Johann Jakob Balmer
| Johann Jakob Balmer | |
 | |
| Az 1880-as években | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1825. május 1. Lausen |
| Elhunyt | 1898. március 12. (72 évesen) Bázel |
| Sírhely | Wolfgottesacker |
| Ismeretes mint | a hidrogén Balmer-sorozatának leírója |
| Nemzetiség | német |
| Állampolgárság |  svájci |
| Házastárs | Christine Pauline Rinck, 1868 |
| Gyermekek | 6 gyerek |
| Lakhely | Bázel |
| Iskolái |
|
| Iskolái | |
| Felsőoktatási intézmény | Karlsruhei Egyetem, Berlini Egyetem |
| Pályafutása | |
| Szakterület | matematika, |
| Kutatási terület | matematikai fizika |
| Tudományos fokozat | doktor — Bázeli Egyetem, 1849 |
| Munkahelyek | |
| Hatással voltak rá | |
| Hatással volt |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Jakob Balmer témájú médiaállományokat. | |
Johann Jakob Balmer (Lausen, Basel-Landschaft kanton, 1825. május 1. – Bázel, 1898. március 12.) svájci matematikus, matematikai fizikus, a hidrogén látható fény tartományába eső színképvonalainak hosszát megadó és róla elnevezett képlet kidolgozója.
Élete, pályafutása[szerkesztés]
Lausanne-ban született, mint szüleinek legidősebb fia hasonnevű apja politikus, országbíró, édesanyja Elizabeth Rolle Balmer volt.
Az egyetemet Karlsruhében kezdte és Berlinben fejezte be. Svájcba hazatérve a nagy múltú Bázeli Egyetemen kapott matematikai doktorátust már 24 évesen, majd ott is helyezkedett el. Meglehetősen későn (43 évesen) nősült meg, de házasságából így is hat gyerek született.
Munkássága[szerkesztés]
Az ugyancsak a Bázeli Egyetemen tanító Eduard Hagenbach javaslatára kezdett foglalkozni azzal, milyen törvényszerűség szerint követik egymást a hidrogénnek a látható fény tartományában megfigyelhető színképvonalai. Ennek leírására tapasztalati úton kidolgozta a róla elnevezett Balmer-formulát; az ezzel kapott hullámhosszak a hidrogén úgynevezett Balmer-sorozatának tagjai. Az összefüggés magyarázatát 1913-ban adta meg Niels Bohr. A képletet a hidrogén színképvonalainak többi (az ultraibolya, illetve infravörös tartományba eső) sorozataira Johannes Rydberg általánosította 1888-ban; az általa kidolgozott képlet aa Rydberg-formula. A Balmer-sorozat tagjait a hidrogénre utaló H betű után alsó indexbe tett számokkal jelölik. A sorozat vége, ahol a vonalak összesűrűsödnek, az úgynevezett Balmer-kontinuum; ennek határértéke az alsó index nélkül írt H-vonal.
- Balmer, J.J. (1885). Notiz über die Spectrallinien des Wasserstoffs. Annalen der Physik und Chemie. 3rd series (in German). 25: 80–87.
Ugyancsak Balmer fedezte fel, hogy a csillagok fényereje a hidrogén (ultraibolya tartományban lévő, λ = 364,7 nm) H-vonalánál ugrásszerűen megváltozik; ez az ugyancsak róla elnevezett Balmer-ugrás. Jelentősége a csillagok színképtípusának meghatározásánál van; legerősebb az A típusú csillagokban.
Emlékezete[szerkesztés]
- Az ő nevét viselik az általa felfedezett és vázlatosan fentebb ismertetett fogalmak:
- Balmer-kráter a Holdon;
- 12755 Balmer kisbolygó.[1]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Johann Jakob Balmer című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Magyar nagylexikon III. (Bah–Bij). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 130. o. ISBN 963-05-6821-7
