Ibelin nemzetség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Ibelin-címer

Az Ibelin nemzetség a Jeruzsálemi Királyság egyik nemesi családja volt a 12–13. században. Szerény kezdetekből a Szentföld egyik legbefolyásosabb famíliájává nőtték ki magukat, különféle magas hivatalokat viseltek, kiterjedt birtokaik voltak Palesztinában és Cipruson is. A 15. században, a Ciprusi Királyság bukása után nevük eltűnt a történelemből.

A családnév[szerkesztés]

Családnevüket Ibelin váráról kapták, amelyet Fulkó jeruzsálemi király építtetett s adott hűbérbirtokul Bariszannak, a családalapítónak. A vár a mai Javne izraeli város helyén állt. Jeruzsálem 1187-es elfoglalása után lerombolták, és a család bejrúti, valamint ciprusi birtokaira húzódott vissza.

Az első és a második nemzedék[szerkesztés]

A család a chartres-i Le Puiset vikomtoktól eredeztette magát,[1] akik közül ketten is Jaffa grófjai lettek. Runciman még elfogadta ezt az állítást,[2] ma azonban általánosabb az a vélekedés, hogy Pisából származhattak, a Bariszan név például megtalálható a toszkánai Azzopardi család rokonságában.[3] Első ismert tagjuk, Bariszan történetesen I. (Le Puiset) Hugó jaffai gróf lovagja lehetett, aki 1115-ben Jaffa katonai parancsnokává nevezte ki. Hűséges szolgálatáért elnyerte a közeli Ramla örökösnőjének, Helvisnek a kezét.[4]

Bariszan 1141-ben Ibelin várának ura lett, Fulkó minden bizonnyal ezzel jutalmazta meg királyhűségéért az 1134-es nemesi lázadás idején, amelynek egyik vezetője II. Hugó jaffai gróf volt.[5] Ibelin a Jaffai Grófság részét képezte, amely a sikertelen lázadás után királyi birtokká vált. Bariszan és Helvis házasságából három fiú, Hugó, Balduin, Balian és két leánygyermek, Ermengarde és Stefánia született. Ibelinen kívül Helvis révén a család megkapta Ramlát, a legifjabbik fiú, Balian pedig Náblusz ura lett, amikor feleségül vette Komnéna Máriát, Amalrik jeruzsálemi király özvegyét. Ezeknek a birtokoknak jó ideig Balian lett az utolsó ura, mivel 1187-ben mind Szaladin kezére került.

A család mindössze két nemzedéken át rangos és befolyásos famíliává vált, ami a keresztes királyságban, Európával ellentétben, nem volt ritka. Hamar letűntek, kihaltak nemzetségek, és állandóan új nemességre, új vérre, sang nouveau-ra volt szükség.

A 13. században[szerkesztés]

Balian leszármazottai a Jeruzsálemi Királyság és a Ciprusi Királyság legnagyobb hatalmú főnemesei közé kerültek. Első fia, Ibelin János II. Frigyes német-római császár ellenzékének vezére lett, amikor Frigyes a keresztes államokat birodalmi fennhatóság alá akarta vonni. A család Frigyes hatodik keresztes hadjárata után 1241-ben rövid időre visszaszerezte Ibelint, amikor az egyezmény értelmében bizonyos területek visszakerültek a keresztényekhez. János Arszúfi Melisendával kötött házasságából számos gyermek származott, köztük Balian, Bejrút ura, Balduin, Ciprus országbírója, János, Arszúf ura és Jeruzsálem főhadparancsnoka, Guidó, a Ciprusi Királyság udvarmestere és főhadparancsnoka. Ez a II. Balian Montbéliard-i Eschivát vette feleségül, ebből a házasságból született II. János, Bejrút ura, aki I. Guidó athéni fejedelem leányát vette nőül. János, Arszúf urának fia, Balian, Arszúf ura Antiochiai Plaisance-ot, Ciprus régensnőjét vette feleségül. Guidó udvarmester lett az apja Izabellának, aki III. Hugó ciprusi királyhoz ment nőül.

Balian második fia, Fülöp Ciprus régenseként szolgált, amíg unokahúgának, a megözvegyült Aliz királynénak, I. Izabella jeruzsálemi királynő legidősebb lányának, vagyis Balian mostohaunokájának segítségre volt szüksége a kormányzáshoz. Fülöp és Montbéliard-i Aliz házasságából született Ibelin János jaffai és aszkaloni gróf, Jeruzsálem régense, A Jeruzsálemi Legfelsőbb Bíróság rendeletei című munka szerzője, amely a keresztes állam legfontosabb jogi dokumentuma. János Máriát, I. Hetum örmény király húgát vette feleségül, házasságukból származott Jakab, Jaffa és Aszkalon grófja, szintén neves jogász, valamint Guidó, Jaffa és Aszkalon grófja, Hetum lányának, Máriának a férje.

A család számos tagja költözött át az új ciprusi királyságba a 13. század elején, mások pedig akkor követték őket, amikor a Jeruzsálemi Királyság utolsó részei is elvesztek. Ebben a korban egyetlen családtag sem költözött más országba. Gibelet urai, az Embriacók közül többen szintén felvették az Ibelin nevet, lévén anyai ágról rokonok.

Noha apai ágról szerény származásúak voltak, a 13–15. századi Ibelinek a Ciprusi Királyság legelőkelőbb arisztokratái közé tartoztak, királyok fiatalabb fiainak, unokáinak és fivéreinek adtak feleséget. Nemcsak a királyi Lusignan-házba, hanem más arisztokrata családokba (Montfort, Dampierre, hercegi Braunschweig, Montbéliard) is beházasodtak. Anyai ágról természetesen előkelőbb ősökkel rendelkeztek: Komnéna Mária a bizánci Komnénosz-ház sarja volt, grúz, bolgár, örmény, perzsa és szíriai királyok leszármazottja.

Amikor a Ciprusi Királyság a 15. században összeomlott, az Ibelinek elvesztették birtokaikat és pozícióikat, és a család valószínűleg kihalt, későbbi források legalábbis nem említik őket. Balduin lányának, Eschivának Lusignan Imrével kötött házassága révén a Lusignan-házon keresztül az Ibelinektől származik a későbbi Európa több királyi famíliája. Rokonuk, Anna savoyai hercegnő, I. Janus ciprusi király lánya az őse a savoyai hercegeknek, a monacói hercegeknek, a bajor választófejedelmeknek, a parmai Farneséknek, az utolsó Valois királyoknak, a Habsburg–Lotaringiai-háznak, a Bourbon-háznak, vagyis a katolikus uralkodóházak legtöbbjének.

Ibelin urai[szerkesztés]

  • Ibelin Bariszan (c. 1134–1150)
  • Ibelin Hugó (1150–1170)
  • Ibelin Balduin (ő örökölte Ibelint 1170-ben, de átadta Baliannak)
  • Ibelin Balian (1170–1193)
  • Ibelin János (1179–1236)

A család később Jaffa és Aszkalon grófjaiként birtokolta Ibelint.

A családfa[szerkesztés]

Eschiva és Imre Lusignan-leszármazottai

Az Ibelin-címer[szerkesztés]

Nem tudni, hogy az „Ibelin-pajzscímernek” mennyi köze van az Ibelin családhoz, azt Ridley Scott filmjéhez, a Mennyei királysághoz használták (noha Thomas Asbridge elismert középkortörténész volt a szakértő). A produkciós csapat állítólag korabeli címerek után kutatva bukkant rá egy párizsi múzeumban. „Balian, 1380” volt a felirata, és noha ez egy későbbi Balian, felhasználták a filmben.

Tény viszont, hogy Jean de Joinville, a hatodik keresztes hadjárat résztvevője, IX. Lajos francia király életrajzírója megemlíti Ibelin János jaffai gróf címerét, amelyet így ír le: „piros talpas kereszt arany mezőben”,[6] s ez éppenséggel emlékeztet az 1380-as leletre. Joinville nem részletezi, hogy a címer a mindenkori jaffai grófoké-e, vagy valóban az Ibelin nemzetségé, bár kétszer is „János gróf címereként” utal rá, amint művének angol fordítója és jegyzetelője, Caroline Smith történész is.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Riley-Smith 1997 172–173. o.
  2. ↑ Runciman 1999 444. o.
  3. ↑ Edbury 1997 4–5. o
  4. ↑ Edbury 1997 4–5. o
  5. ↑ Mayer 1994 XV 101–118. o.
  6. ↑ Joinville 2008 184. o.
  7. ↑ Joinville 2008 368. o.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a House of Ibelin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  • ↑ Edbury 1997: Edbury, Peter W: John of Ibelin and the Kingdom of Jerusalem. Woodbridge: Boydell Press. 1997.  
  • ↑ Joinville 2008: Jean de Joinville – Geofrey Villehardouin: Chronicles of the Crusades. Trans., notes Caroline Smith. London: Penguin Books. 2008.  
  • ↑ Mayer 1982: Mayer, H. E: „Carving Up Crusaders: The Early Ibelins and Ramlas”, in: Outremer: Studies in the history of the Crusading Kingdom of Jerusalem presented to Joshua Prawer. Jerusalem: Yad Izhak Ben-Zvi Institute. 1982.  
  • ↑ Riley-Smith 1997: Riley-Smith, Jonathan: The First Crusaders, 1095-1131. Cambridge: Cambridge University Press. 1997.  
  • ↑ Runciman 1999: Steven Runciman: A keresztes háborúk története. Szerk. Veszprémy László, ford. Bánki Vera és Nagy Mónika Zsuzsanna. Budapest: Osiris. 1999. ISBN 963 379 448 X  
  • ↑ Tyre 1943: William of Tyre: A History of Deeds Done Beyond the Sea. Trans. E. A. Babcock and A. C. Krey. New York: Columbia University Press. 1943.  

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ibelin_nemzetség&oldid=27058907”