyarországi Baptista Egyház (2014. szeptember 9.) (Hozzáférés: 2015. július 5.) arch
- ↑ Mészáros Kálmán: Baptista egyháztörténészek tanácskozása Debrecenben. www.rmbgysz.ro (Hozzáférés: 2022. április 18.) arch
- ↑ Valami új született. Evangéliumi Hírnök, CIX. évf. 4. sz. (2017. április)
Források[szerkesztés]
- Kirner A. Bertalan: Kornya Mihály krónikája: Néprajzi és egyháztörténeti emlékek. Budapest: Fortin László. 1990. ISBN 9634003257
- G. Alexander Kish: The Origins of the Baptist Movement Among the Hungarians: A History of the Baptists in the Kingdom of Hungary from 1846 to 1893. (hely nélkül): Brill Academic Pub. 2011. = Brill's Series in Church History, 54. ISBN 978-9004211360
- Kiss Lehel: Emlékezés Kornya Mihályra. Evangéliumi Hírnök, CII. évf. 5. sz. (2010. május) arch Hozzáférés: 2015. július 3.
- Mészáros Kálmán: „Evangelizációt szerveztünk Isten országa terjesztése céljából”: A Magyarország határain kívül élő magyar baptista közösségek missziói tevékenységének múltja, kitekintéssel a jelenre. dea.lib.unideb.hu. Debreceni Egyetem elektronikus Archívum (2009) (Hozzáférés: 2015. július 3.)
További információk[szerkesztés]
- Mike Károly: A paraszt-apostol: A magyar népi reformáció eposza. Kornya Mihály. Budapest: szerzői. 1990. ISBN 963-400-226-9
- Kelemen Sándor Tomi: Kornya Mihály és családja származástörténete. Szalárd: Theologos. 2017. = Kornya-könyvek, 1. ISBN 973-98644-8-1
- Szigeti Jenő: Megtérési mozgalmak a XIX. századi magyar vallásosság hátterén. vallastudomany.elte.hu. ELTE BTK Vallástudományi Központ (Hozzáférés: 2015. július 3.)
.svg){kind=small}