Jankó Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.
Jankó Pál
Életrajzi adatok
Született1856. június 2.
Tata
Elhunyt1919. március 17. (62 évesen)
Konstantinápoly
Pályafutás
Hangszerzongora
DíjakElliott Cresson-emlékérem (1893)
Tevékenységzeneművész, zeneszerző
A Wikimédia Commons tartalmaz Jankó Pál témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jankó Pál (Tata, 1856. június 2. – Konstantinápoly, 1919. március 17.) zongoraművész, zeneszerző, eszperantista.

Életrajza[szerkesztés]

Apja, Jankó Mihály uradalmi jószágigazgató volt. Bécsben H. Schmitt és Bruckner (osztrák zeneszerző) tanítványa volt. Technikai főiskolán és a berlini egyetemen matematikát is tanult. Heinrich Ehrilch (német zongoraművész) zongoratanítványa volt.

Munkássága[szerkesztés]

Jankó Pál klaviatúrájának rajza

1882-ben új zongoraszerkezetet talált fel, mely hat teraszszerűen egymás fölé helyezett és nem ugyanazon a hangon kezdődő billentyűsorból áll. Reformjának előnyei abban voltak, hogy a Jankó-féle klaviatúra hat terasz-szerűen egymás fölé épített, nem ugyanazon a hangon kezdődő billentyűsor, mellyel a zongorajátékos egyrészt az oktávok fogási távolságát egyötödével megszűkíthette, másrészt olyan hanghatásokat, (kromatikus glisszandókat stb.) hozhatott létre, amelyekre a közönséges zongorabillentyűzet elégtelen volt. Zongorájával hangversenykörutakat tett, többen komponáltak az új hangszerre és 1905-ben Bécsben egyesület is alakult, 1906-ban a berlini Scharwenka konzervatóriumon megkezdhették a Jankó-féle klaviatúrán való játék tanítását is. Komolyabb elterjedést mégsem ért el a Jankó-féle zongora, pedig találmánya érdekében sok cikket is írt külföldi lapokban.

Az I. világháborút megelőzően Párizsban felújították a Jankó-zongorát, és némi javítással mint „système Jankó Dierner” került újra a köztudatba.

1892-től Konstantinápolyban, az ottani banknál foglalt el előkelő állást, az állami dohányjövedék tisztviselője volt. Itt hunyt el 1919. március 17-én.

Művei[szerkesztés]

  • Mittheilungen über die Jankó-Claviatur. 1. Heft. Wien, 1890. (Különnyomat a Musikalische Rundschauból)
  • Az ismétléssel képezett combinatiókról. Budapest: Weiszmann Ny., 1894.
  • Az önoktatás módszere a Jankó-zongorán - In: Zenealap, 1888.
  • Über mehr als 12 stufige gleichschwebende Temperaturen. Beiträge zur Akustik und Musikwissenschaft, 1901.

Irodalom[szerkesztés]

  • Weisshappel: A Jankó-klaviatúra. - In: A Zene, 1931. 2. sz.
  • A Jankó-féle kromatikus lépcsőzetes billentyűsor. - In: A Zene, 1931. 2. sz.
  • Rehberg, W.: Jankó Pál klaviatúrája. - In: A Zene, 1934. 10. sz..
  • Jankó Pál. - In: Élet és Tudomány, 1955. 11. sz.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jankó_Pál&oldid=24831060”