Hajdu Ferenc (újságíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hajdu Ferenc
SzületettHajdu Ferenc Emil
1914. június 21.[1]
Budapest VI. kerülete
Elhunyt1962. február 26. (47 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SablonWikidataSegítség

Hajdu Ferenc Emil (Budapest, Terézváros, 1914. június 21.[2] – Budapest, 1962. február 26.)[3] író, újságíró.

Élete[szerkesztés]

Hajdu (Honig) Győző (1876–1920) ügyvéd és Gomperz Irén Mária (1882–1950) negyedik gyermekeként született.[4] Apai nagyapja dentai Gomperz Emil nagykereskedő volt. Tanulmányait a Budapesti Kereskedelmi Akadémián végezte, utána tisztviselői állást vállalt. 1935-től mint külső munkatárs dolgozott Az Újságnak és a Pesti Naplónak. 1945-ben Debrecenben a Néplap szerkesztőségéhez csatlakozott. Később Budapestre költözött és 1950 és 1953 között a Magyar Távirati Iroda (MTI), majd 1955-től a Komárommegyei Hírlap munkatársa volt. 1957-től a Népszava segédszerkesztőjeként dolgozott, illetve a kulturális rovatát vezette. 1959 februárjától átvette az Esti Hírlap kultúrrovatának vezetését. Utolsó írása a Munka című szakszervezeti folyóiratban jelent meg.

Felesége Weinberger Lilla volt, akit 1955-ben vett nőül. Később elvált tőle.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A boldog élet titka (elbeszélés, 1937)
  • Végrendelet (versek, Budapest, 1941)
  • Apja ismeretlen (regény, Budapest, 1943)
  • A népek békekongresszusa (Művelt Nép, Budapest, 1953)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]