Jeszenszky István (okl. közgazdász, 1921-1997)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jeszenszky István
Született1921. május 8.
Orosháza
Elhunyt1997. szeptember 17. (76 évesen)
Budapest
Nemzetiségemagyar
FoglalkozásaOkl. közgazdász,
gazdasági vezérigazgató helyettes
SablonWikidataSegítség

kisjeszeni Jeszenszky István (Orosháza, 1921. május 8. – Budapest 1997. szeptember 17.) okleveles közgazdász. Magyar Alumíniumipari Tröszt gazdasági vezérigazgató-helyettese 1963 és 1982 között.

Élete[szerkesztés]

Dédapja a id. Jeszenszky Károly mezőberényi evangélikus lelkész, aki 50 éven át szolgált a gyülekezetben. Nagyapja ifj. Jeszenszky Károly szintén mezőberényi evangélikus lelkész. Apja kiszjeszeni Jeszenszky Károly Gusztáv orosházi főszolgabíró, édesanyja Hegedűs Ilona.

1949. október 1-én megnősült, felesége Schiele Mária (1929-1956), könyvelőként dolgozott, egy fiúk született 1950-ben, aki a Jeszenszky István Attila nevet kapta a keresztségben.

A Közgazdasági Egyetem után az olajiparban kezdett dolgozni, 1951-ben került az alumíniumipar pénzügyi-gazdasági vonalára, Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek (OMBKE) 1960 óta volt tagja. AZ OMBKE a fémkohászati szakosztály gazdasági felelőse volt, majd a szakosztályon belül életre hívta az ipargazdasági szakcsoportot, s mint annak vezetője, tagja volt az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület ipargazdasági bizottságának, később pedig annak vezetője lett, valamint az ellenőrző bizottság elnöke.

Felesége halála után 1958-ban másodszor is megnősült (Reich Irént vette el) és 1959 végén második gyermeke Jeszenszky Tamás is megszületett.

1963-ban a racionális gazdasági és műszaki irányítás érdekében létrejött a Magyar Alumíniumipari Tröszt (MAT), amelynek irányítása alá kerültek a bauxitbányák, a timföldgyárak, az alumíniumkohók, az alumínium-félgyártmány üzemek, továbbá az Alumíniumipari Kereskedelmi Vállalat, az Alumíniumipari Tervező Intézet, a Fémipari Kutató Intézet és a Bauxitkutató Vállalat. A MAT első vezérigazgatója dr. Dobos György, helyettesei pedig Tímár Vilmos, Jeszenszky István voltak, aki 1982-es nyugdíjazásáig töltötte be a gazdasági vezérigazgató-helyettesi pozíciót.

1976-ban megalakult az ipargazdasági szakcsoport, mellyel a szakosztály vezetősége reagálni akart a gazdasági élet változásaira. A szakcsoport már alakulása évében megtartotta első Ipargazdasági Ankétját, amelyet aztán sorozatosan, az iparág egészét érintő témákban az ankétoknak vándorgyűlésszerű megrendezése követett. A szakcsoport vezetősége 12 fős aktíva munkacsoporttal tartotta fenn a kapcsolatot a társ szakcsoportokkal és az üzemi helyi szervezetekkel. A szakcsoport elnöke alakuláskor Jeszenszky István volt, nyudíjazása után dr. Szabó Károly vette át az irányítást.

OMBKE egyesületi munkájáért 1983-ban IpM Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült. 1989-ben pedig az OMBKE elnöksége Sóltz Vilmos emlékérmet adományozza neki, az egyesület érdekében, az egyesület céljaiért végzett lelkiismeretes, aktív, áldozatkész és kiemelkedő munkájáért.


Munkái[szerkesztés]

  • Munkafolyamatokba épített ellenőrzés és belső ellenőrzés a tröszti szervezetben, Szervezés és vezetés, 1973 (6. évfolyam, 4. szám)

Nem arról van itt szó, hogy minden munkafolyamat végrehajtói mellé külön ellenőrt állítsunk be, hanem arról, hogy az ellenőrzési feladatok ellátása az adott terület felelős vezetőjének, vezetői funkciójának egyik igen fontos, lényeges része. Nem elég a feladatokat kiadni, hanem ellenőrizni is kell, hogy annak végrehajtása valóban megfelel-e a kívánatosnak.

  • A szervezési apparátus hovatartozásának problémái, Ipargazdaság, 1973 (25. évfolyam, 1. szám)

Abból a többször kifejtett gondolatból indulok ki, hogy a vezetés eleme a szervezés. A vezetői döntések meghozatalához megfelelő információk szükségesek, a döntések végrehajtását és ellenőrzését is meg kell szervezni stb. A szervezés minden szintű vezetés része, tehát minden vezető egyben szervező is.

  • Korszerű vállalati vezetés és szervezés előadás a XII. közgazdász vándorgyűlésen., Figyelő, 1973. június (17. évfolyam)

A gazdálkodás alapegységei sok vonatkozásban különböznek egymástól. E különbségek (szervezési tényezők) jellemzői közül kiemelte a szervezetek különböző nagyságát, különböző területi tagoltságukat, termelési, technológiai bonyolultságuk különbözőségét, az eltérő technikai felszereltséget és fejlesztési lehetőségeket, a szakember-ellátottságot, az értékesítési lehetőségeket és módokat, a beszerzési lehetőségeket és módokat.

  • Karbantartásszervezés az alumíniumiparban , Szervezés és vezetés, 1977 (10. évfolyam, 11. szám)

A cikk a karbantartásszervezés jelentőségére,jelenlegi legfontosabb célkitűzéseire és karbantartási stratégia kialakításának szükségességéremutat rá. Ismerteti továbbá az anyagi ösztönzéseszközeit és a kialakított rendszerrel eddig elért eredményeket.


Interjúk[szerkesztés]


Források[szerkesztés]