Halotti maszk
Halotti maszkot már az ókorban is készítettek, a középkorban aztán főleg az uralkodók arcáról vettek lenyomatot. Igazi virágkorát azonban a 19. században érte el. Akkor vált divatossá, hogy híres emberekről, politikusokról, arisztokratákról, zeneszerzőkről halotti maszkok készüljenek. Haydn, Beethoven, Johann Strauß, Gustav Mahler halotti maszkját ma is őrzi a Wien Museum. Sokan kifejezetten gyűjtötték ezeket a relikviákat. A második világháború után aztán feledésbe merült ez a szokás.
A 77 éves korában elhunyt Joseph Haydn halotti maszkját a bécsi temetkezési vállalat múzeuma őrzi. A kiváló állapotban megmaradt relikvián jól kivehetők az osztrák zeneszerző utolsó vonásai, a gipszen máig láthatóak az idős Haydn arcának sebhelyei és mély ráncai.
Napjainkban[szerkesztés]
A halott arcáról közvetlenül az elhalálozás után veszik le a szakemberek kétkomponensű szilikon massza segítségével a lenyomatot. A bőrfelületet előzőleg speciális hidratáló krémmel kezelik így száradás után nem ragad a bőrre a szilikon forma. Majd ezt a formát gipsszel kiöntik, egy-két napig száradni hagyják. Egy szilikonlenyomatból számtalan maszk készülhet. Ezzel a módszerrel három dimenzióban megőrizhető az ember arca. A Bécsi Temetkezési Vállalat 2013-ban elsőként elkészítette a világhírű jazz-zongorista, Joe Zawinul halotti maszkját.
Források[szerkesztés]
- Melocco Miklós – A halotti maszk. In: Művészet, 1973/3.
- Ősi szokás szerint: kívánságra halotti maszk, kézlenyomat[halott link]
- E. Csorba Csilla: Halotti maszk, élőmaszk. Tanulmányok a kegyelet kultúrtörténetéből (Budapest, 2006)