Horn Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Horn Béla
SzületettHorn Béla Jenő Jakab
1902. május 24.[1]
Apatin
Elhunyt1983. március 10. (80 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • orvos
  • szülész
  • nőgyógyász
Tisztségeegyetemi tanár (1951–1972)
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1921–1928, orvostudomány)
SírhelyeFarkasréti temető (7/11-2-72)[2][3]
Sablon • Wikidata • Segítség

Horn Béla (Apatin, 1902. május 24. – Budapest, 1983. március 10.[4][5]) orvos, szülész-nőgyógyász, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1960).

Életpályája[szerkesztés]

Szülei: Horn Ádám és Vass Róza (1880–1956)[6] voltak. Általános iskoláját szülővárosában járta ki. Középiskoláit Kalocsán és Zomboron végezte el; 1921-ben a zombori állami főgimnáziumban érettségizett. 1921–1928 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán tanult. 1928–1930 között a Pázmány Péter Tudományegyetem gyakornoka volt. 1930-ban szülész-nőgyógyász szakképesítést tett. 1930–1933 között a Rókus kórház szülő és nőbeteg osztályán segédorvos volt. 1933–1936 között a Budapesti Orvostudományi Egyetem I. sz. Női Klinika gyakornoka volt. 1936–1938 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán az egészségtan előadó tanára volt. 1936–1946 között tanársegéd, 1946–1950 között egyetemi adjunktus volt. 1947-ben magántanári képesítést szerzett a Női betegségek kórismézése című tárgykörből. 1947–1948 között az Orvosegészségügyi Szakszervezet Nőgyógyász Szakcsoportjának főtitkára volt. 1948–1949 között a Magyar Nőgyógyász Szakcsoport elnöke, valamint a Magyar Nőorvosok Lapja szerkesztőbizottságának tagja volt. 1948–1950 között a Klinika megbízott vezetője volt. 1948–1951 között az Országos Közegészségügyi Tanács tagja volt. 1950–1952 között nyilvános rendkívüli tanár volt. 1951–1972 között egyetemi tanár és a Klinika igazgatója volt. 1955–1957 között a Magyar–Szovjet Társaság orvoscsoportjának elnöke volt. 1972-ben nyugdíjba vonult. 1972-től nyugdíjas tudományos tanácsadó volt.

Munkássága[szerkesztés]

A sebészeti osztályon is kiegészítette műtéti ismereteit. Közleményeinek száma mintegy 70. A Magyar Nőorvosok Lapja társszerkesztője és az Orvosok Lapja szerkesztőbizottságának tagja volt. Megszervezte a toxicosis kutató laboratóriumot és osztályt. Országos viszonylatban elsőnek szervezte meg az erosio ambulanciát. Munkássága alatt bontakozott ki az 1946-ban létesített Országos Meddőségvizsgáló Intézet, amely később az Országos Meddőségvizsgáló Osztály elnevezést kapta. Kezdeményezésének eredménye, hogy az 1950-es évek elején bevezették a szülészeti fájdalomcsillapítást szolgáló pszichoprofilaktikus előkészítést. Működéséhez kapcsolódik a szülés utáni rutinszerű cervix revízió, amely a későbbi években országosan is kötelezővé vált. Országosan elismert kiváló operatőr volt, nevét viseli a pruritus vulvae gyógyításában rutinszerűen alkalmazásra kerülő műtéti beavatkozás.

Sírja a Farkasréti temetőben található (7/11. (7/A.)-2-72).[4][7]

Művei[szerkesztés]

  • Adatok a disgerminoma klinikumához. – Lappangó chorionepithelioma malignum (Az I. sz. Női Klinika Közleményei, 1944)
  • Hasi műtétek utáni összenövések megelőzése (Magyar Nőorvosok Lapja, 1948)
  • Súlyos paralyticusos ileusok megoldása (Magyar Nőorvosok Lapja, 1949)
  • A heveny petefészektályogokról (Magyar Nőorvosok Lapja, 1950)
  • Fájdalomcsillapítás a szülészetben, különös tekintettel a Dolamid – Depridol – és a B1 vitamin fájdalomcsillapító hatására. – A sectio caesarea kiterjesztése súlyos toxaemiában szenvedők eseteire (Péteri Lászlóval, Tarján Györggyel; Magyar Nőorvosok Lapja, 1951)
  • A szülészet tankönyve (egyetemi tankönyv; Zoltán Imrével; Illusztrálta: Arnberg József; Budapest, 1951; 2. átdolgozott és bővített kiadás: 1958; 3. átdolgozott és bővített kiadás: 1961; 4. kiadás: 1966; 5. kiadás: 1971; 6. átdolgozott kiadás: 1976)
  • A szülés alatti fájdalomcsillapítás (Orvosi Hetilap, 1952. 25.)
  • A lepényleválasztás kérdésének revíziója (Goszleth Tiborral, Mészáros Jánossal; Magyar Nőorvosok Lapja, 1952)
  • 200 szokványos vetélés kezelése kapcsán szerzett tapasztalataink (Asztalos Gyulával, Orbán Györggyel; Magyar Nőorvosok Lapja, 1954)
  • A vulva peripheriás idegrostjainak vizsgálata ún. praecancerosus állapotoknál (Ágoston Jánossal, Rechnitz Kurttal; Magyar Nőorvosok Lapja, 1955)
  • Eredményeink a konzervatív eszközökkel befolyásolhatatlan pruritus vulvae és a leukoplakia gyógykezelésében Horn-féle műtéttel (Gergely Pállal; Magyar Nőorvosok Lapja, 1955 németül: Gynaecologia, 1955)
  • A lepényi szak vezetése Ergometrinnel (Bókay Jánossal, Varjasi Ferenccel; Magyar Nőorvosok Lapja, 1955; angolul, németül, oroszul és franciául: Therapia Hungarica, 1955)
  • A fogamzásgátlásról (Budapest, 1957)
  • A pruritus vulvae (Kandidátusi értekezés; Budapest, 1960)
  • A méhnyak-elégtelenség sebészi kezelése a terhesség alatt (Gimes Rezsővel; Magyar Nőorvosok Lapja, 1960)
  • Szülészeti műtéttan (egyetemi tankönyv; Zoltán Imrével; Budapest, 1962)
  • Terhes nőn észlelt Millroy–Nonne–Meige-féle betegség (Kiszel Jánossal; Orvosi Hetilap, 1963)
  • A méhkiirtás után visszahagyott petefészek működéséről (Gimes Rezsővel, Kónya Zoltánnal; Magyar Nőorvosok Lapja, 1963)
  • Idős nőbetegeinken végzett műtéteink tapasztalatai (Paál Margittal, Szinnyai Miklóssal; Orvosi Hetilap, 1964. 27.)
  • A terhesség és az uropoetikus rendszer betegségei (A terhesség szövődése belgyógyászati betegségekkel. II. köt. Szerkesztette: Bársony Jenő. Budapest, 1965)
  • Adatok a fejlődési rendellenességek etiológiájához (Orvosi Hetilap, 1965. 35.)
  • Szülészet. Egészségügyi szakiskolák tankönyve (Lajos Lászlóval, Zoltán Imrével; Budapest, 1968; 5. kiadás: 1976)

Díjai[szerkesztés]

  • Szocialista Munkáért (1953)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Horn_Béla&oldid=26761186”